Folyik az Egyesült Államok hadserege parancsnoki központjának, illetve high-tech fegyverrendszereinek egyetlen informatikai rendszerbe szervezése, ám közben máris vírustámadások tesztelik az irdatlan hálózatot.

Még a korábbi amerikai hadügyminiszter, Donald Rumsfeld álmodta meg az úgynevezett Future Combat Systems (FCS) nevû informatikai hálózatot, amely magában foglalná az Egyesült Államok hadseregének elektronikus centralizált parancsnoki és ellenõrzõ rendszerét, valamint a földi, tengeri és légi fegyverrendszerek elektronikus irányító mechanizmusait. Ennek az összehangolt hálózatnak az lenne a feladata, hogy minimális áldozatok árán, sõt az élõ erõ lehetõ legkisebb részvételével biztosítsa a katonai akciók sikeres végrehajtását. Más szóval a videojátékok valamiféle valóságos inkarnációjává tegye a hadviselést az Egyesült Államok katonasága számára.

Rumsfeld nem csupán álmodozott az FCS-rõl, hanem gondoskodott róla, hogy az általa vezetett minisztérium öntse a pénzt a fejlesztésbe. Becslések szerint eddig 160 milliárd dollárt öltek a programba, amelynek fõ szállítói a Boeing - a pilóta nélküli repülõgépek fõ fejlesztõje -, illetve az informatikától a biológiai rendszerekig igen sok mindennel foglalkozó SAIC. Az USA kongresszusának költségvetési bizottsága pár évvel ezelõtt 307,2 milliárd dollárra becsülte az FCS teljes költségét, amelyet nagyjából ebben az évtizedben kell állnia a költségvetésnek.

Ezzel egyidejûleg a kormány számviteli ellenõrzõ hivatala arra figyelmeztetett, hogy a programban fejlesztett mintegy 50 technológia közül legfeljebb egy tekinthetõ érettnek, azaz egyet használnak a mindennapi gyakorlatban. E kritika ellenére a fejlesztések rendületlenül folytatódtak, olyannyira, hogy mára az is kiderült, milyen óriási kockázat rejlik a központosított katonai informatikai rendszerben. Lehet, hogy egy pici vírus vagy féreg kifektetheti az óriási IT-elefántot.


Az FCS lényege az információmegosztás, minden kommunikál mindennel
Szakértõk szerint minél hatékonyabban integrálják a katonaság elektronikai rendszereit, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a hálózaton szétterjedõ vírusok vagy férgek számottevõen károsítják azt, jelentõsen akadályozva ezzel a hadsereg tevékenységét. Ezt nevezik aszimmetrikus háborúnak, amelyben a kiberhadviselés olcsó, pici kártevõi támadnak a nagy, drága, bonyolult informatikai rendszerekre.

Hogy ez nem csupán elképzelt veszély, azt statisztikai adatok és konkrét esetek is bizonyítják. Az elõbbiekbõl kiderül, hogy 2004 közepe és 2005 közepe között 79 ezer támadás érte a kibertérbõl az USA katonai erõinek weboldalait, s nem kis része ezeknek kínai számítógépekrõl indult. Sõt, kínai katonai szakújságírók kiterjedt vitát folytatnak arról, hogyan lehet felvenni a harcot egy aszimmetrikus háborúban az Egyesült Államok óriási technológiai fölényben lévõ hadseregével szemben.

A konkrét esetek sorából kiemelkedik a 2005 augusztusában feltûnt Zotob komputerféreg megjelenése, amely amerikai katonai szakértõk gyanúja szerint már azért született, hogy tesztelje a katonai informatikai rendszerek ellenálló-képességét. Fennáll a lehetõsége annak, hogy a Zotobot Kínában alkották meg, az viszont tény, hogy hivatalos adatok szerint az USA hadseregének okinavai bázisán több ezer IT-rendszerben okozott kárt.

A magyarázat szerint ott még régebbi, egyedi fejlesztésû rendszer mûködik, amely nem rendelkezett olyan védekezõ rendszerekkel, mint például az EDS által a haditengerészetnek szállított új technológiák. Ez utóbbiakat állítólag nem készítette ki a Zotob. További oka lehetett az okinavai bajoknak, hogy ott a legtöbb asztali gépen Windows 2000 operációs rendszert használnak, és a férget éppen arra tervezték, hogy ennek egyik biztonsági résén át behatolva okozzon károkat.

Az EDS mint üzemeltetõ számos helyi hálózatot leállított a támaszponton, miközben igyekezett elszigetelni a Zotobot, sõt egy ponton minden felhasználónak azt ajánlotta, hogy egy idõre húzza ki a gépét a hálózatból. Ezt követõen kör-e-mailben kérték a dolgozókat, hogy az egyik hétvégén hagyják bekapcsolva a komputerüket, hogy végigfuthasson a hálózaton a féregirtó program.

Persze a Zotob feltûnése óta eltelt másfél évben is rengeteget fejlõdtek az FCS lépésrõl lépésre kiépülõ rendszerei, ugyanakkor hiba lenne feltételezni, hogy a "komputerkártevõ-fejlesztõk" csak ülnek a babérjaikon, és nem keresnek újabb lehetõségeket a világ talán legnagyobb számítástechnikai hálózatának kicsinálására.