Szakmai körökben érdekes és véget nem érő téma, hogy melyik a legjobb fényképezőgép, illetve hogy az egyik gép miért jobb mint a másik vagy a harmadik. Folyóiratok és szaklapok hasábjain állandóan olvashatunk újabb típusokról, melyek többnyire "jobbak" a korábbi modellnél, és nem kevés esetben fordul elő, hogy a régebbi modell mégis szimpatikusabb, használhatóbb. A folyamatos viták során minden véleményét közlő személy tulajdonképpen szeretné meggyőzni társait.

Hirdetés

A fényképezés többnyire rendkívül privát tevékenység. A fotós valahol kettesben van a látvánnyal, és miközben megszűnik körülötte minden ami lényegtelen (például hidegben az exponálógombra fagyott keze), késztetést érez arra, hogy az őt ért benyomást interpretálja és kifejezze azzal, hogy egy technikai eszközzel, egy fényképezőgéppel megörökítse a látottat - a technika által szabott korlátokon belül. Tehát van az ember, a látvány és a gép - ennek a három konkrét elemnek mind megvan a szerepe a fényképezés folyamatában, de van közöttük fontossági sorrend is.

Az ember a legfontosabb, mint minden művészeti ágban, és egyben a legösszetettebb elem a három közül. Természetesen nem feltétlenül művész az, aki a fotót készíti, de ettől még remek fotókat készíthet. Az a lényeg, hogy meglegyen a tudatosság a képalkotásban - a felületesség borzalmas dolog, rosszabb mint a semmi. Teljesen mindegy, hogy ezt a tudatosságot mi generálja, hiszen minden ember más, és mindenkire másképpen hat a környezet. Csupán az számít, hogy az ember ne csak gombot nyomogasson, hanem legyen látása, kifejezésvágya és határozott célja akkor, amikor fotót készít.

A látvány fontos elem, de nem egy misztikus, bonyolult dolog, mivel mindenütt ott van. Lényegében ha nyitott szemmel jár az ember mindig lát valamit, csukott szemmel pedig nem jár senki. Ha az embernek van fotós vénája, egy idő után mindent elkezd egy apró téglalapon keresztül látni. Sok fotós beszél arról, hogy szinte egész nap keretez. A mindennapi élet sok csodát tartalmaz, és minden ott van az ember orra előtt, csak meg kell látni. Akár a padlón kiömlött liter tej is lehet fantasztikus, makrózni való fotótéma.

Maga a fényképezőgép és a felszerelés a fontossági sorrendben a legutolsó. Természetesen nélkülözhetetlen, de maga a gép csak az eszköz kategóriába sorolható, és semmiképpen nem tekinthető célnak. A fotós elmegy az üzletbe a pénzével, és vesz egy fényképezőgépet meg tartozékokat. Tehát a tevékenységéhez szükséges eszközt vásárolja meg. Ha festőművész lenne ecsetet venne és nem fényképezőgépet, mert még a világ legjobb fényképezőgépével (amilyen nincs is) sem tudna festeni. Tehát a fényképezőgép eszköz.

A fotóshoz gyakran hozzánő a fényképezőgépe. Az a jó, ha a fotós szereti gépét, mert ez azt jelenti, hogy igényeit jól ki tudja elégíteni, jó eszköz az alkotáshoz. Az elképzelhetetlen, hogy valaki folyamatosan olyan géppel dolgozzon és sikeresen alkosson amit utál még megfogni is. Tehát fontos az, hogy a fotós szeresse felszerelését, de a felszerelés akkor is csak eszköz kell hogy maradjon. Ha valakinek a fényképezőgép és az objektívek, felszerelések már fontosabbá váltak mint maga a fotózás, akkor alapvetően borul fel a fotózás és képalkotás alapmechanizmusa. Általában az ilyen emberek nem tudnak jó fotókat készíteni.

Ennek értelmében viszont hogyan is választ a fotós a hatalmas kínálatból? Ha minden jól működik, akkor tudja mit akar, mire van szüksége, mivel tudja hogyan, hol, milyen körülmények között és mit szokott fotózni. Itt pedig - bár vannak határozott fotózási műfajok - az igények skálája végtelen, ahogy két egyforma ember sincs. Van aki olyan fényképezőgépet keres amire lehet kapni vízalatti tokot. Van aki olyat, ami mínusz 35 fokban is órákon keresztül képes zoomolni és exponálni, de olyan is akad aki észrevétlen szeretne maradni miközben fotóz. Olyaról is hallottunk, aki dobálni szereti a gépét.

Tehát ha így nézzük a kérdést megállapíthatjuk, abszolút módon véve nem létezik jó vagy rossz gép. Az a jó, ami az igényt megfelelően kielégíti. Erre az a bizonyíték, hogy a fotózás kezdeteitől számítva a fényképezés technikája hihetetlen fejlődésen ment keresztül, de senki sem állíthat olyan ostobaságot, hogy a mai fejlett fényképezőgépekkel művészi értelemben véve jobb képeket lehet csinálni. Sokkal inkább megállapítható, hogy a művészet egykorú az emberrel, és a megfelelő művész akár egy vésővel, ecsettel, vagy egy kezdetleges Kodak géppel a kezében is tudott értékes művészi alkotást csinálni.

Henry Cartier-Bresson például nem foglalkozott az állítólagos technikai fejlődéssel, hanem hosszú évekig kizárólag Leicával, 50 mm-es alapobjektívvel fotózott, de van aki lyukkamerát használt, van aki kizárólag teleobjektívet használ - a sor végtelen. Ha valaki tudatosan fotóz, mindenképpen megtalálja a számára megfelelő felszerelést, ami a stílusához szorosan hozzátartozik. A technikai fejlődés ilyen értelemben sem pro vagy kontra nincs semmilyen hatással a végeredmény színvonalára, tehát a fotó minőségére és művészi értékére, vagy - jól van, hagyjuk a művészetet - akárcsak esztétikai színvonalára.

Ha ilyen logikai rendszerben gondolkozunk rájövünk, teljesen felesleges és pazarló időtöltés a legújabb fényképezőgép típusok állandó kutatása. Az ember a fogyasztói társadalomra alapuló hatalmas árukínálatba időnként beleolvad, és hajlamos elfelejteni: a fényképezőgép nem a lényeg, hanem fontossági sorrendben csupán a legutolsó, a harmadik.

Népszerű videókamerák Már 19 900 Ft-tól!	Tükörreflexes fényképezőgépek Már 99 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »