Egyre jobban veszélyezteti Magyarország versenyképességét az elektronikus kormányzat bevezetésének halogatása - hangzott el az Amerikai Ipar Kamara IT Bizottságának elnöke szájából. A vállalkozások számára a kormányzati módszerek példaértékűek, saját kertjükben is hasonlóan járnak el, de ezen a területen sem érdemes példát vennünk a politikából. Az AmCham rövid állásfoglalásából kiderül, hogy mennyire rosszul áll a szénánk.

Hirdetés

Jó lenne, ha csak követni kellene a kormányzati megoldásokat és ezzel egyszerűbbé lehetne tenni minden folyamatot, de egyelőre e-kormányzatból még rossz példa is alig akad, nincs mit követni. Ötletek ugyan vannak és sok millió-milliárd forint csorgott el fejlesztésre, de egyelőre az igazi megvalósítás várat magára. Az elektronikus ügyintézés alapjában véve a polgárok és a vállalkozások kényelmét szolgálná a gyorsabb ügyintézéssel, illetve egymás közt is jobb kommunikációra sarkallná őket. Ez viszont alapjaiban dől dugába Dr. Paál Péter (elnök, AmCham IT Bizottság) szerint, hiszen az állami szervek még egymás előtt is titkolóznak.

A rövid állásfoglalás hangsúlyos eleme, hogy az adatvédelmi törvényeket jóval lazábbra kellene venni, hiszen köztudott, hogy a magyarországi szabályozások Európaszerte a kőkemény változat szinonimái. Csak egy egyszerű példával élve, vajon az APEH miért ne adhatná át azt az információt a Nyugdíjpénztárnak vagy a kereskedelmi banknak, hogy nincs befizetetlen adóm? Vagy éppen miért kell egy vállalkozás indításához külön kérvényezni a Központi Adatfeldolgozótól erkölcsi bizonyítványt, mikor egy másodperc alatt ellenőrizhetnék az Okmányirodából is. A háttér technológia adott, így az elektronizálás a megfelelő szabályozások mellett nagyon sokat lendítene az ügyek és szervezetek átláthatóságán.


Van egy lista, ami az európai országok elektronikus közigazgatásra való felkészültségét méri. Itt érdekes módon a tavalyi évben a 23-ról a 14-re javítottunk, amire talán büszkék is lehetnénk, ha ez a javulás nem kizárólag a szélessávú penetráció növekedése miatt következett volna be. Mivel a legtöbb országban ez komoly probléma, ezért nagy súllyal szerepel a felmérésben, míg a felhasználás köre, a tartalmak elérhetősége és az online elintézhető ügyek száma nálunk a katasztrófa kategóriába tartozik. A szakértők szerint az a helyzet, hogy az EU nagy része komoly tempóban halad előre, mi pedig apró gyorsulásokkal, tyúklépésben akarjuk őket utolérni. Ez nem fog menni, biztos lemaradás lesz az eredménye ennek a magatartásnak.

Közel 7 éve létezik törvényi szabályozás az elektronikus aláírásra, mégsem használja szinte senki, vajon miért? A kormányzat akár kényszeríthetné is a vállalkozásokat arra, hogy térjenek át az elektronizált üzletmenetre, de nemhogy nem kényszeríti őket, nem is motiválja, sőt számos esetben előnyt ad a régimódiak lobbijának és akadályozza a fejlődést. Lehet például adót bevallani online, de már nem lehet befizetni, nem lehet az illetékeket leróni, csak és kizárólag bélyeggel.

Nemrég ugyan elfogadták Pettkó András MDF-es képviselő javaslatát, miszerint helyezzenek el kártyaolvasókat az APEH irodákban és lehessen elektronikusan is fizetni, de a honatyának legalább három éve ez a vesszőparipája és körülbelül ennyi idejébe telt, hogy végre valaki komolyan meghallgassa. Így hiába vannak elektronikus részei a kormányzati életnek, ha ki kell belőle folyton lépni akkor az emberek inkább nyűgnek fogják megélni, hiszen nem látják majd az előnyeit.

