Mégis ki az ördögnek van szüksége a kultúrára, pláne kulturális értéket sugárzó tévéadóra, amikor itt vannak a sorozatok, a Cobra 11, Chuck Norris és a magyar Rém rendes család?

Hirdetés

Az utóbbi két hétben alaposan felkorbácsolódtak az indulatok annak a döntésnek a hatására, miszerint a UPC kínálatából kikerült a komolyzenét, jazzt és világzenét sugárzó Mezzo, helyette pedig a főképp amerikai sorozatokra, filmekre és reality-kre szakosodott AXN szórakoztatja ezentúl az előfizetőket. Naná, hogy a valószínűleg csak vasárnapokon és ünnepnapokon tévéző értelmiség azonnal kaszát ragadott és mozgósította a hazai médiát, letámadást indított a kábelszolgáltató ellen, hogy micsoda dolog Szökést és Lostot adni, füstszörnyeket bámulni Berlioz Fantasztikus szimfóniája helyett, melyet éppen Kobayashi Ken-Ichiro vezénylete mellett ad elő a Varsói Vasutaszenekar?

"A Mezzo TV egy csodálatos luxuscikk, és itt ez utóbbin van a hangsúly" - kommentálja a Mezzo eltávolítását György Péter esztéta a Népszabadságban. Szerinte a múlt rendszerben megszoktuk, hogy tévéjátékokat, színházi közvetítéseket és komolyzenei koncerteket nézhettünk a televízióban, ezért is kíséri a magaskultúrát igénylők részéről felháborodás a lépést.

De ki tudja, hogy az elitista hozzáállás amellett, hogy teljesen érthető, mennyiben szolgálja a társadalom többségének az érdekét? Hiszen adódik is a költői kérdés, hogy mire van inkább szüksége az embernek? A népbutítónak nevezett német, amerikai és egyéb sorozatok hadára, melyek rágógumiként szögezik oda a nézőt a képernyő elé, vagy a nagyon kevesek által áhított kulturális orgazmusadagokra, hiszen nem minden kultúrára szomjúhozó középvezetőnek van ideje a napi robot után elmenni minden nap az éppen aktuális hangversenyre.

A kereskedelmi alapon működő tévézés, "televíziócsinálás" érdekei egyértelműek, mint ahogy a UPC-é is, hiszen egy szolgáltatónak a tömegigényeket teljesítenie kell. A McDonald's sem véletlenül hagyja ki kínálatából a marinírozott kaviárburgert. Az AXN felé bekövetkezett nyitás rengeteg tévénézőt tölthet el örömmel, hiszen a csatorna olyan sorozatokat mutatott be először Magyarországon - jóval az esetleges kereskedelmi tévés premier előtt - mint a Lost - Eltűntek, Gyilkos elmék, New York-i helyszínelők, Kemény zsaruk, Holtsáv vagy a Jericho.

Valamit valamiért viszont, sokaknak nyilvánvalóan holtteher volt a Mezzo megléte a kábelcsomagban - sokak pedig természetesen már előre fáznak az ikszedik, sorozatokat is sugárzó adótól. De ha csak rétegigényeket elégítene ki egy adott kábelszolgáltató, akkor mindenki nézhetne Viasat History-t, Duna II - Autonómiát vagy Vital tévét, melyek közül ugyancsak nem mindegyik érhető el a kábeles csomagokban.

A jelenségnek persze egy másik vetülete is érdekes, hiszen a Mezzo mellett kardoskodók ahelyett, hogy még a UPC szerződésmódosítása előtt emelték volna fel a szavukat, csak az április elseji dátum közeledtével kezdtek el kígyót-békát kiabálni a magyar nép és a multik igénytelenségére. Ebbéli igyekezetükben több befolyásos sajtóorgánum is segítette őket, hiszen a Népszabadság is több cikkel próbált a veszett fejsze nyele után kapkodni, majd az említett lapban rendszeresen publikáló, punkrajongó, kereskedelmi tévében zsűrizős főszerkesztő által vezényelt Index is beállt a sorba, legújabb zsákmánya, a quart.hu cikkére főlapjáról linkelt rá.

Persze az egész vita könnyedén elintézhető lenne azzal, hogy maradjon mind a kettő, tüntessenek el valamit a maradék 53 adó közül, de nyilvánvaló, hogy mindig akadna egy kisebb csoport, amely felháborodottan emelné fel a hangját, így visszajutunk ismét a kályhához. Magaskultúra vagy alacsony... izé, sorozatkultúra? A digitális átállásig a vita biztosan megmarad. Mi nem döntünk, csak csodálkozunk, hogy az értelmiséginek nevezett elit olykor mennyire nem látja a fától az erdőt.

Szélesvásznú TV-k Már 32 150 Ft-tól!	Házimozirendszerek Már 19 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »