Az Inforum (Informatikai Érdekegyeztető Fórum) véleménye szerint hazánk lehetőségeihez képest sem tesz eleget az információs társadalom, a digitális társadalmi befogadás és esélyegyenlőség megvalósulásáért, pedig minden állampolgár megérdemelné az ez által nyújtott magasabb életminőséget.

Hirdetés

Nem először halljuk, hogy az ország lakosságának nagy része digitális analfabéta. A Dombi Gábor (Inforum) által a parlamenti Informatikai Bizottság elé benyújtott "e-Befogadás éve 2008, Magyarország" előterjesztés is természetesen ezzel a megállapítással kezdődik. A folytatás viszont már jóval veszélyesebb. Az informatikai fejlődésért küzdő civil szervezetek megállapítása szerint hazánk az elmúlt évtizedben annyit sem költött ennek a problémának az elolvasztására, mint amennyibe 300 méter autópálya kerül.

A kissé hatásvadász összehasonlítás viszont jogos, hiszen, ahogyan a parlamenti Informatikai Bizottsági ülésen, a fent említett előterjesztés benyújtása után Gögge Péter, az IVSZ főtitkára is elmondta: amennyiben nincsenek megfelelő források, akkor hiába vannak határozatok, tervek, politikai célok, egyszerűen nem fognak teljesülni. Papíron jól hangzik minden felzárkóztató program bejelentése, a sajtó ráharap, mint kampányszlogen, de a valóságban nemhogy "300 métert, de 30 millimétert" nem haladunk előre a szavakkal.


Szigorú összefogás a civil oldalon
Több, mint egy évvel ezelőtt Rigában 32 európai ország vezetője - köztünk a miénk is - állást foglalt a digitális szakadék csökkentésének szükségessége mellett, itthon azóta mégsem történt gyakorlatilag semmi. A Rigai Deklaráció (meg kívánja felezni a digitális analfabéták számát) 2008-ig adott időt a tagállamok számára, hogy érdemben indítsanak akciókat, amire ezek szerint közel egy hónapunk van még, mondjuk ki: ezt is buktuk. A digitális társadalmi befogadás kérdése, pedig egyre fontosabb.

A szkeptikusok ugyan még mindig azt kérdezik, hogy miért kellene mindenkinek elektronikusan ügyintézni, miért kellene mindenkinek internetezni. Pedig az igazi kérdés az, hogy ha egy dokumentum, könyv, kiadvány papíron van, akkor a könyvtárnak, könyvtárosnak közfeladatként kell azt kezelnie közpénzből, viszont ha akár ugyanaz az információ elektronikus formában létezik, akkor egyből nincs gazdája. Egy közhivatal lépcsői ha akadálymentesítve vannak a mozgáskorlátozottak számára, akkor miért nem létezik ugyanez az akadálymentesítés elektronikus formában a hátrányos helyzetű, akár fővárosi, akár vidéki polgárok számára?


Dombi Gábor: Letett valamit az asztalra
Az Európai Unió jelenleg olyan fogalmakkal dobálózik, mint az eInclusion (e-Befogadás) vagy az eIntegration (e-Integráció), melyek itthon még nem is ismertek vagy ha igen, akkor egészen mást jelentenek. Sokak - a szakmai oldalon is - a felzárkóztatási programokban kizárólag olyan alanyokat vizionálnak, akik depriváltak, ultra-szegények vagy a világ végén laknak. Ehhez képest viszont az esélyteremtés, a társadalmi befogadás sokkal szélesebb platformot kellene jelentsen. A legnagyobb szakadék természetesen az idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők és a társadalom többi része között feszül, de közben egyre több egyébként normál esélyekkel induló ember mellett megy el az idő, életminősége pedig fokozatosan romlik a lehetőségeket jól használókhoz képest.

Egy érdekes tendencia hazánkban, hogy az eKözigazgatás iránt jelentős számban idősek és kistelepüléseken élők érdeklődnek, míg a hátrányos helyzetű emberek nagyon nyitottak az eHealth (e-Egészségügy) megoldások iránt. A digitális akadálymentesítés elsősorban nekik adna lehetőséget a könnyebb életre, de a használhatóság, egyszerűség megteremtése a többieknek is előnyös lenne. Főleg, ha nem felejtjük el azt az apróságot, hogy mára már nem az anyagi akadályok vagy a számítógép hiánya miatt nem lesz több netező, hanem egyszerű motivációs problémák miatt. Ez pedig továbbra sem jelent mást, mint egyre fokozódó kulturális elszigetelődést.


