A spekulációtól magas az olajár vagy tényleg kevesebb van belőle, mint kellene? A szakértők szerint a közlekedés és az állami beavatkozás a felelős.

A jelenlegi magas olajárat nem a spekuláció okozza, az indokolatlan spekulációt ugyanis könnyen lelepleznék a készletadatok - vélekedett Pletser Tamás, az ING olajipari elemzője. Ezzel szemben a nagy készletek mostanában egyáltalán nem jellemzőek az olajiparban. A spekulációnak nincs számottevő ártorzító hatása, legfeljebb növeli a volatilitást, ám az olajár-emelkedést nem az okozza - mondta Pletser. A kereslet 2003 óta dinamikusan, évi 1,5-2 millió hordóval nő, s bár ennek üteme idén 700-800 ezer hordóra csökkent, a kínálat ezzel szemben alig bővül. Az olajtermelők két nagy csoportja, az OPEC-tagok és a szervezeten kívüli országok közül az utóbbiak nem tudják fokozni a termelést, az OPEC korábbi, 10 millió hordó/nap nagyságú szabad kapacitása pedig mostanra 2-3 millió hordó/napra csökkent.

Ugyanakkor látni kell, hogy az OPEC-en belül jórészt állami vállalatok a kitermelők, s ezek logikája nagyban különbözik a nyugati magáncégekétől. Ha egy arab állami olajcég ugyanannyit termel, de magasabb áron, akkor nagyon boldogok, hogy többet fizetnek be a költségvetésbe, de ez nem vezet olyan döntéshez, hogy növelik a kitermelést - magyarázza Pletser. Mivel egyre szűkebb a piac, ilyen keresletnövekedés mellett 2-3 év múlva el fog fogyni a szabad kapacitás, erre pedig az elmúlt 10-20 évben nyugodt tétlenségben lévő politikusok nem készítették fel a közvéleményt.

A kínálati oldalról egyelőre nem várható mentőöv, ugyanis a következő három évben egyik olajcég sem tervez jelentős kapacitásnövelést. A nagy dérrel-dúrral beharangozott brazil Tupi mező esetében is legjobb esetben tíz évbe telik, amíg kitermelhető olajat adhat. A szűkös infrastruktúra csak tetézi a gondokat: hiába szeretne például valamelyik cég olajplatformot vásárolni, a gyártók 2015 előtt nem tudnak szállítani. Az elmúlt években-évtizedekben a szükséges beruházásoknak csak a töredéke valósult meg, most pedig hiába dúskálnak a pénzben az olajcégek, nem tudják elkölteni, mert nincs mire.


A másik megoldás a keresletszűkítés lehetne az olajár megfékezésére, noha az eddigi drágulásnak nem sok visszafogó hatása volt. A 130 dolláros szint bizonyult az első lélektani határnak: az USA-ban 200-300 ezer hordóval csökkent a napi 9,5 millió hordós kereslet. Ugyanakkor például a Peking körüli szénerőműveket a légszennyezés csökkentése érdekében 1-2 hónapra átállítják dízelre, ilyenformán tehát az olimpia is árdrágító tényező. "Többek között a kínai extra igény miatt olyan magas a dízel ára" - vélekedett Pletser.

Szűcs Örkény, a Solar Capital Markets vezérigazgatója szerint nehezen képzelhető el, hogy pusztán a kereslet-kínálat okozná az olajárrobbanást. Ha a világ kereslete egy év alatt nő két százalékkal, az olajár pedig duplájára emelkedett, akkor ott valami másnak is lennie kellett. Az elmúlt két évben rengeteg alap alakult nyersanyagpiaci befektetésre. Ma már elmondhatjuk, hogy a magyar nyugdíjasok megtakarításai is ott vannak az olajpiacon, ami két éve még elképzelhetetlen lett volna. Ha pedig adott egy jószág és egyre több vásárló szeretné megvenni, akkor elkerülhetetlen a drágulás - mondta Szűcs. Felmerült, hogy a spekuláció kiküszöbölésére ne lehessen ezzel a termékkel tőzsdén kereskedni. Indiában megcsinálták, jó pár alapanyag tőzsdei jegyzését beszüntették. Ennek hatására a kivezetett termékek ára azonban kétszer annyival emelkedett, mivel a szűkkörű termelői konglomerátumok hatékonyabb árfelhajtónak bizonyultak, mint a szabad piac.

