Igazi da Vinci kód rejtőzik Leonardo Utolsó vacsora című festményében, állítja egy könyv, ami pénteken jelent meg Olaszországban. Az összeesküvés elméletek helyett a felfedezett kód egy rejtett zenei művet, egy héber írást és egy háromdimenziós kelyhet tár elénk.

Giovanni Maria Pala

A kód megfejtője, Giovanni Maria Pala olasz zenész a Discovery News-nak adott interjúban mesélte el a történetet. "Mindig foglalkoztatott a gondolat, hogy egy zenemű részlete rejtőzhet az Utolsó vacsorában, azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy én magam találok rá dekódolva Leonardo titkos üzenetét" - mondta.

Leonardo számos mesterfokon űzött képzettsége mellett tökéletesen elsajátította a lantművészetet is, emellett előszeretettel rejtett el fejtörőket munkáiban, az Utolsó vacsora pedig már eddig is számtalan spekulációnak adott táptalajt. "Elsőként az asztalterítő ragadott meg, amin egyrészt vízszintes vonalak, másrészt a kenyerekkel összhangban függőleges vonalak figyelhetők meg. Rögtön egy kotta hangjegyei jutottak az eszembe. Megpróbáltam lejátszani, azonban nem működött, a különálló részletek keresése nem bizonyult eredményesnek" - magyarázta Pala, aki szerint az Utolsó vacsorát egy harmonikus egészként kell szemlélni, amiben minden részletnek pontos jelentése van.

A hármas csoportokban megjelenített apostolok azt sugallták, hogy a zene a 15. században jellemző, igen lassú 3/4-es ütemben játszandó. Pala azt is számbavette, hogy a keresztény szimbolizmus szerint a kéz és a kenyér összefüggésben vannak egymással. Ezek után végre megjelent a valódi zene, amit - akárcsak Leonardo írását - jobbról balra kell olvasni. "Hangjegynek jelöltem a kenyérdarabokat, valamint az apostolok kezeit, majd egy kottát rajzoltam a terítő és Jézus arca közé. Alig hittem a fülemnek, amikor lejátszottam a zenét. Egészen komoly hangulatú, szinte egy rekviem" - mondta Pala.

Ezzel azonban még nem ért véget a felfedezések sora. Pala észrevette hogy a hangjegyek összekötve egy különös, az ősi ékíráshoz hasonlatos szimbólumokat alkotnak. Ezeket Luigi Orlando atya, a római Antonianum Pontifical Egyetem bibliatudósa vizsgálta meg. Megállapítása szerint valóban egy olvasható ékírásról van szó, ami egy ősi héber nyelven íródott mondatot rejt: "bo nezer usbi", ami nagyjából azt jelenti, hogy "vele a szentség és a dicsőség".


A hangjegyek a kenyérdarabok és a kezek helyén vannak, lejátszva egy 40 másodperces zeneművet adnak
Ezen a ponton Palát már teljesen lázba hozták a rejtvények és tovább kombinált. "Az ősi héber írás kilenc betűjét növekvő sorrendben egymásra helyeztem, az első hat apostol keze elrendezésének megfelelően. Az eredmény egy különös kép lett" - mondta Pala, aki időközben észrevette, hogy az egyik kenyér félbe van vágva, amit ő a kép megduplázására utaló jelként értelmezett. A kilenc egymásra helyezett betűből kapott kép megduplázásával egy kehely képe bontakozott ki, amit tovább forgatva egy a Santa Maria delle Grazia templom dekorációihoz nagyon hasonló motívumot adott. Ebben a templomban festette meg a képet Leonardo 1497-ben.

Az elrejtett betűk

"Úgy vélem túl sok az összefüggés ahhoz, hogy egyszerű véletlenekről beszélhessünk" - vonta le a következtetést a zenész, bár felfedezése valószínűleg számos vita forrása lesz majd, különösen annak fényében, hogy talán nincs is még egy olyan mű, ami annyi elméletet szült volna, mint az Utolsó vacsora. A karakterek számtalan vizsgálaton estek már át, tükrözték, egymásra helyezték őket.

A falfestményt, ami a milánói templom szerzeteseinek készült, hogy étkezéseik során legyen min elmélkedniük, Leonardo egyik legnagyobb műveként tartják számon. A hagyományos freskókkal ellentétben, ahol víz alapú festéket visznek fel nedves vakolatra, hogy a fal száradásával a lehető legjobban megtapadjon a felületen, Leonardo több rétegben vitt fel olajat és vakolatot. Ez jóval nagyobb pontosságot eredményezett a részletek megalkotásánál, azonban sokkal érzékenyebb a nyirkosságra, ezért néhány éven belül a festék elkezdett lehámlani. A pusztulásnak indult felület miatt a művet nem egyszer újrafestették az évszázadok során.

1796-ban Napóleon katonái miután megszállták Milánót, olyannyira közönyösek voltak a művel szemben, hogy az étkezdét istállóvá alakították, az apostolok fejét pedig saját szórakoztatásukra téglákkal dobálták. Az Utolsó vacsora fennmaradása kisebbfajta csoda, különösen hogy a II. Világháború alatt kis híján teljesen eltűnt, amikor bombatalálat érte a templomot. A homokzsákokkal védett falfestmény azonban szinte teljes egészében megúszta a robbanást.

A mű romlásával harcolva a restaurátorok különböző vegyszerekkel és technikákkal próbálták kezelni a freskó egyes részeit, nem egy azonban több kárt tett benne, mint a francia lovasság vagy a bomba robbanása. Az utolsó megtisztítási munka 1979-ben vette kezdetét és 20 éven át tartott, jelentősen megerősítve a művet színei és részletei tekintetében. Azonban egy újabb hasonló munkálat már a felismerhetetlenség határára sodorhatja a képet, a kritikusok szerint a szakemberek már most is túl messzire mentek.

Az eredmények és a veszteségek az interneten is megtalálhatók a www.haltadefinizione.com webcímen, egy 16 milliárd pixeles felvételen, melyről a napokban mi is beszámoltunk. A felvétel 1677 panorámaképből áll össze, így ha valakinek kedve támadt újabb kódok keresésére, ennél alkalmasabb eszközt aligha találhat.