Két és fél évvel az ESA Huygens szondájának történelmi földet érését követően, újabb eredményeket tárt elénk az űrügynökség a legnagyobb szaturnuszi holdról.

2005. január 14-én hétévnyi utazást követően a NASA/ESA/ASI Cassini űrszonda fedélzetén az Európai Űrügynökség leszállóegysége 2 órát és 28 percet töltött a Titán légkörében, ennyi idő kellett hogy ejtőernyői segítségével elérje az óriáshold felszínét. A felszínről további 70 percen át sugározta vissza adatait a Cassininek, egészen addig, míg az űrszonda látótávon kívül nem került.


Tájkép a Huygens 2005. január 14-i ereszkedés közben készült felvételeiből. A szonda körülbelül 8000 méretes magasságban lehetett, egy pixel 20 méternek felel meg
2005. december 8-án a Huygens küldetés tudósai a Nature-ben publikálták0 előzetes eredményeiket, most pedig újabb adatokkal egészítették ki a Titánról kialakult képet. Ezúttal a főként számítógépes modellezésekből kapott eredményeket a Planetary and Space Science magazinban tették közzé.

A Huygens szondától visszakapott adatokból készült modellek nagy előrelépést jelentenek, mivel a bolygótudósok így már egy működő világként szemlélhetik a Titánt. "Bár csak négyórányi adat áll rendelkezésünkre, az olyan bőséges, hogy két év elteltével is még az információk kinyerésén dolgozunk" - mondta Francois Raulin, a projekt egyik tudósa. Az új részletek rengeteg kiegészítést adnak a holdról eddig kialakult képhez, melyekkel egyre több tekintetben egy Földünkhöz hasonlatos égitest kezd kibontakozni előttünk, nyilatkozott Jean-Pierre Lebreton az ESA részéről.


A felső felvételen a hold csatornarendszereire láthatunk példát, míg az alsókon az erózió munkája figyelhető meg
A Huygens mérései szerint a légkör a vártnál is sűrűbb volt, ami aeroszolok, porrészecskék jelenlétének volt köszönhető. A tudósok most a felfedezett aeroszolok elemzési eredményeinek értelmezésén dolgoznak, ebben a munkájukban egy különleges kamra is segíti őket, melyben szimulálhatják a Titán légkörét. 40 kilométeres magasságban a ködös, homályos légrétegek tisztulni kezdtek, ekkor végre a kamerák is akcióba lendülhettek, elkészítve az első távoli felvételeket a felszínről. A visszaküldött képek lenyűgöző tájat tártak a tudósok elé, erős bizonyítékokat nyújtva, hogy a felszínt egy folyadék, feltehetően metán alakította ki. Jelenleg a Cassini és a Huygens felvételeit együtt elemezve vizsgálják, hogyan alakították ki a Titánon uralkodó körülmények ezt a tájat.

A Huygens ereszkedése közben megtapasztalhatta a hold szeleit is. A légkör modellezése, ami nagy részben ezeken a szeleken alapul, azt mutatja, hogy a Titán atmoszférája egy hatalmas futószalag, ami gázait a déli és az északi sarkon át keringteti. Emellett egy rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullám észlelése is izgalomban tartja a tudósokat. Ha sikerül megerősíteniük, hogy ez egy természetes jelenség, akkor megnyílik előttük az út, hogy betekintsenek a hold felszín alatti világába, ahol feltehetően egy földalatti óceán rejtőzhet.


Ez a felvétel a felszínen zajló tektonikus és folyadék tevékenységet mutatja. A kék nyilak a tektonikus mintákat jelzik, a zöldek pedig a folyási irányokat mutatják. A vörös vonal a "vízgyűjtő" medencék elválasztását, a fehér kereszt a Huygens leszállóhelyét jelöli
Az ereszkedéskor fellépett egy anomália is, ami megfosztotta a tudósokat a rádióhullámok Doppler-eltolódását vizsgáló műszer (Doppler Wind Experiment) eredményeitől. A szondát nyomon követő földi rádiótávcsövek adathalmazának fáradságos elemzéséből azonban sikerült visszanyerni a méréseket, melyből meghatározták a szonda mozgását, továbbá pontos szél modellt nyertek, valamint sikerült a felvételek és adatok többségének a megfelelő környezetben történő elhelyezése is.

Ez azonban még messze nem minden: olyan sok elemzés született a Huygens adataiból, hogy még mindig nem sikerült mindent összerendezgetni, azaz hamarosan újabb adalékok fognak napvilágot látni, ígérte Raulin.