Az elmúlt évek során elért százdolláros(!) olajár-emelkedés napi 2,5 milliárd dollárt szivattyúz át a nyugati világból a kőolajtermelőkhöz - mondta Varró László, a Mol vezető közgazdásza. A nyersanyag drágulása a szakértő szerint nagyrészt magyarázható a fundamentumokkal, amit legfeljebb felerősített a spekuláció.

Fundamentális oldalról a legfontosabb, hogy az olajpiacon az elmúlt években mind a kereslet, mind a kínálat rugalmatlanná vált, vagyis hiába magas az ár, azt sem kínálatnöveléssel, sem a kereslet csökkentésével nem lehet rövid időn belül kiegyensúlyozni. A kereslet ugyanis a közlekedésre koncentrálódott, az erőművi vagy fűtőolajként való felhasználás visszaszorult. Ezért míg a korábbi két olajválság idején a fűtőolaj-fogyasztás csökkentésével mérsékelni lehetett a keresletet, most erre nincs mód. (A motorizáció foka miatt már a korábbi válságok idején sem volt erre mód). Kevesebbet kellene autózni, helyette a tömegközlekedést használni, de az élet azt mutatja, hogy erre az emberek a magas ár ellenére sem hajlandók. A bioüzemanyag sem jelent megoldást, mert amellett hogy kiderült, ez sem környezetkímélő, csak jelentős állami támogatás mellett rentábilis.

A másik lehetséges út az autópiac átalakulása. Ez meg is kezdődött, nem véletlenül ér a kis fogyasztású kocsikra fokuszáló Toyota többet, mint a teljes amerikai autóipar. De egy autót átlagosan 10-15 évig használunk, vagyis az autópark lecserélődéséhez két évtizedre volna szükség. A kereslet visszafogását hátráltatja több feltörekvő ország (Kína, India) állami árszabályozási gyakorlata. A történelem ugyan azt mutatja, hogy ezeket a szubvenciókat sokáig nem lehet fenntartani, és a szabályozott árakat is emelni kényszerülnek, ezek az államok jelentős politikai energiát fordítanak arra, hogy ezt késleltessék.

Nem lenne baj ugyanakkor a keresleti oldal rugalmatlansága, ha nem bizonyulna ugyanilyen rugalmatlannak a kínálat is. Az elmúlt évek nagy GDP-növekedése keresletnövekedést okozott, amit az olajipar a kapacitáskihasználtság emelésével tudott kielégíteni, az ebben rejlő tartalékok azonban mostanra minimálisra szűkültek. Persze ahol lehetett, az olajiparban is felpörögtek a beruházások, közben viszont a beszállítói lánc érte el kapacitásai határát. Manapság például nem könnyű belátható időn belül fúrótornyot bérelni, holott a bérleti díj a négyszeresére emelkedett.

Összességében elmondható, hogy a kínálati oldal is elkezdett alkalmazkodni, de lassabban és kisebb kínálat jön a piacra, mint azt korábban vártuk - mondta Varró. Ez önmagában okoz áremelkedést, a spekuláció csak a hab a tortán. Egy IMF-tanulmány megpróbálta kiszűrni az olajár-emelkedésből a nem szorosan a kereslet-kínálathoz kapcsolódó hatásokat, és azt találta, hogy a feszített piac önmagában 80-90 dolláros árat indokol. Erre jön a spekuláció.

Az olajpiacra alapvetően az amerikai kötvénypiacról áramlott rengeteg pénz, miután a Fed jelentősen csökkentette a kamatokat, s a befektetőknek nem érte meg kötvényt tartani. Az árupiac viszont egészen más, sokkal kisebb nagyságrend, így az átáramló hatalmas tőke nagy mozgásokat okozott. Alapigazság, hogy általában a spekuláció - mivel jórészt határidős - nem képes hosszú távon eltéríteni az árakat, mert arra a piac reagál. Most viszont a piac rugalmatlan, így a spekuláció akár több tíz dolláros ugrásokat is okozhat.

Véleményem szerint ha a mostani árszint tartósan fennmarad, az drasztikus változásokat indít el, mind a kereslet (autópiac), mind a kínálat (beruházások) oldalán - mondta Varró László. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ez az árszint viszonylag nyugodt körülmények között alakult ki, egy jelentősebb konfliktus vagy termeléskiesés ilyen feszes piac mellett akár további, nagymértékű drágulást is okozhat.