Az internet kapcsán leggyakrabban az amerikai ARPANET-projekt neve vetődik fel. Pedig Salvador Allende chilei elnök már az 1970-es évek elején támogatta az egymással hálózatba kötött kommunikációs infrastruktúrák létrehozását.

Hirdetés

A program a cybernetics és a synergy szavak összevonásából létrejött Cybersyn nevet kapta. Allende az 1970-es évek elején megoldást keresett a cégek államosításával kapcsolatos problémákra. A feladatot a Cybersyn segítségével akarta megoldódni. Vagyis az ARPANET-tel ellentétben a Cybersyn esetében fontosabbak voltak a szociális szempontok, mint a technikaiak.

"A program célja az volt, hogy összekösse egymással az embereket. Ezért Chilében először egy elektronikus idegrendszert akartak létrehozni, amelynek segítségével a gazdasági adatokat valós időben feldolgozhatták volna. A célok megvalósítására 500 távírót és egy számítógépet helyzetek üzembe, valamint Santiagóban kialakítottak egy futurisztikus irányítótermet (Opsroom). Itt kellett volna az adatoknak összefutniuk és az információkat a Cyberstride nevű szoftver segítségével értékelték volna ki" - mondta Eden Medina informatikus és a feledésbe merült projekt szakértője.

A program elméleti atyja a 2002-ben elhunyt brit tudós, Stafford Beer volt, aki az első kibernetikai elveket az ipar problémáinak megvalósítására alkalmazta és már az 1950-es évek végén megírta a Kibernetika és Menedzsment című könyvét. Őt kereste meg Fernando Flores, a Cybersyn-program másik kezdeményezője, aki akkor a chilei államosítási hivatal, a CORFO műszaki igazgatója volt. Flores és kollégái számára ugyanis rendkívül nehéz, sőt valóságos rémálom volt az államosított cégek és üzemek integrálása a chilei közigazgatási rendszerbe. "Miután Beer megérkezett Chilébe, kibővítettük az elvégzendő feladatok listáját. Már nem csak arról volt szó, hogy hogyan oldjunk meg komplett gazdasági folyamatokat. A Cybersyn segítségével befolyást akartunk gyakorolni Chile társadalmi folyamataira is. Nem csak a gazdasági folyamatokat szerettük volna számítógépekkel irányítani, de a technika felhasználásával mérni akartuk az emberek véleményét is.



A projekt sok ember életét megváltoztatta és nagy befolyása volt a későbbi tevékenységünkre" - emlékezett vissza a kezdetekre Fernando Flores, aki a program lezárulta után is kibernetikai rendszerekkel foglalkozott. Flores egyébként egyszerre volt mérnök, filozófus és chilei gazdasági miniszter és a száműzetéséből csak néhány éve tért haza.

A Cybersynt számos titok lengte körül. Néhány újság a chilei szocialista párt, az Unidad Popular megfigyelési taktikájáról írt és sokan egy olyan borzalmas ellenőrzési fegyvernek nevezték a programot, amelyben az akkori vezetők a kibernetikai eszközök felhasználásával akarták befolyásolni a chilei állampolgárok magánéletét. A tervezett számítógépes rendszer 1972 októberére részben elkészült. Pont időben, ugyanis Chilében a CIA megpróbálta kirobbantani a szállítási vállalatok sztrájkját, hogy így akadályozza meg a lakosság élelemhez jutását és közvetve így omlassza össze a kereskedelmet. Az összekötött gyárak és cégekből befutó információknak köszönhetően azonban a terv kudarcba fulladt, sehol nem voltak komolyabb fennakadások.

"A hálózat működött, mindenki kommunikált mindenkivel" - jelentette ki Raul Espejo, a program vezetője, aki jelenleg a nagy-britanniai Syncho Ltd. vezetője. Alig egy évvel később azonban, 1973. szeptember 11-én, amikor Augusto Pinochet tábornok megbuktatta Salvador Allendét, a Cybersyn, vagy ahogy nevezik a szocialista internet szomorú véget ért. "A katonai puccs után sokan voltak, akik ki akarták deríteni mit is csináltunk valójában. Sok embernek sokféle elképzelése volt erről. De csupán olyan embereket találtak, akik részt vettek egy számítógépek és 500 Siemens-távíró összeszerelésében. A Cybersynnek a gazdasági problémák összetettsége és az emberi felfogóképesség között meglévő rést kellett volna lezárnia. A hierarchikus kapcsolatokat az egymással szembeni kölcsönös bizalom váltotta volna fel.

Hogy ez nem valósulhatott meg, annak az volt szerintem a fő oka, hogy az akkori technológia még nem tette lehetővé az egymástól független csoportok kommunikációjának a támogatását. A Cybersyn túlzottan az információk továbbítására összpontosított és nem hagyott elég teret a kapcsolatok felépítésére" - tette hozzá Raul Espejo. "Túl kevés időnk volt arra, hogy a rendszerben rejlő összes lehetőséget kiaknázzuk és megvalósítsuk. Sajnos, nem minden alakult úgy, ahogy szerettük volna. Ennek ellenére úgy vélem, ma már nem lehet tanulni a programból. A Cybersyn helye ma már a múzeumban van" - hangsúlyozta Fernando Flores.