A Nobel-díjas Samuel Chao Chung Ting aligha gondolta, hogy miközben az antianyag és a sötét energia után kutató eszközének az űrállomásra való juttatásán elmélkedett, az egész eltűnik a logisztika útvesztőjében.

Ting dédelgetett találmánya a költségvetési hiányosságok és az űrsiklók kivonásának szoros határideje miatt nem kapott helyet egyetlen STS küldetésben sem. A még hátralevő űrsiklók rakterének minden köbcentimétere 2010-ig ki van bérelve az űrállomás befejezéséhez szükséges vázszerkezetek, energia modulok és laboratóriumok számára. Pedig az eszköz nem kevés pénzbe került, az Alfa Mágneses Spektrométer (AMS) névre keresztelt műszer a számítások szerint 1,5 milliárd amerikai dollárt emésztett fel, 16 nemzet kutatói dolgoztak rajta a tudós felügyelete mellett.

Az AMS az antianyag, a sötét anyag és a sötét energia eddig felderítetlen formái után kutatna. Ting és csapata természetesen minden követ megmozgatott a berendezés feljuttatása érdekében, melyből az amerikai űrügynökség is kivette a részét. Tervük egyesek szerint teljes zagyvaság, mások szerint az egyetlen anyagilag is életképes kezdeményezés.

A NASA tervei szerint az AMS-t egy Delta 4 vagy Delta 5 hordozórakétával küldenék fel, néhány nappal egy tervezett űrsikló küldetés előtt. Az eszközt pályára állítanák és egy parányi űrjárművet kapcsolnának hozzá, ami elvégzi az esetleges pályakorrekciókat és ellátná energiával egészen addig, míg az űrsikló bedokkol az ISS-re. Ezután a legénység kipakol, majd leválva begyűjtik az AMS-t és visszatérnek vele az űrállomásra.


Ezt kellene besakkozni az egyik űrsiklóba
Ezzel a tervvel azon túl, hogy kissé bonyolultnak tűnik, leginkább a költség oldala támadható. A becslések szerint ez a plusz kitérő és a hordozórakéta 380 millió dollárra rúg, arról nem is szólva, hogy a NASA mérnökeinek, vezetőinek és tanácsadóinak az volt az egybehangzó véleménye, hogy a munkálatokat azonnal meg kell kezdeni, hogy még 2010 szeptemberéig, az űrsikló-program befejező dátumáig végezzenek mindennel. Ez a vélemény 2006 februárjában hangzott el, azóta pedig azt is sikerült kiderítenie az AMS program menedzserének, Mark Sistillinek, hogy ennél kizárólag drágább alternatívák léteznek.

A NASA mindezek ellenére a mai napig finanszírozza az AMS integrációs munkálatait, állítólag abban a reményben, hogy az egyik űrsiklón mégis lesz egy kis hely. Így a csapat tovább dolgozik abban a tudatban, hogy talán soha nem ízlelhetik meg munkájuk gyümölcsét. A NASA eddig 55 millió dollárt költött a programra, ehhez 30 milliót tett hozzá az amerikai Energiaügyi Minisztérium a tudományos kísérletek finanszírozására. A 1,5 milliárd nagy része persze a nemzetközi partnerekre hárult, elsősorban Franciaországra és Olaszországra, Ting kínai gyökerei miatt azonban még Kína és Tajvan is beszállt a projektbe.

Ting és Sistilli nem tehet mást, mint befejezi műszere integrációját és vár a jószerencsére. Az AMS-t 2008 decemberében szállítják le a Kennedy Űrközpontba.