A cseppfolyósított földgáz (LNG) kereskedelme a hatvanas évek közepe óta folyamatosan nő, jelenleg a világ földgázfogyasztásának 7 százalékát fedezi.

Az elmúlt húsz évben Japán számított a legnagyobb importőrnek, ám az előrejelzések szerint a közeljövőben Kína válik a piac meghatározó szereplőjévé, de növekszik az Egyesült Államok és Európa igénye is. A Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint a cseppfolyósított földgázból fedezett gázfogyasztás aránya 2030-ra több mint kétszeresére emelkedhet, ez az arány az EU-27-ek esetében akár a teljes igény negyedét is elérheti.

Magyarország földgázellátását az E.On Földgáz Trade biztosítja hosszú távú gázbeszerzési szerződéseivel, ám az E.On páneurópai gázüzletága részeként az alternatív források felkutatását is fontosnak tartja. Ezért csatlakozott a régió, így Magyarország is, a jövőbeni ellátását is szolgáló cseppfolyósított földgáz-terminál projektjéhez, amely a horvátországi Krk szigetén létesül - mondta a Napi Gazdaság érdeklődésére Kutas István kommunikációs vezető.

A szállítási útvonalak az egész világot átfogva Alaszkától Ausztráliáig terjednek. Dél-Ázsia legnagyobb LNG-exportáló országai Malajzia, Indonézia és Brunei, míg a közel-keleti térségben Katar, Omán és az Egyesült Arab Emírségek indítja útnak a legtöbb szállítmányt. Ezek az országok látják el többek között az Egyesült Államokat, Spanyolországot és Japánt is. Az LNG világkereskedelmének központja várhatóan Dubaiban lesz: az emírség 1,1-1,8 milliárd köbméter kapacitású létesítmény építését tervezi, melynek várható költségei meghaladják az egymilliárd amerikai dollárt. Ami pedig a fogadóállomásokat illeti, Európában jelenleg 11 működik (négy Spanyolországban, kettő-kettő Franciaországban és Törökországban, egy-egy pedig Belgiumban, Olaszországban és Portugáliában), valamint néhány hónapon belül készül el Nagy-Britanniában a 15 millió tonna kapacitású legnagyobb európai fogadóállomás.

Közép-Európában a közeljövőben két új LNG-terminál építése várható, az egyik az észak-németországi Wilhelmshavenben, a másik pedig az Adriai-tengeren, a horvátországi Krk szigetén. A Horvátországban épülő földgáz-visszacseppfolyósító terminál építésére vonatkozó vizsgálatok már 1995-ben elkezdődtek, de a konkrét megvalósítást előkészítő munkálatok csak a közelmúltban gyorsultak fel. A kivitelezésre a francia Total, a horvát INA, az osztrák OMV, a német RWE Transgas és a horvát Geoplin alapított közös konzorciumot. Az Adria LNG Study Company nevet viselő cég múlt év szeptemberében együttműködési megállapodást kötött az E.On páneurópai gázüzletágát vezető E.On Ruhrgaszal is.

A tervek szerint 2008-ra fejeződik be a megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, a kivitelezés ezután kezdődhetne meg, s várhatóan 2012 körül elkészülő terminál első üteme évi tízmilliárd köbméter földgázzal járul hozzá Közép- és Dél-Európa gázellátásához, a második ütemben pedig további 5 milliárdos bővítés várható. Kutas István szerint ugyan ma még jelentősen drágább a cseppfolyósított földgáz, de a technika fejlődése nyomán a jövőben ezen a téren is kiegyenlítődhetnek az árak.

A cseppfolyósított földgáz magyar találmány. A földgáz szállításának ezt a forradalmian új módját ugyanis már 1934-ben felvetette Freund Mihály magyar vegyészmérnök. Az általa javasolt technológia első alkalmazására - annak további finomításával - azonban csak 1959-ben került sor. Az első mozzanat, hogy a földgázt mínusz 161,5 fokra hűtik, így cseppfolyóssá válik. Egy átlagos szállítmány - 150 ezer köbméter - feltöltése a tankerhajóba 10-12 órát vesz igénybe. A szállítás végén a folyékony állapotú földgázt szárazföldi tankokba töltik, ahol hőcserélő rendszer segítségével újra gáz halmazállapotúvá válik, melyet betáplálnak az elosztóhálózatba. Egy hajónyi, 150 ezer köbméter folyékony földgáz eredeti halmazállapotában mintegy 34 ezer háztartás egyévi földgázigényének fedezésére elegendő.