Úgy tűnik a zeneipar világszerte kezd rájönni arra, hogy nagyon kicsúsztak a dolgok a kezeik közül. Néhányan még mindig a rendszabályozáson törik a fejüket, de több kiadó és szerző úgy véli, látja a fényt az alagút végén. A CD lemez halott, a digitális terjesztés pedig még csecsemőkorban van. Többek között ez is kiderült a Brüsszelben tartott szerzői jogi csúcskonferencián, ahol személyesen győződhettünk meg arról, mit gondolnak a nagy nemzetközi vezetők.

Hirdetés

A brüsszeli Sheraton Hotel & Towers-ben tartott konferencia szervezője az 1926 óta létező CISAC (International Confederation of Societies of Authors and Composers) volt, akik 114 ország 217 szerzői közösségét fogják ernyőjük alá, így képviselve közel 2,5 millió alkotót világszerte. A konferencia célja, hogy a teljes ipar végre elkezdjen egymással kommunikálni, hiszen a digitális korban elengedhetetlen egy ilyesfajta konszenzus.

Christian Bruhn professzor, a CISAC elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy a szerzők teszik a dolgukat ahogy eddig is, az ipar többi szereplőjének pedig az a feladata, hogy az ő műveiket a piacon értékesítse. A szerzők elemi részesei a láncnak, így nélkülük biztosan nem lenne sem legális eladás, sem illegális letöltés sem. A mostani rendszer igaz, hogy egy régóta létező, kipróbált modell, csak egy probléma van vele, hogy mára már nem működik.


A szerzők szerint a technológia elvérzett és érdekes tényként veszik tudomásul, hogy az online intellektuális javak használatának növekedésével párhuzamosan nő a szerzők online szerzett bevétele is. Ez nyilván azt jelenti, hogy a klasszikus formáknak mára végleg befellegzett, és a kiadók vagy képesek lesznek összeszedni magukat és valamilyen működő rendszert létrehozni, vagy a szerepük erősen megkérdőjeleződik.

A konferencia során az egyik leglekesítőbb beszéd az első napon a British Telecom (UK) vezérigazgatójának (Ben Verwaayen) szájából hangzott el, aki szerint a fent említett 100 éves modell helyett itt van az idő újakat kipróbálni. Ő nem mint szerző vagy kiadó látja a piacot, így nyugodtan bevallhatta, hogy a tortát szerinte meg kell osztani a felhasználókkal. A kiadósdi nagyon jó dolog volt, amihez könnyen hozzá is lehetett szokni, hiszen begyűjtötték a pénzt, eladták a zenét és a szerzőnek semmi felelőssége nem volt benne. Mára viszont a technológia beelőzte őket, és az emberek ahelyett, hogy egy új modellben működnének közre, a régi még mindig erőltetett modell ellen használják az újdonságokat.

"A vevők többé már nem passzívak. Eddig lustán feküdtek a fotelben, most pedig felkeltek." - mondta Verwaayen. Persze a BT vezér megnyugtatta a zenészeket, hogy nem csak ők szívják a fogukat hanem mindenki a világon, szinte minden egyes iparág. A megoldás: szét kell szedni a mostani értékláncot darabjaira, majd összerakni úgy, hogy működőképes legyen újabb száz évre.

Az idők során az emberek egyre többet és többet fogyasztottak, lenyeltek mindent, amit a szájukba adtak. A jövőben viszont szinte biztosan valamivel kevesebb lesz a fejenkénti kvóta, és az és-és típus helyett pedig megjelenik a vagy-vagy magatartás. A jó hír számukra viszont, hogy ma sokkal több pénz van az iparágban mint eddig bármikor eddig, csak kicsit másképp van elosztva és ehhez kell hozzászokni, felnőni hozzá.


A kiadók legnagyobb missziója jelenleg a kalózipar elleni kereszteshadjárat, de a nyúzás ellenére biztosan mindigis létezni fog ez a terület, ahogyan létezett a kazettás magnós időkben is, tehát felesleges az energiákat erre pazarolni. Olyat kell hozzáadni a termékekhez, ami értékesebbé teszi őket a szimpla másolatoknál. Ez természetesen ma már nem a CD tok és a borító, hanem valami másnak kell lennie.

A mai korban csak annyi az újdonság, hogy felgyorsult a változás sebessége. Minden pontosan ugyanolyan, mint régen, csak gyorsabban történnek a dolgok. Ma minden felhasználó és vállalat részese kíván lenni a szerzői jogi iparnak. Sokan azt gondolják, hogy technológiával el lehet érni bármit is, bár a BT vezér szerint ez a harc nem is intellektuális, nem is technológiai, hanem inkább intézményrendszerek csatája.

Egy korábbi Intel szlogennel példálózva (Intel Inside) arra mutatott rá, hogy amennyiben sikerül valahová becsomagolni a terméket, akkor már mindegy mi van benne, az el van adva. Ebből kifolyólag a szolgáltató úgy látja, hogy a megoldást a kapcsolt üzleti modellek jelentik majd, ami esetenként akár általánydíjas licencelést is jelenthet majd mondjuk egy szélessávú internetszolgáltatás mellé téve. A zeneipar legnagyobb baja, hogy semmit nem változott 50 éve és nem tud érdemben elszakadni a fizikai adathordozó képétől, mint termék.

Ben Verwaayen előadása után kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy szerinte az említett általánydíj lehet a megoldás, de míg a bitek és byte-ok esetében ezt könnyű megoldani, addig a kreatív tartalmak esetén igen rizikós lehet, ráadásul még nincsenek meg rá az ipari szabványok sem. Ennek ellenére, ha pénzt lát benne valaki, akkor igenis meg fogja csinálni. A p2p-vel kapcsolatos kérdéseinkre Verwaayen azt válaszolta, hogy természetesen lehetségesnek tartja, hogy a most működő illegális torrent oldalak mintájára létrejöjjenek legális források, sőt ő már biztos benne, hogy ez hamarosan meg is fog történni. Szerinte is adott a lehetőség már jó ideje erre, csak a szereplők nem állnak a helyzet magaslatán, hiányzik az üzleti modell. A szoftveres piacon ez már működik is, de a zene esetén számos további kérdés vetődik még fel, amiről inkább a kiadókat kell kérdezni.

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »