Rég került a moziba igazán jó romantikus komédia, a 27 idegen igen ezt az űrt kívánja betölteni. Igazi barátos, barátnős film akar lenni.

A limonádé trükkös egy ital. Lehet iszonyatosan vízízű, ha nem a megfelelő arányban csorgatjuk, szórjuk bele a kötelezően hozzáadandó komponenseket, és lehet ötcsillagos is, a készítő feladata az arányok megfelelő eltalálása. Egy azonban a jó és a rossz limonádéra is áll: a szomjat mindenféleképpen csillapítja.

A vízízűség vagy a kellemetlen utóíz azonban csak a felfrissülést követően fejti ki hatását - akárcsak a 27 idegen igen című film esetében is, hiszen a fenti hasonlat természetesen a habkönnyű romantikus komédiák világára is áll. Egy igazi barátnős komédián elröhigcsél kettesben az ember, a nagy kérdés, hogy utána azonnal elfelejti-e vagy esetleg megveszi DVD-n, illetve elkapja a tévén, ha egyszer odáig is elér a produkció.


Persze megnézős, gyorsan elfelejtős romantikus vígjátékokkal van tele van a padlás, olyanokkal, melyekből ha nagyjából hármat megnéz az ember, akkor látta mindegyiket. Sajnos igazán emlékezeteset ritkán produkál a műfaj, de azokat érdemes is megbecsülni (mint például tavalyról azt az egyet, amit a kritikák archívumából, aki ügyes, kikeresheti).

A 27 idegen igen Jane-ről szól, aki olyan mint az úttörő, mindenkinek segít, csak piros nyakkendőt nem visel. A segítsége pedig abban merül ki, hogy folyton koszorúslánykodik, miközben őt folyton-folyvást elkerüli a szerelem. Ezen őrlődés közepette bukkan fel egy újságíró, aki egy magazinnak ír esküvői történeteket és úgy gondolja, hogy a lapban kifigurázza Jane esküvőfüggését. Viszont hogy, hogyhogy nem, beleszeret Jane-ben. És voilá, kezdődhetnek a bonyodalmak (ha-ha).


A bonyodalmak, melyek a romantikus komédiák legordasabb közhelyeiből állnak, ráadásul a 27 idegen igenben nem is tesznek ki egy egész történetet, így a készítők a főszálat kénytelenek voltak felvizezni Jane húgának romantikus évődésével is. És éppen ezért, mivel a történet és minden fordulatnak szánt momentum túlságosan is kiszámítható, a néző kénytelen a karakterekre koncentrálni, hátha ők hozzá tudják tenni a filmhez azt a pluszt, ami élvezetessé teheti azt.

Bizony, mert a könnyen felejthető, teljesen felesleges romkomokat maximum a színészek, illetve azok sármja tudja megmenteni, azonban a 27 idegen igenben Katherine Heiglben nincsenek meg azok az alapvető tulajdonságok, melyek megmenthetnének egy ilyen zsenge alapanyagot. Heigl jó csaj és rettentően próbálkozik, hogy aranyos és hebrencs legyen a vásznon, azonban az operatőrnek köszönhetően remekül látszanak az izzadságcseppek a homlokán, miközben egy egész filmet végigerőlködve próbál természetes maradni. (Mindezek ellenére szurkolunk neki, mert a potenciál megvan benne, de egyelőre még nem került felszínre.)


Persze ez csak kritikusi puffogás, hiszen Heigl kisasszony tavaly megkapta a hozzáértőktől az Emmy-díjat Grace klinikabeli alakításáért és a Felkoppintva hatalmas sikere okán a filmesek is felfedezték, olyannyira, hogy egyik filmről a másikra 25-szörösére nőtt a gázsija. De a divat sajnos még nem tesz jóvá egy filmet, a 27 idegen igen helyett érdemes másik romantikus komédiát vagy egy régi klasszikust választani esti programnak. Sajnos nagyon semmilyenre sikeredett (nyilván az ember szívesebben néz meg akár egy régi, de neki tetsző filmet, mint egy közhelyparádét új köntösben). A semmilyenségnek, vagyis a totális középszernek persze előnye, hogy nem lett fájdalmasan rossz, de akinek romkomra fáj a foga, az nyugodt szívvel passzolhat és tartogathatja a pénzét az április elején a mozikba kerülő 2 nap Párizsban című jóval erősebb romantikus filmre.

Mindenesetre halkan adjunk hálát az égnek, hogy Heigl nem tud szabadulni Amerika legnézettebb sorozatához láncoló szerződéséből és tovább gyakorolhatja a mesterséget, így legközelebbi romantikus komédiája csak 2009-ben lesz látható. Persze ettől még lehet ő a következő Meg Ryan, csak még be kell érnie.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

27 idegen igen (27 dresses) amerikai romantikus vígjáték, 107 perc, 2008 Rendező: Anne Fletcher Forgatókönyvíró: Aline Brosh McKenna Operatőr: Peter James Jelmeztervező: Catherine Marie Thomas Zene: Randy Edelman Vágó: Priscilla Nedd-Friendly Katherine Heigl (Jane) James Marsden (Kevin) Malin Akerman (Tess) Edward Burns (George) Judy Greer (Casey)