Egy svéd egyetem kutatócsoportja laboratóriumi körülmények között megismételte Morgan Spurlock "Supersize Me" gyorséttermi kalandtúráját, melynek eredményei elég meglepőnek tűnnek.

Hirdetés

Spurlock 2004-es dokumentumfilmje, melyben egy hónapon át kizárólag a McDonald's gyorsétteremlánc által szervírozott ételeken élt, általában két, meglehetősen szélsőséges reakciót váltott ki az emberekből. Sokan azon szörnyülködtek, hogy mi történik a 33 éves férfi szervezetével a sorozatos supersize adagok elfogyasztása után, hogyan megy tönkre a mája, hogyan szökik koleszterin szintje az egekbe és csökken a libidója. A többiek pedig csak legyintettek és az "egyszer élünk" elvvel nyugtázták a történetet.

A téma azóta is a köztudatban forog, olyannyira, hogy a svéd Linköping Egyetem hallgatóinak egy csoportja Frederik Nyström professzor vezetésével elhatározta, hogy klinikai körülmények között megismétli Spurlock "élményeit". Még tavaly februárban hét egészséges, a húszas éveik elején járó orvostanhallgató heteken át tömte magát hamburgerekkel, pizzákkal, milk shake-ekkel és baconos reggelikkel, ők voltak az első kísérleti csoport, melyet újabb követett, összesen tizennyolcan hajtották fejüket a supersize igájába. Feladatuk naponta átlagosan 6000 kalória bevitele volt az úgynevezett "junk foodból", miközben a 2004-es film főszereplőjéhez hasonló korlátozott erőkifejtést vittek végbe, Spurlock esetében napi 5000 lépés volt a limit.

Itt azonban véget is érnek a hasonlóságok. Spurlock filmje végére egy depressziós hájpacni lett, 11,1 kilogrammot szedett fel, 13%-kal növelve testsúlyát, miközben a fentebb már említett károsodások sorát szenvedte el. Ezzel szemben a svéd kísérlet egyik alanyánál, Adde Kariminál nem jelentkeztek orvosi problémák, sőt koleszterinszintje alacsonyabb volt a kísérleti hónap végén mint a kezdetén, igaz testsúlyát neki is sikerült gyarapítania 4,6 kilogrammal, ennek fele azonban izom volt. Nyström professzor legnagyobb meglepetésére azonban ahány alany, szinte annyi különböző végeredmény született.

Karimni volt az egyik véglet, a másik pedig a Spurlockhoz hasonlóan az étrendet alaposan megszenvedő hallgatók, sőt egyiküknek elegendő volt két hét ahhoz, hogy testsúlyát 15%-kal növelje. A túlsúlyosság kulcsaként a túlzott élelmiszerbevitelt és a kevés testmozgást emlegetik, Nyström szerint ez azonban a kísérlet eredményének fényében korántsem ilyen egyszerű. "Egyes emberek egyszerűen hajlamosabbak a hízásra mint mások" - vonta le a nem túl forradalmi következtetést Nyström, hozzátéve, hogy ez igaznak tűnik a telített zsírsavakban gazdag gyorséttermi falatokra is.

Az egyetem Diabetesz Kutató Központjában dolgozó professzort a sok vitát kavart film megjelenése óta nem hagyta nyugodni Spurlock kísérlete, főként annak tudománytalan mivolta, így amint alkalom és megfelelő anyagi háttér adódott, belevágott a kísérlet klinikai körülmények közötti megismétlésébe. Az ingyen étkezés lehetőségével felvértezve viszonylag könnyen talált megfelelő számú önkéntest, a kutatást pedig az egyetem etikai bizottsága is jóvá hagyta. A kísérleti csapat végül 2006 elejére 12 fiú és 6 lány formájában összeállt.

Az első csoport - mint írtuk - 2006 februárjában kezdte az egy hónapos akciót. Nyström kiszámította napi normális kalória szükségletüket, majd megkérte az első hét alanyt, hogy gyorsételek formájában ennek a kétszeresét vegyék magukhoz, amihez legfeljebb heti egy óra testmozgást végezhettek, ha nagyon akartak. A filmmel ellentétben az első csoportnak nem volt kötelező a McDonald's termékek fogyasztása, kiválthatták a szendvicseket pizzával, gyorséttermi csirkedarabkákkal és más magas zsírtartalmú ételekkel, ha már egysíkúvá vált a hamburger rágcsálása.

