Egy spanyol egyetem kutatócsoportja elsőként kezdett a szinesztézia érzékekkel, valamint érzelmekkel kapcsolatos szisztematikus tanulmányozásába

Ezerből egy ember képes szagokként is észlelni a hangokat, látni a szagokat, szagolni vagy látni a hangokat. Ezt a különös pszichológiai jelenséget nevezzük szinesztéziának, ami valójában mindegyikünknél megjelenik életünk valamelyik szakaszában. Több kutató szerint a jelenség egészen gyakori az újszülötteknél, ugyanakkor lehet szerzett is, ami valamilyen neurológiai sérülés hatására alakul ki, vagy indukált, amit drogok idéznek elő - utóbbi természetesen nem minősül valódi szinesztéziának.

A szinesztézia egy görög eredetű szóösszetétel, jelentése "együtt-észlelés", ennek megfelelően a jelenség két érzékszerv összepároztatását foglalja magában. Egy adott inger érzékelése egy másik szubjektív érzékelést aktivál minden külső inger nélkül, a kiváltó ingert nevezik indukáló, míg a hozzá társulót párhuzamosnak. Az alapeset a fejlődési szinesztézia, ami feltehetően az X-kromoszómához kapcsolódva öröklődik, a legtöbben felnőtt korukra "kinövik". A felmérések szerint a felnőttkori szinesztézia jellemzőbb a női nem képviselőire, azon belül is a balkezesekre. A legtöbb ember, aki rendelkezik ezzel a képességgel nincs is tudatában, hogy szinesztéziás, úgy gondolják ez a normális módja az őket körülvevő világ észlelésének.

A spanyol Granada Egyetem Kísérleti Pszichológiai és Élettani tanszékének egy kutatócsoportja elsőként kezdett a szinesztézia érzékekkel, valamint érzelmekkel kapcsolatos szisztematikus tanulmányozásába. Juan Castillo professzor és Alicia Callejas Sevilla évek óta kutatja a szinesztézia nem túl ismert, ám annál érdekesebb területét, és annak különböző formáit. Callejas a leggyakoribb szinesztézia, a betű-szín típus esetében ért el jelentős eredményeket. Ez a betűket, szavakat és számokat jeleníti meg színekként teljesen önműködően és önkéntelen módon.

A szinesztézia egyik jellemző karakterisztikája, hogy a képességgel rendelkezők meggyőződése, hogy az ő észlelésük a megfelelő és rendkívül csalódottak lesznek, ha a tudatára ébrednek, hogy valami nem stimmel. "Amikor egy betű-szín szinesztéziával rendelkező egyén azt jelzi, hogy az asztal szó kék, akkor nagyon valószínű, hogy ha ezt a szót valamilyen más színben látja leírva, akkor azt hibaként észleli. A szinesztéziás ki is hangsúlyozhatja, hogy az adott szó csúnya, vagy nem szereti, mert az nem helyes" - állítja Callejas.

A fenti érzelmi reakció azzal van kapcsolatban, hogyan észlelik a szinesztéziások az egyenletes vagy egyenetlen ingereket. A szinesztéziások személyiségtesztjeiben nincsenek csak rájuk jellemző sajátosságaik, viszont rend-, szimmetria-, és egyensúly-preferencia megállapítható az ilyen személyekre. Gyakran kitűnő emlékezetük van, akár téri-vizuális tartományban is, de gyakoriak a bal-jobb felcserélések és egyéb iránytévesztések.

Callejas kutatásai azt mutatják, hogy az érzelmi reakciók automatikusan alakulnak ki, melyeket nem tudnak figyelmen kívül hagyni, mitöbb befolyásolhatják a szinesztéziást egészen addig a pontig, hogy felborítják az adott egyén preferenciáit, amikor bizonyos, belső élményeikhez nagyon hasonló ingerekkel állítják szembe. Ennél is fontosabb az a tény, hogy ezek az ingerek átalakíthatják, az élményekhez kötődő események megélését, aminek eleinte nem feltétlenül van érzelmi jelentése, viszont idővel többé vagy kevésbé kellemetlenné válhatnak.

"Vannak olyan emberek is, akiknél az időegységek színesek" - magyarázta a kutató. Szintén gyakori a szinesztéziásoknál, hogy szavak, hangok vagy zene hallgatásakor látnak színeket, de akadnak olyanok is - igaz jóval kisebb számban -, akik ízleléskor látnak színeket, míg másoknál ízlelési vagy érintési érzet alakul ki különböző hangok hatására és így tovább. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a szinesztéziások mindig ugyanazt a látványt észlelik, azaz a szinesztézia állandó, egy adott inger mindig ugyanazt a színt váltja ki egy emberből, ami minden ember esetében más és más.

Annak ellenére, hogy a jelenség igen régen ismert, tudományos tanulmányozása viszonylag újnak mondható. Az első feljegyzés a 18. századból származik, míg a jelentősebb tanulmányok ugyanezen évszázad végéről. Az utóbbi időben azonban látványos gyarapodásnak indult a területen dolgozó kutatók száma és egyre több válfaját igyekeznek felderíteni a szinesztéziának.