A vállalati szféra akkor fogja lelkesen használni ezeket a rendszereket, ha üzleti előnyük származik belőle, ami lehet éppen megtakarított időráfordítás, rövidebb határidők vagy éppen költségcsökkenés. Az e-bankingnál már mindenki tudja, hogy nem érdemes készpénzzel szórakozni, mert többe kerül, mintha online kezelné az ember a tranzakcióit. Vicces vagy inkább tragikus, hogy éppen ilyen apró nüánszok miatt a B2B (business to business) területen már jóval elterjedtebb az elektronikus kezelés. Jómagam is több olyan kis- középvállalkozóval találkoztam, akinek a teljes rendszere elektronizált, hiszen egy multinacionális cégnek beszállítója és nincs más lehetősége ha versenyben akar maradni, legyen szó akár készletnyilvántartásról, vállalatirányításról vagy számlázásról. Ennek ellenére az állammal ők is kénytelenek analóg módon kommunikálni.


Hol van az egy ablakos közigazgatás? Évek óta ígérgetik, most nem lehet tovább halasztani. Hol marad a közigazgatási reform teljes lezárása, hol marad az EU-s források lehívására készített online rendszer és ki foglalkozik azzal egyáltalán, hogy a versenyképességünk folyamatosan romlik? Az állásfoglalás sarkos részei szerint ezekben az ügyekben azonnal lépni kell, ellenkező esetben folytatódhat az a trend, aminek eredményeképp a világ versenyképességi listáján 5 év alatt 10 helyet csúszva most a 66. helyen kapaszkodunk meg.

A halogatással és a csúszással viszont egy újabb jelenség figyelhető meg, miszerint a digitális szakadék egyre szélesebben tátong azok között a vállalkozások között, akik kihasználják a benne rejlő lehetőségeket, illetve azok között akik gyakorlatilag azt sem tudják, hogy mire jó az internet. Amennyiben a kormányzat támogatná és motiválná ez utóbbi réteget vagy akár kötelezné őket vérmérséklete szerint, akkor az a kötelező rundókon túl kihatna az egyéb internetes felhasználásra is.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy aki már az adóját online fizeti és nyomtatványokat is online tölt ki, az valószínűleg információért is oda megy majd, de lehetséges, hogy online hirdetéssel (pl.: Google AdWords) erősítené pozícióit. Ehelyett csak elkedvtelenítik ezt a réteget és benne hagyják a slamasztikában. Néhány év múlva az esélytelenek nyugalmával vághatnak neki az európai piacnak, mikor online rendelhetünk majd bármilyen terméket román vagy bulgár kisiparosoktól olcsóbban és jobb minőségben, mint a hazai, hiszen nekik addigra hatékony vállalkozásaik lesznek.

Felvetődik a kérdés, hogy mégis mi hiányzik? Mennyi pénzre lenne szükség, hogy ez ne így történjen? A bizottság állásfoglalása szerint ez már egyértelműen nem pénzkérdés Magyarországon. Tele vagyunk pénzzel ilyen célokra, sőt már az elmúlt 10 évben több 10 milliárdot költöttünk IT fejlesztésre, és nincs forráshiány. A baj inkább az, hogy ezen idő alatt olyan rendszerek jöttek létre, amik gyakorlatilag önmagukkal sem kompatibilisek. A kormányzatnak nem elég a pénzt átcsorgatni az önkormányzatokhoz, hanem komoly szakmai alapokon meghozott döntések által minőségi szabványokat kell állítani, sőt erőltetni kell azokat. Kóka Jánoson az éttermi számlák helyett inkább ezt kellene számon kérni, hiszen Kovács Kálmán kiiktatása óta ő felel a gazdaságért és az informatikáért egyben, ehhez képest nem szeret nyilvánosan az informatikáról beszélgetni.

Az Új Magyarország fejlesztési tervben 100 milliárd forintos nagyságrendben áll majd pénz rendelkezésre ilyen területen, de sajnos a szakértők egybehangzó állítása szerint önmagunkat sem vesszük komolyan. Az IBM Magyarország Kft. első embere arról panaszkodik, hogy miért kell neki minden adatáról nyilatkozni ha közbeszerzésen indul a cége, miért kell neki leírnia azt a pályázaton, hogy nincs adó és vámtartozása vagy nem folyik ellene semmilyen eljárás, ha néha ugyanazon állami szervezetek szomszédos egységeinél van az az adat. Míg Magyarországon hülyét csinálnak az emberből a papír bürokráciával, addig a fejletlenebb Romániában minden közbeszerzés teljesen online zajlik. Csak így tovább!

Az állásfoglalás letöltése

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »