Újabb szakember gondolja úgy, hogy szükség van egy olyan dokumentumra, amely rögzítené a felhasználók jogait és kötelességeit.

Hirdetés

Mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt az európai parlamenti képviselők jelentették be, hogy követelik egy Felhasználói Charta létrehozását, májusban pedig az SPD és a CDU politikusai közölték, hogy szeretnék a jelenlegi korszerű kommunikációs társadalomhoz igazítani a német alkotmányt és rögzítenék az internetes szabadsághoz fűződő jogot. Ráadásul mivel felmerült a virtuális gazdaságok megadóztatásának gondolata is és az amerikai kongresszus illetékes bizottsága hamarosan el is készíti ajánlását a témában, minden jel arra mutat, hogy a virtuális világ a korábban hangoztatott szabadság ellenére is szabályozott lesz.

Most Peter Fleissner, a Nemzetközi Információs Etikai Központ tudósa közölte, hogy szerinte a sorozatos pedofil bűncselekmények, illetve a legutóbb a Second Life-hoz kapcsolódó botrány miatt szükséges egy Charta virtualis megalkotása. A szakember a Bécsben jelenleg is tartó Római Klub konferencia keretében tartott előadást és emelte fel a szavát a kibertérben lévő élet szabályozására.

"A hátsó ajtón keresztül mindig új dolgok lopakodnak be a virtuális világba: érzelmek, szenvedélyek, vágyak. Minél jobban kibővítjük a kiberteret, annál több az interakció és annál fontosabbak lesznek a szabályok. Célszerű újra fogalmazni az emberi és polgárjogokat és ezeket rögzíteni kell ebben a chartában, amely választ, iránymutatást adhat az embereknek az új technológiákkal kapcsolatban felmerülő kérdésekben is" - fogalmazott a kutató. "A legfontosabb az önmeghatározás joga lenne, vagyis mindenki csak azt mutatna meg magából, amit akar. Minden más az ő magánéletének része. Vagyis új jelentést kaphatnának a titkosítások és az anonim böngészést lehetővé tévő szolgáltatások" - tette hozzá Fleissner.

A szakember szerint fontos, hogy korlátozzák a szellemi védelemmel kapcsolatos jogokat, ugyanis egyrészt a tudáshoz és információkhoz való hozzáférés sokkal fontosabb, másrészt előbbiek elsősorban a médiakonszernek profitszerzését biztosítják. "Az amerikai médiaipar mindig egyre hosszabb védettséget akar a különböző művekre. Jó példa erre a Beatles, ahol a bevételt már nem is az egykori tagok kapják meg. A célszerű egy legfeljebb 20 éves védettség lenne" - szögezte le végül a Nemzetközi Információs Etikai Központ tudósa.