Márfai Péter: Ígéretek
A civilek kezdeményezése jelenleg megpróbál változtatni a dolgok menetén, éppen ezért az Inforum által nemrégiben elkészített "Befogadást az Információs Társadalomba, Most!" című kiadványt a parlamenti Informatikai Bizottság segítségével eljuttatják minden képviselőhöz, erőltetik, hogy egy komoly és ritmusos akcióterv készüljön a jelenleg is futó programok összefogására, kommunikációs hiányosságainak ledolgozására és emellett teljesen új programokat is indítanának. Részletesen kifejtik az eInclusion téma öt pontját is, ami tételesen így hangzik:

A digitális megosztottság egy kumulatív társadalmi hátrány oka és egyben további egyenlőtlenségek okozója is.

A digitális megosztottság egy dinamikusan változó jelenség együttes.

A megosztottság csökkentése érdekében szükséges, de nem elégséges eszköz a hátrányos helyzetűek IKT eszközökhöz való hozzáférésének esélyeinek növelése. Először is meg kell győzni őket, majd segítséget és tartalmat kell adni nekik.

A digitális megosztottság problémája nem oldódik meg az IKT eszközök társadalmi telítettségének állapotában sem.

Az állam, a politikai döntéshozók, véleményformálók szerepvállalása döntő lehet a digitális megosztottság csökkentésében.

A civilek politikusok elé járulása szerencsére nem csak jelszavakkal való dobálózás, hangos jajveszékelés, hanem előre elvégezték azokat a feladatokat, melyek egy politikai program kapcsán a legnehezebbek szoktak lenni. Egységes platformra helyezkedtek a többi civil szervezettel, konkrét javaslatokkal álltak elő és komolyan gondolják, hogy mihamarabb ötpárti egyeztetést és közös véleményt kell kicsikarniuk a parlamentből. A helyzet pedig az, hogy amennyiben a civilek közös véleményen vannak, a két nagy párt jelenlevő politikusai is egyetértenek ezekkel az érvekkel.

Mind a bizottság vezetője Márfai Péter, mind a jelen levő ellenzéki Kalmár István, Orbán Viktor informatikai tanácsadója is támogatóan szólt az ügyről, véleményük szerint gazdaságilag is és anyagilag is megérné ebbe fektetni. Amennyiben sikerülne újabb internet felhasználókat gründolni az országban, akkor a piaci szereplők is örülnének, ezért lélekben ők is támogatnak minden ilyen programot, ráadásul az így befolyó ÁFÁ-ból a ráfordított befektetés nagy része is rövid távon megtérülne. Az emberek is örülnének, mert modern, hatékony emberekké válnának és mindenki boldogan élne, amíg meg nem halna... Szép lenne.


Kalmár István: Az ellenzék is elgondolkodott
A probléma viszont az, hogy a bizottságnak hiába tetszik, körülbelül fél év, mire országgyűlési határozat születhet ebből. Minden egyes újdonság legalább 3-4 jogszabályi módosítást vonz magával, ráadásul a civil hiába talál ki mindent, a bizottság hiába motiválja a politikusokat, a pénzt akkor is a kormány osztja. Továbbá senki sem érzi önmagáénak az ügyet, hiszen a gazdasági tárcának túl szociális, a szociális ügyekkel foglalkozóaknak túl gazdasági, az oktatásügynek túl technológiai és még lehetne sorolni.

Minden esetre az ígéret megvan: Márfai Péter jegyzőkönyvbe mondott szavai szerint minden képviselő megismeri majd az eInclusion programot részletező kiadványt és a bizottság támogató összefoglalóval egészíti azt ki. Ígérete szerint meglesz az ötpárti egyeztetés, a GKM is tudni fog róla, találnak rá kormányzati forrást is, és ha minden igaz, akkor a szabályozási feladatokra is megszerzik a megfelelő támogatást. Mint a mesében. Ha valaki teljesen beindult volna az ígéretektől, akkor gyorsan lehűtheti magát azzal a ténnyel, hogy ez a program semmilyen politikai - társadalmi konfliktust nem generál, senkinek nincs ellenére, tehát nincs gátlás, nincs összetűzés. Az erre apelláló politikában pedig ez azt jelenti, hogy motiváció sem lesz a megvalósításra.

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »