Hamarosan válságossá válhat több nagy folyó, köztük a Duna állapota is, állítja a WWF. A környezetvédő szervezet jelentésében egy tízes listát állított fel, felsorolva azokat a folyókat, melyek idővel eltűnhetnek a Föld színéről.

Az okok között megtalálhatók a gátak, a túlzott vízfogyasztás, legyen az lakossági, ipar vagy mezőgazdasági. Ide sorolható még a hajózás, a vízszennyezés, valamint a folyókba bekerülő idegen fajok és az éghajlat változás is. A tízes listán jelentős részben, öt folyóval képviselteti magát Ázsia, Európából a Dunát, Észak-Amerikából a Rio Grandét sorolták a végveszélybe sodródó víztömegek közé a szervezet szakértői. A jelentést a víz világnapjára, március 22-re időzítették, felhívva a kormányok figyelmét, hogy a víz legalább olyan fontos kérdés, mint a globális éghajlatváltozás problémája.

A WWF édesvízi programjának vezetője, Dr. David Tickner szerint a világ egy súlyos édesvízi krízis felé tart, ami minden tekintetben legalább olyan pusztító lehet, mint az éghajlatváltozás. Tickner hangsúlyozta, a világ gazdasági és politikai vezetőinek fel kell ismerniük, hogy nem a klímaváltozás az egyetlen sürgős környezeti kérdés, a folyók krízise ugyanilyen égető, a katasztrófák elkerülése érdekében nem lehet elodázni a cselekvést.

A WWF több nagy környezetvédelmi jelentést vett alapul a nagy folyókra veszélyt jelentő tényezők számszerűsítéséhez. A tízes lista tagjai: Salween, Duna, La Plata, Gangesz, Indus, Nílus, Murray/Darling, Mekong és a Jangce.

A fő okok szinte folyóról folyóra váltakoznak, a Dunánál például a hajózásban látják az elsődleges veszélyforrást. A WWF az új dunai hajózási útvonalakat ökológiailag és gazdaságilag is veszélyesnek tartja, a Duna-menti gátak pedig már tönkretették a folyó medencéjében található lápok és árterek 80%-át. Hasonló problémákat látnak a La Plata esetében is. A magyar vízügyi szakemberek szerint csak riogat a jelentés, bár a Duna vízszintjének ingadozása valóban szélsőségesebbé vált az utóbbi időben, kiszáradásra semmi jel nem utal.

A Tibetből Kínába folyó, majd Burmán és Thaiföldön is áthaladó Salween egyike a világ legkevésbé szabályozott folyóinak, Tibet kivételével azonban minden ország jelentős vízerőmű beruházásokra készül, amivel a folyó mellett élők megélhetését és a világ biológiailag legsokszínűbb mérsékelt égövi területeit sodorják veszélybe.


Az ausztrál Murray/Darling medence biodiverzitását máris tönkre tették olyan fajok mint például az európai ponty, ami mindössze 30 év leforgása alatt át vette az uralmat a terület folyóvizein. A ponty iszapos körülményeket teremt, mellyel gátolja a fotoszintézist. Az Indus számára egyértelműen az éghajlatváltozás jelenti a fő veszélyt, vize túlnyomó részben ugyanis a Himalája gleccsereiből származik, így a gleccserek eltűnésével a folyónak is búcsút mondhatnak. Az éghajlat változás sújtja a Nílust is, a Jangce szennyezettsége révén került fel a listára, a Mekongnál pedig a túlhalászás jelenti a fő kockázatot.

A WWF arra kéri a kormányokat, fordítsanak nagyobb figyelmet a folyók védelmére és a vízgazdálkodásra, különös tekintettel a vízfogyasztásban élen járó ipari szereplőkre.