A virtuális objektumok egy teljesen új fizikai érzékelését ígéri egy mágnesekkel lebegtetett számítógép vezérlő eszköz.

Az amerikai Carnegie Mellon Egyetem "maglev" rendszere azon mechanikai haptikus kontrollerekkel szemben élvezhet majd előnyt, melyek a felhasználó számára egy tárgy vagy felület megérintésének érzetét igyekeznek szimulálni. A görög "megragadni" szóból származó kifejezés azokra az érzékszervi információkra szolgál, melyek mind a tapintási, mind a kinesztetikus érzéklettől függnek. A kinesztézia a kéz helyéről küld információt, és arról, hogy az ujjak hogyan helyezkednek el egymáshoz képest. Amikor a kéz felfedezi a tárgyat, a letapogatás eredménye nem csupán tapintási, és nem is pusztán kinesztetikus, hanem haptikus információ.

A haptikus technika számos alkalmazással bír a mindennapokban a gyógyászati diagnózisok felállításától, a messzi vidékek felderítésén át egészen az anyagok tapintásának újraalkotásáig. A legtöbb jelenlegi haptikus interfész azonban kesztyűkön vagy robotkarokon alapul, ezek biztosítják a visszacsatolást a felhasználó felé - a komplex mechanikákkal azonban elég nehéz visszaadni egy természetes érzetet.

Ezt megoldandó vágott bele Ralph Hollis kollégáival egy olyan új haptikus eszköz elkészítésébe, ami mindössze egy mozgó alkatrésszel rendelkezik. Az eszköz egy elektromágnesekkel ellátott tálhoz hasonló bázisból és egy lebegő rúdból áll, utóbbi - akárcsak egy botkormány - bármely irányba mozgatható. A mágnesek erőt fejtenek ki a rúdra, így szimulálva egy súly vagy egy felület ellenállását, súrlódását. A rúd alsó részén elhelyezett LED-ek és a bázis aljában elhelyezett fényérzékelők határozzák meg a botkormány pozícióját a rendszer számára.


A megoldásban hatalmas lehetőségek rejtőznek, véli Anthony Steed, a University College London haptikus észlelés kutatója. "A rendszer megszabadult a mechanikus kötöttségektől, melyek a legtöbb haptikus eszköznek gátat szabnak" - mondta Steed. A maglev interfész elég erőt fejt ki a megfelelő tapintás visszaadásához, a szerkezet képes 40 Newton erőnek is ellenállni mielőtt egyetlen millimétert mozdulna, magyarázta Hollis. Ez már elegendő, hogy egy kemény felületet érezzünk, felülmúlva a jelenlegi interfészeket. " A jelenlegi eszközök nagyon puhák, ezért különösen nehéz egy kemény felület szimulálása" - tette hozzá Hollis.

Az eszköz képes nyomon követni a rúd mindössze 2 mikronnyi elmozdulását, aminek köszönhetően minden eddiginél jobban, finomabban adja vissza a súrlódás és az anyagok érzetét, mindezt három dimenzióban.