Az Electronic Frontier Foundation (EFF) nevű amerikai civil szervezet közleményében támadta az Amerikai Zeneipari Szövetséget (RIAA), mondván, hogy szégyenletes az elmúlt négy évben a fájlcserélők ellen folytatott kampánya.

Hirdetés

A RIAA 2003. szeptember 8-án perelt be 261 felhasználót, akiket azzal vádolt meg, hogy fájlcserélő hálózatokból töltöttek le zeneszámokat és zenei albumokat. Négy évvel később a szövetség által a vádlottak padjára citált emberek száma meghaladta a 20 000-t. Az EFF közleményében leginkább az ellen tiltakozott, hogy a vádlottak között nem kalózok és hamisítók vannak, hanem gyerekek, nagyszülők, szülők és egyetemi tanárok, valamint hallgatók.

A civil szervezet nyilvánosságra hozott egy dokumentumot is, amelyben részletes áttekintést nyújt a RIAA által indított perekről és eljárásokról. Az EFF emellett jogi segítséget is felajánlott a zeneipar által támadott embereknek. "A perek ellenére a fájlcserélés népszerűbb, mint valaha. Ezért kimondható, hogy a fájlcserélők elleni perek szégyenfoltot jelentenek a zenetörténetben" - hangsúlyozta Fred von Lohmann, az Electronic Frontier Foundation ügyvédje. A szakember szavait támasztják alá a Big Champagne nevű, a P2P-forgalmat monitorozó cég adatai is. Ezek szerint négy évvel ezelőtt még csak kereken 4,3 millió fájlcserélőt tartottak nyilván, ez a szám viszont mára elérte a 9,35 milliót. Vagyis a RIAA kampánya megbukott.

Ennek ellenére a Nemzetközi Zeneipari Szövetség (IFPI) elégedett az eddigi akciókkal és sikeresnek ítélte azokat. "A fájlcseréléssel foglalkozó szélessávú internethozzáféréssel rendelkező felhasználók száma csökkent" - közölte John Kennedy, az IFPI elnöke. "A perek nem hoznak bevételt a zenészek számára. A zeneipar fellépése csak azt váltotta ki, hogy az emberek olyan technológiákat keresnek, amelyek lehetővé teszik, hogy nehezebben lehessen őket elkapni" - reagált az IFPI álláspontjára Fred von Lohmann. Az ügyvéd szerint a megoldást az jelentené, ha az amerikai egyetemek megóvnák a hallgatóikat a perektől és megállapodnának a zeneipari szervezetekkel egy átalánydíjban, ami lehetővé tenné a zeneszámok és zenei albumok letöltését. Hiszen elsősorban nem morális, hanem anyagi kérdésről van szó.

"Az online zene sokaknak olyan, mint a rádió. Ezért az árakat is így kellene meghatározni. El tudnák fogadni egy havi 4 dolláros átalánydíjat" - mondta a hasonló ötlettel tavaly novemberben előrukkoló Peter Jenner brit zenei menedzser is. Idén nyáron egyébként Harry Reid, az amerikai Szenátus demokrata többségének vezetője olyan törvénymódosító javaslatot nyújtott be, amelynek értelmében a költségvetési támogatást kapó amerikai egyetemeknek a jövőben kötelező lenne fellépniük a szerzői jogsértésekkel kapcsolatos fájlcserélés ellen. Mindez azt jelentené, hogy azon intézmények, ahol a szakemberek a legtöbb szerzői jogsértést tapasztalják, kötelesek lennének felvilágosító előadásokat tartani a hallgatóik számára a szerzői jogról, és tájékoztatni az amerikai kormányt a kampány sikerének mértékéről. Emellett az egyetemeknek például külön szűrőket is fel kellene szerelniük, amelyek megakadályoznák a letöltéseket.

Az RIAA egyébként idén nyáron összesen 408 levelet küldött ki az elmúlt napokban az amerikai főiskolák és egyetemek vezetőinek és peren kívüli egyezséget ajánlott fel a fájlcserélés miatt indított jogi eljárásokban érintett hallgatóknak. Az amerikai felsőoktatási intézmények vezetői még nem alakítottak ki egységes álláspontot a kérdésben.

Sok intézményben viszont úgy gondolják, ezek az oktatási helyek a szabad információcsere központjai és semmiképpen sem a RIAA "segédseriffjei". Így vélekedett nemrég például a Harvard Egyetem Jogi Iskolájának két professzora is, mondván nem az egyetemek dolga, hogy segítsék a kiadók műveinek védelmét. Charles Nesson és John Palfrey szó szerint úgy fogalmaztak, hogy: "Közösen fel kell lépnünk ez ügyben és közölnünk kell a RIAA-val, hogy húzzon innen!"