A kísérlet alatt folyamatosan nyomon követték egészségi állapotukat, azon túl hogy a kísérlet előtt és után átfogó orvosi vizsgálaton estek át. A test összetételét, beleértve az izom-, zsír- és csontsűrűséget a jelenlegi legmodernebb DEXA röntgentechnikával vizsgálták, figyelemmel kísérték az alanyok anyagcseréjét, vérképét, hormonszintjeit. Mivel a túlevésnek pszichológiai hatásai is vannak, ezért ezen a téren is folyamatosan figyelték a jelentkezőket. Az alanyok legtöbbet nem is az étrenden, hanem a testmozgás hiányán problémáztak, pedig egyikük sem volt kimondottan fitness-megszállott, sokuknak azonban nagyon hiányzott a séta vagy a kerékpározás. Emellett szintén visszatérő panasz volt a telítettségi érzet, ami nem is csoda, hiszen nem egyszerű bevinni a Spurlock által teljesített napi közel 6600 kalóriát. Egy supersize BigMac-menü ennek nagyjából a hatodát adja ki.

A jelentkezők másként és másként élték meg az egy hónapot. Lotta Karlsson, akinek napi 5000 kalóriát kellett magába préselnie, az utolsó hét kezdetén már 9,1 kiló plusznál tartott. Saját bevallása szerint pszichológiailag nem volt semmi gondja, fizikálisan viszont annál inkább, esetlennek érezte magát, a tükröt pedig inkább elkerülte. Még Karimi is, aki meglepően immunisnak tűnt az új étrenddel szemben, több kellemetlen mellékhatást fedezett fel magán. Folyamatosan zsírosnak érezte a bőrét, hiába mosta meg a kezét és az arcát, az érzet nem múlt el. Korábban kifejezetten fittnek számított, a kísérlet után azonban már a séta is megterhelő volt számára, 15-20 lépés után verejtékezni kezdett. Nemi vágya ugyan nem csökkent, szexuális teljesítménye viszont igen, ami főként az energiaveszteségnek volt köszönhető.

Az előzetes eredményekről már tavaly szeptemberben beszámolt a svéd csapat. A Spurlock esetében nagy hangsúlyt kapó máj az amerikainál túlzott enzimtermelésbe kezdett, ez pedig igen rossz jel a szervezetre nézve. Nyström első csoportja egyik tagjánál sem jelentkezett ez a probléma, melyből a professzor arra kezdett gyanakodni, hogy Spurlock eleve valamilyen rejtett rendellenességgel rendelkezett. A kísérlet végére azonban már másként látja a helyzetet, mivel a későbbi alanyoknál szintén felbukkant a túlzott enzim termelődés. Ha itt sikerülne megtalálni a problémát kiváltó tényezőket, az nagy segítség lenne az orvostudomány számára az elhízással kapcsolatos májbetegségek kezeléséhez.

A másik kérdés a koleszterin. Az utóbbi évek kutatásai egyértelművé tették, hogy az étrend változtatásával nagyon nehéz a koleszterinszintet befolyásolni. Nyström eredményei még inkább alátámasztják ezt, alanyai nagy részénél nemcsak, hogy alig történt változás a koleszterin és más, a vérben keringő zsírmolekulák mennyiségében, de egyeseknél még pozitív irányba is fordult a tendencia.

Végül pedig itt a súlygyarapodás, illetve az ott tapasztalható ingadozások. Miért hízik valaki sokkal jobban ugyanannyi kalóriától, mint más? Ennek feltehetően az anyagcsere a magyarázata, ezt támasztja alá az a tény is, hogy az eleve vékonyabb alanyok, akik normális étrendet tartottak a kísérlet előtt, a túlevés során folyamatosan arra panaszkodtak, hogy melegük van.

Nyström tanulmányát pont az teszi szokatlanná és értékessé, hogy a többi súlyproblémával kapcsolatos kísérlettel ellentétben ő nem olyanokat vizsgált, akiknek eleve súlyproblémái vannak, azaz már eleve ellenállók a kalóriákkal szemben. A kutatás végeredményére legalább az év végéig várni kell, míg a teljes, a különböző folyományokkal foglalkozó elemzések akár évekig is kitarthatnak, nyilatkozott Nyström a New Scientist magazinnak.

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »