Hirdetés

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap

Platformok:
Xbox360, Playstation 3, PC
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Dual core 2.6 GHz Intel Pentium D, 1(XP)-2(Vista) GByte memória, 7,5 GByte szabad hely, DirectX 9-et és Shader Model 3.0-t támogató 256 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2,2 GHz ,2 GByte RAM, nVidia Geforce 8800+, Xbox Controller for Windows
Hasonló játékok: Tomb Raider, GTA III
Kategória: történelmi kaland TPS

Szép lassan, a konzolok után, PC-re is megjelent a XII. század közel-keleti misztikumát megelevenítő kaland, mely olyannyira varázslatos világba kalauzolja a játékost, hogy az már szinte bosszantó. Láttunk már szép és élvezetes játékokat, magával ragadó környezetet, történelmi precizitást, de ez egy teljesen új magasság.

Minden nagy történet hátterében egy őrült tudós kell, hogy álljon. Ebben az esetben viszont nem elpusztítani akarja a világot, hanem épp ellenkezőleg, békét és rendet akar teremteni a kaotikus közeljövőben. Közel harminc éve dolgozik egy eljáráson, mely munka során bizonyítást nyert, hogy az emberi DNS a szemünk színén túl genetikai emlékeket is hordoz felmenőinktől, ezeket pedig elő lehet hozni, megismerve bármit, ami akkor történt. Desmond barátunk egy egyszerű bármixer, igaz korábban tolvajlásból élt. A tudóst nem érdekli, hogy barátunk már jó útra tért, az Animus nevű gépbe erőlteti őt, ahol is az 1100-as évekbe repül vissza az emlékek szintjén és Altair ük-déd-nagypapi emléktúráját kell újraélnie. Altair nagypapi természetesen nem egy unalmas életű asztalos volt, hanem az akkori idők egyik legfifikásabb bérgyilkos-tolvaja.


Altair kalandjaiba bekapcsolódva, a mestere által adott egyik küldetésen találja magát a játékos, ami elég szerencsétlenül sül el. A tolvaj felfedi magát, konfrontálódik a konkurenciával, amivel kisebb háborút robbant ki a környéken. Ezért méltó büntetésben is részesül, de lehetősége van javítani a csorbát és megoldani a kialakult helyzetet. Az egyébként trilógiának készülő történet első epizódjában a feladatok nagy része az említett konfliktus köré épül. Orgyilkosként a munkaköri leírásban benne van mindenféle, manapság a BTK-ban szankcionált tevékenység. Zsebtolvajlás, információ kiverése azok tudójából, lopás, bérgyilkosság, hallgatózás és persze töménytelen mészárlás. A kerettörténetben van fantázia, ráadásul a középkori sztori is teljesen jó. Izgalmas, fordulatos és várjuk, hogy mi történik majd legközelebb, akár film is lehetne belőle, csak ne Boll rendezze.

Az Assassin's Creed azon kevés játékok egyike, amiket valóban alig vártam a számítógépes platformon, ennek oka főleg az volt, hogy a kontrollert ügyetlenül forgatom és hiába esett le az állam a látványtól, tudtam, hogy élvezni majd billentyűzet+egér kombóval fogom. A lovagok, az első európai egyetemek és az első influenzajárványok korába viszonylag ritkán kalauzolnak a játékok, legalábbis a közel-keleti, főleg muszlim világba nem. Ebben a játékban viszont sikerült létrehozni egy olyannyira autentikus, látványos és élő világot, ami felett még fél év után is nehéz napirendre térni.


A királyságon belül, ami félmillió lakost számlál, három nagyobb városba látogathatunk el, illetve ezeken kívül a vidéket és kisebb erődöket, városkákat is lelhetünk. A teljes területen az utolsó porszemig minden a helyén van, minden kosárnak, gerendának, szénakazalnak, épületnek gyönyörű textúrái vannak, annyira szépek, hogy néha meg kellett állni csodálkozni. A fények, árnyékok, shader effektek, a multisampling és a blur tökéletes kombinációt alkot, aminek eredménye egy, a fotorealisztikushoz néhol közelítő megjelenítés.

Az apró részletek sincsenek elnagyolva, mint a legtöbb játékban, de a főszereplő csuhája, kardja szinte megszólal, illetve a mozgása is nagyon aprólékos, nagyon jól eltalált és sokszor lélegzetelállító. Lara Croft smafu. Ugyan az irányítás teljesen szokatlan megoldásokat használ, mégis akár fél óra alatt rutin szintre lehet hozni, legyenek bármilyen beidegződések, viszont sosem válik bonyolulttá, néhány gomb önmagában vagy egyszerre, kombóban használva elegendő mindenhez.


A játék ízig-vérig TPS, így a gombokkal abszolút irányokba terelhetjük a karaktert, azaz ha lefelé húzzuk, akkor lefelé indul el és nem önmagához képest hátra. Ehhez jön hozzá, hogy az egérrel a kamerát tudjuk mozgatni, viszont az E / sárga megnyomásával a karakter feje foroghat egy kis bámészkodásra. Emellett két mozgásprofilja is van az úriembernek, mégpedig a low és a high, melyek közül az előbbi a békésebb mozdulatok arzenálja, míg a második a heves, figyelemfelkeltőké. Tudunk sétálni, kapaszkodni, mászni, illetve arccal a föld felé nézve, imádkozva botorkálni, ami a legtöbb gyanút eloszlatja a környéken kószáló rosszfiúk fejéből.

A high profil lehetőségei pedig természetesen a futás, ütés és ugrás, ami harc közben egy harmadik változattá alakul. Ha épp küzdelem folyik, akkor valakit meg kell jelölni célpontként, majd gyors, rövid csapásokat mérni, védekezni, erős ütéseket bevinni, illetve a későbbiekben az újratanult válaszcsapásokkal filmélményszerűen lekaszabolni akár egy tucatnyi támadó ellenséget. A zseniális az a kezelésben, hogy annyi mindent lehet csinálni, mégsem válik a játék repülőgép-szimulátorrá, hanem egy kontrollert vagy a bill+egér kombót a kezünkben tartva könnyedén lehet irányítani. Fegyverekből sincs túlkínálat: sima kard a nagyobb ütközetekhez, hosszútőr a trükkösebb akciókhoz, rejtett kés az alkar alatt, dobókés a távoli feladatokhoz és a két erős kéz a kihallgatáshoz. Még sok is.