Használd az erőt, Luke - mondhatná Kenobi mester, brit kutatók szerint ugyanis sokszor jobban teljesítünk, ha a túlzott koncentráció helyett, inkább az ösztöneinkre hagyatkozunk.

A londoni University College (UCL) kísérletében részt vevőknek 650 egyforma jel közül kellett kiválasztani azt az egyet egy számítógép képernyőjén, ami egy elforgatásnak köszönhetően kicsit eltért a többitől. A kutatók figyelemmel kísérték az alanyok szemmozgását, miközben különböző időközönként (0-1,5 másodperc) kikapcsolták a képernyőt, az alanyoknak pedig el kellett dönteniük, a képernyő melyik oldalán látták az elforgatott alakzatot.

A kutatókat is meglepte, hogy azok, akik szinte alig kaptak időt az alaposabb vizsgálódásra sokkal jobban, 95%-os pontossággal teljesítették a feladatot, míg a több mint 1 másodpercet gondolkozók estében ez az érték csupán 70% volt. A 95% csak 4 másodperc feletti vizsgálódási időnél tért vissza.

A józan ész azt diktálná, hogy minél több idő áll a rendelkezésünkre annál pontosabb döntéseket hozunk. A kísérletek azonban azt mutatták, hogy az agy tudatos, vagy felső szintű funkciója - amikor aktív - megvétózza az első, tudatalatti döntésünket, még akkor is, ha az helytálló volt. Ennek eredményeként elkezdünk kételkedni ösztöneinkben, pedig egyes feladatokban sokkal jobb eredményeket érhetünk el, ha belső, önkéntelen tudatalatti folyamatainkra hagyatkozunk, magyarázta a UCL pszichológia tanszékének munkatársa dr. Li Zhaoping.

A kutatók szerint az ösztönös döntés a fenti esetben azért bizonyult pontosabbnak, mert a tudatalatti agy különbségként azonnal felismeri ugyanazon tárgy elforgatását, míg a tudatos agy azt látja, hogy két hajszálra megegyező tárgyról van szó. A tudatalatti nem képes ilyen pontossággal megállapítani, hogy az elforgatott tárgy azonos-e az eredetivel, az elforgatás tényét azonban villámgyorsan leszűri. Azaz amíg az alacsony szintű észlelési folyamat az elforgatást különbségként értékeli, a magas szintű funkció felülvizsgálja és elutasítja a döntést, mivel megállapította, hogy a tárgy ugyanolyan mint a többi, a választás tehát már korántsem biztos, hogy helytálló lesz.

Ha a két észlelési folyamat ugyanahhoz az eredményhez vezet, akkor természetesen semmi jelentősége a kérdésnek, ez azonban ritka. Általában az alacsonyabb és a magasabb szintű funkciók ellentétbe kerülnek egymással, az ösztönöket pedig elnyomja a következetesen mérlegelő tudatos elme.

Szemmozgásunk legtöbbször önkéntelen. Ami sokszor a pillantás céltalan kószálásának tűnik, az gyakorlatilag egy nélkülözhetetlen tudatalatti pásztázási technikája, mellyel kiszúrhatunk egy egyedi, jól megkülönböztethető, vagy általunk jól ismert jegyet egy tömegből. Ezután a szem ráfókuszál a célpontra és átveszi az irányítást észlelésünk magas szintű, tudatos része, megvizsgálva, hogy a kiválasztott valóban az-e akit, vagy amit kerestünk.