Szkafander és pillangó - Európa beint Amerikának
2008. március 10. 17:54, hétfő
Újabb remek példa arra, hogy mennyire más az európai ízlésvilág, mint az amerikai - Hollywood uralmát persze nem fenyegeti veszély.

Hirdetés

Ritka jelenség, hogy az amerikai, belterjesnek tartott Oscar-díjkiosztón a fő kategóriák közé engednek egy nem amerikai filmet. Persze sorolhatnánk, hogy ott volt a Tigris és Sárkány, ott volt a Központi pályaudvar (többek között), idén pedig a Piaf révén Marion Cotillard el is vitte a legjobb női főszereplőnek járó aranyszobrocskát. De az igazi nagy durranást mégiscsak a Szkafander és pillangó könyvelhette el, hiszen négy kategóriában is jelölést kapott, mégpedig felettébb fontosakban: rendezés, adaptált, forgatókönyv, fényképezés és vágás.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Az már csak az idétlen Oscaros kritériumoknak köszönhető, hogy éppen az idegen nyelvű filmek versenyében nem indulhatott a Szkafander és Pillangó (hasonlóképpen a cannes-i Arany Pálma nyertesével, a román 4 hónap, 3 hét és 2 nap című filmmel), így az osztrák Pénzhamisítók című alkotás örülhetett a szobornak, de ettől még persze Julian Schnabel drámája más díjakkal vigasztalódhatott. Elsőként a kritikusok kórusának örömódáját említenénk, amibe egy halk bariton erejéig mi is beszállnánk. Naná, hogy jó film lett a Szkafander és pillangó - bár nem biztos, hogy korszakalkotó klasszikusról van szó, de utólag visszatekintve igen fontos darabját fogja jelenteni a 2007-es termésnek.

Hasonlóan Julian Schnabel előző nagy sikerű filmjéhez, az ugyancsak díjakkal elhalmozott Mielőtt leszáll az éjhez, a Szkafander és pillangó is egy halálközelséggel átitatott életrajzi portré. Ezúttal nem spanyol, hanem francia nyelven forgatta filmjét az amerikai festő-rendező és nem egy kubai, hanem egy francia íróról, mégpedig Jean-Dominique Bauby-ról. Bauby a francia Elle magazin nagymenő szerkesztőjeként elég csúnya agyvérzést kapott, s ennek következtében szinte totálisan lebénult. Azonban hiába vált használhatatlanná a teste a volt világfinak, az elméje teljesen tiszta maradt. Mozdulatok nélkül megtanult kommunikálni a világgal, hogy megírhassa memoárjait könyv formában.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Egyszerre embertelen és emberi a sorsa Bauby-nak. A film maga is természetesen drámai, de emellett mégis könnyed tud maradni, s így fordulhat elő, hogy végre egy nem tipikus filmet kapunk a halálról, a haldoklásról. Ez a könnyedség Bauby belső hangjának köszönhető, a folytonos kommentálásának, s az ellenpólust azt jelenti, hogy a jelen eseményeinek nagyrészét Bauby egyetlen szemén keresztül látjuk, kicsit oldalra döntött, pislogásokkal E/1-es perspektívából. Mondanunk sem kell, hogy Janusz Kaminski Oscar-jelölése papírforma volt.

A saját testének börtönébe zárt Bauby-nak, ahogy a filmben (illetve a fejében) kijelenti, csak a fantáziája és az emlékei maradtak meg, s ezeket - más nem lévén - megpróbálja igencsak erőteljesen használni is. Ez lehetőséget biztosított a rendezőnek, hogy szimbolikus, s kissé szájbarágós képeket varázsoljon elénk, mintegy asszociáció gyanánt.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Ez az elbeszélő szemével láttatott világ azonban nem képes kitartani a teljes film hosszáig, ami talán nem is baj, hiszen a megnyílt horizont is újabb információkkal látja el a nézőt a karakterrel kapcsolatban, akinek a drámája talán még hatásosabban pereg le a szemünk előtt úgy, hogy egyszerre vagyunk tisztában a bensőjében és a körülötte zajló történésekkel. A Szkafander és pillangó nagyon érzékeny film, egy egyéni megközelítésű életrajzi dráma, mely igaz hogy csak egy szeletkéjével foglalkozik a főhős életének, de mégis nagyon felemelő. Klasszikus azonban, mint már volt róla szó, szerintünk nem lesz belőle.

Klikk
ide!
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Szkafander és pillangó
(Le Scaphandre et le papillon)

feliratos francia-amerikai filmdráma, 112 perc, 2007

Rendező: Julian Schnabel
Író: Jean-Dominique Bauby
Forgatókönyvíró: Ronald Harwood
Zeneszerző: Paul Cantelon
Operatőr: Janusz Kaminski
Producer: Kathleen Kennedy, Jon Kilik

Szereplők:
Mathieu Amalric (Jean-Dominique Bauby)
Emmanuelle Seigner (Céline Desmoulins)
Marie-Josée Croze (Henriette Durand)
Max von Sydow (Papinou)
Anne Consigny (Claude)
Patrick Chesnais (Dr. Lepage)
Szélesvásznú TV-k

Már 32 150 Ft-tól!

Házimozirendszerek

Már 19 900 Ft-tól!

részletek » részletek »
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2008. márc. 11. 09:31 | válasz | #5
"Klasszikus azonban, mint már volt róla szó, szerintünk nem lesz belőle"
már megint a királyi többes csak szerényen

2008. márc. 11. 08:18 | galéria | válasz | #4
Semmi flém, najóvan megyek is.
2008. márc. 11. 08:00 | válasz | #3
most akkor hogy fogunk veszekedni, srácok?

hiába, van, ami egyszerűen jó, nem lehet mást mondani rá.
2008. márc. 10. 23:57 | válasz | #2
az átlagos vérpistikéknek nem ez kell, gondolom azért.
2008. márc. 10. 19:10 | válasz | #1
Most komolyan, miért nem lehet mindig ilyen cikket írnod? Ez nagyon jó volt, köszönöm. Meg fogom nézni.