Indiana Jones-nak köszönhetően újra előtérbe kerültek a kristálykoponyák, mivel a valóságban is létezik ilyesmi. A legutóbbi Indy mozi tehát rendelkezik némi tudományos alappal, más kérdés, hogy egy brit kutatás szerint valószínűleg mind csupán a pénzszerzés céljával jött létre.

Évtizedek óta folynak a spekulációk az eredetükről, a két legismertebb darabról azonban most kijelentették, hogy egyáltalán nem az ősi amerikai civilizációktól származnak. A szakértők szerint a londoni British Museum-ban és a washingtoni Smithsonian Intézetben tárolt példányokról sok mindent el lehet mondani, kivéve azt, hogy eredetiek lennének. A kutatócsoport, melyben a British Museum munkatársai is részt vettek, a Journal of Archeological Science szaklapban közzétett munkájában derített fényt a két koponya előállításának folyamatára. Eredményeik szerint a kristálykoponyák olyan eszközökkel készült, melyek nem állhattak az ősi maják vagy aztékok rendelkezésére.


A British Museum kristálykoponyája
"Legalább egy tucat ilyen koponyáról tudunk. A British Museum tulajdonában lévőt és egy Párizsban található példányt kivéve mindegyik az 1960-as évek környékén került be a köztudatba" - nyilatkozott a BBC-nek Ian Freestone, a Cardiff Egyetem professzora, a kutatás egyik vezetője. "Számunkra úgy tűnik, ezek a 20. században készültek, van amelyik kifejezetten jól sikerült, de akad olyan is, ami úgy néz ki mintha egy Black & Deckerrel fabrikálták volna egy garázs mélyén. Lehet, hogy azt akarták elhitetni az elnagyolt kidolgozással, hogy egy még fejletlen társadalom műve, ami természetesen nem igaz, mivel a művészet már az ősi Amerikában is egészen kifinomult volt. Lehet, hogy nem rendelkeztek modern szerszámokkal, de rendszerint szép munkát végeztek"

A kutatók elektronmikroszkópos vizsgálattal bizonyították, hogy a koponyákat egy forgó korong alakú eszközzel formálták meg, ami rézből vagy valami egyéb megfelelő anyagból készült. A koronghoz egy csiszoló anyagot is társítottak, ami megkönnyítette a kristály megmunkálását.

A "forgókerekes" technikáról azonban szinte teljes bizonyossággal megállapítható, hogy nem használták a pre-kolumbiai emberek. A valódi azték és mixtec műkincsek elemzései szerint a kézművesek kőből és fából készült eszközökkel dolgoztak. Ezzel szemben a British Museum által őrzött koponyát egy erős csiszoló anyaggal formázták meg, mint korundum vagy gyémánt. A röntgenes diffraction elemzés kimutatott egy másik anyagot is, a karborundum (szilíciumkarbid), amit a Smithsonian példányán alkalmaztak. A karborundum egy szintetikus csiszoló, ami csak a 20. században terjedt el. "Véleményünk szerint az 50-es években vagy azután készülhetett" - utalt az amerikai darabra Freestone professzor.

A készítők kilétét homály fedi, a brit koponya esetében azonban van gyanúsított, egy 19. századi francia régiségkereskedő, bizonyos Eugene Boban. "Feltételezzük, hogy valahol Európában vásárolta, vagy készíttette el" - tette hozzá Freestone. Boban legalább két ismert koponya értékesítésében működött közre, ezt korabeli dokumentumok bizonyítják. Ez az a kettő, ami Londonban és Párizsban található. A londoni példányt legfeljebb egy évtizeddel a piacra kerülése előtt készíthették. A közzétett eredmények ellenére a British Museum szóvivője elmondta, a műtárgy továbbra is állandó kiállításuk része marad. A Smithsonian kristálykoponyáját egy névtelen felajánlónak köszönheti, aki 1992-ben adományozta az Intézetnek, azzal a megjegyzéssel, hogy 1960-ban vásárolta Mexikóban. A koponya előéletéről semmit sem tudni, de ez is nem sokkal a felbukkanása előtt készülhetett.

A kutatóknak nem sikerült megállapítaniuk, hogy hol bányászták a koponyákhoz alkalmazott kvarcot, feltevésük szerint olyan helyről eredeztethető, ahol jelentős készletek találhatók, így származhat Brazíliából, Madagaszkárról, de akár az Alpokból is. A kutatásban szintén kulcsszerepet játszó Margaret Sax, a British Museum munkatársa szerint eredményeik nem bizonyítják, hogy mindegyik kristálykoponya hamisítvány, mindenesetre kétségbe vonja a többi példány hitelességét. "Egyik sem rendelkezik megfelelő régészeti eredettel és a legtöbb furcsa mód a 20. század utolsó évtizedeiben tűnt fel, ezért érthető, ha szkeptikusok vagyunk" - tette hozzá Freestone professzor.