Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország rendelkezik a világon a legnagyobb arányú szélessávú internet-hozzáféréssel, ráadásul az uniós tagállamok közül Nagy-Britannia, Belgium, Luxemburg és Franciaország is megelőzi az Egyesült Államokat e téren - derül ki abból az átfogó jelentésből, amelyet az Európai Bizottság ma hozott nyilvánosságra a témában.

Hirdetés

Az első négy említett országban 30 százaléknál nagyobb a szélessávú lefedettség, míg az uniós átlag kereken 20 százalék. Magyarország - idei adat szerint - 14,2 százalékos lefedettséggel rendelkezik, ez a huszadik legnagyobb az EU-ban. Az EU éles versenyben áll nemzetközi partnereivel a gyorsan fejlődő távközlési ágazatban, és önnön gyors haladása érdekében saját tagállamaiban és azok között is élénkíteni igyekszik a versenyt. A most közzétett adatok Viviane Reding távközlési biztos szerint annak első bizonyítékai, hogy az ennek érdekében javasolt uniós intézkedések kezdik meghozni gyümölcsüket. Az EU távközlési szektorát a jelentés 300 milliárd euró összértékűre teszi, ami 1,9 százalékos bővülést jelent tavalyhoz viszonyítva. Csak tavaly 50 milliárd eurós befektetés érkezett az ágazatba.

Az Európai Bizottság nemrégiben jelentette be átfogó terveit az ágazat reformjára, a javaslatok vitája jelenleg folyik. Reding szerdai brüsszeli sajtótájékoztatóján azt hangoztatta, hogy szeretné, ha még a jelenlegi összeállítású Európai Parlament jóvá tudná hagyni a csomagot: ez azt jelenti, hogy legkésőbb jövő áprilisban szavazni kellene róla a jövő nyári EP-választások előtt. A javaslatoknak azonban számos vitatott elemük van, köztük egy uniós szabályozó hatóság létrehozása. Ezt jelenleg több EU-tagállam, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok csoportja is ellenzi.


A jelentés szerint 2007 végén az EU 27 tagállamának átlagában 100 főre 20, Magyarországon 14,2 vezetékes szélessávú előfizetés jutott. Az előfizetések száma az Unióban 23,7 százalékkal, Magyarországon 43,3 százalékkal nőtt. Magyarország felzárkózását jelzi, hogy a 2007-ben elért növekedési ütem a 12. leggyorsabb volt az Unióban. A 100 főre jutó szélessávú előfizetések alapján Magyarország a 27 tagállam között a 20. helyen áll, az egy évvel korábbihoz képest egy helyet javítva. A magyarországinál a szomszédos országok közül csak Romániában volt gyorsabb a növekedés, de ott a penetráció 2007 végén így is csak 9,8 százalékos volt.

A szélessávú elterjedtség területén az EU tagállamok között Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország áll az élen, egyaránt 30 százalék feletti, világviszonylatban is élenjáró penetrációval. A jelentés szerint összesen 8 EU tagállam, az említettek mellett az Egyesült Királyság, Belgium, Luxemburg és Franciaország előzi meg ebben a tekintetben az Egyesült Államokat. A jelentés Magyarországgal foglalkozó része a pozitívumok között említi, hogy 2007-ben lehetségessé vált a telefon-előfizetés nélküli, csupasz ADSL igénybevétele. A vezetékes szélessávú penetráció növekedésében nagy szerepet játszott a kábelmodemes előfizetések számának erőteljes növekedése, amihez hozzájárult, hogy számos magyarországi kábelszolgáltató nyújt a kábeltelevíziós mellett hang- és internetszolgáltatást is.


Az utóbbi soros elnökségét idén betöltő Pataki Dániel, a magyar Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke egy minapi EP-meghallgatáson ismertette azokat az elveket, amelyek teljesüléséhez a szabályozók ragaszkodnak. A kritériumok közé sorolta a nemzeti hatóságok függetlenségének megőrzését, a hatékonyság biztosítását akár a jelenlegi szervezeti keretek között, akár új szervezet létrehozásával, az egységes jogalkotás fokozására alkalmas módszer kidolgozását, azaz konzisztenciát, politikailag működőképes megoldás születését, továbbá olyan intézményi felépítést, amelynél az átláthatóság és a beszámoltathatóság megvalósul. A brüsszeli bizottsági reformtervek között szerepel még az úgynevezett rugalmas spektrummenedzsment, benne az, hogy ezt követően a frekvencia birtokosa szabadon megválaszthatja, mire használja a frekvenciát.

A távközlési infrastruktúra működtetését és a szolgáltatások nyújtását Brüsszel szerint szét kellene választaniuk a cégeknek, mert ezáltal az árak csökkennének, a hálózatok fejlesztésére fordított összegek pedig nőnének. A szétválasztást ellenző tagállamok és szolgáltatók szerint viszont egy ilyen lépés visszafogná a jövőbeni befektetéseket.