Jól halad az űrállomás összeszerelése
2006. december 23. 13:50, szombat
Pénteken tökéletes leszállással zárta a Discovery űrsikló és legénysége a legutóbbi 12 napos űrállomás-összeszerelési küldetését.

Hirdetés

A gépet a Kennedy Űrközpont 15-ös leszállópályáján tette le Mark Polansky parancsnok és William Oefelein pilóta. Az űrsikló a közel két hét alatt 8,5 millió kilométert és 203 teljes kört tett meg, legénysége a három tervezett helyett négy űrsétát teljesített, emellett egy olyan váratlan helyzetet is megoldottak mint egy beszorult nappanel tömb kiszabadítása.


Polansky és Oefelein mellett Robert Curbeam, Nicholas Patrick, a svéd Christer Fuglesang, Joan Higginbotham és Sunita Williams repült az állomásra, utóbbi az ESA szolgálatot teljesítő asztronautáját, a német Thomas Reitert váltotta. A mostani űrsikló küldetés, az STS-116 volt az összeszerelési munkák szempontjából a legösszetettebb expedíció, a legnagyobb kihívást az állomás ideiglenesről a végleges elektromos rendszerre történő átállítása jelentette.

Az első két űrsétán Curbeam és Fuglesang egy elválasztó szegmenst helyezett el az ISS első számú nappanel vázszerkezetén és átvizsgáltak a létesítmény négy nagy energia csatornájából kettőt. Ezután Curbeam Williams segítségével újravezetékelte a másik két csatornát, ez volt a harmadik, még tervezett űrséta. Ezeken túl az űrhajósoknak vissza kellett volna húzniuk az ideiglenes áramforrásként szolgáló rendszer egy hatalmas nappaneljének egyik szárnyát. Ezt a tömböt a tervek szerint jövő szeptemberben tolják át az alapjául szolgáló vázszerkezet túlsó végébe, a visszahúzásra tett első kísérletek azonban sikertelenek maradtak, mivel napcellák hajtogathatóságát biztosító lemezek a jelentések szerint rendre beleakadtak a mellettük futó vezetékekbe.

Éppen ezért Curbeam hétfőn újra nekivágott a világűrnek az első két űrsétán résztvevő svéd ESA-asztronautával. Erőfeszítéseiket siker koronázta, a vaskos napcellák végül összecsukódtak. A terven felüli űrséta, valamint egy újabb hőpajzs átvizsgálás azonban már kibillentette a küldetést eredeti ütemtervéből, egy nappal, csütörtökről péntekre csúsztatva a visszatérést.


Az állomás újra vezetékelése mellett az űrsikló legénység 13 kilogramm oxigént, 21 kiló nitrogént és 2180 kilónyi felszerelést és ellátmányt szállított át a Discoveryről az állomás fedélzetére, cserében több mint 2200 kilogramm hulladékot és már szükségtelenné vált felszerelést "lapátoltak" be az űrsiklóba és hozták vissza a Földre.

A fő célkitűzés mellett sikerült felszerelniük egy kamerát a nappanelek vázszerkezetére, leszállították az orosz Zvezda parancsnoki modul új, űrszemét ellen védő pajzsát, felújították az amerikai széndioxid eltávolító rendszert, és betétet cseréltek egy levegő tisztítóban.

A küldetés végén az NASA igazgatója, Michael Griffin és űrrepülési főnöke Bill Gerstenmaier is az egekbe magasztalta a munkálatokban résztvevő asztronautákat, külön kiemelve elégedettségüket, hogy a három fél, az USA, Európa és Oroszország csapatai ilyen sikeres és gördülékeny együttműködésre képesek.
Kapcsolódó linkek
Laptopok

Már 49 900 Ft-tól!

E-book olvasók

Már 17 043 Ft-tól!

Tablet PC-k

Már 23 140 Ft-tól!

LCD monitorok

Már 19 800 Ft-tól!

részletek » részletek » részletek » részletek »
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2006. dec. 24. 13:05 | galéria | válasz | #18
Ez az első halálközeli élmény tényleg felejthetetlen volt. Soha akkora békét és megnyugvást nem éltem át, mint akkor. Lelki szemeim előtt lepergett addigi kb. 10 éves életem és fel voltam készülve az átlépésre. Nagyon meglódulhatott az endorfinszintem.
2006. dec. 24. 13:00 | galéria | válasz | #17
Nekem gyerekkoromban nem volt tériszonyom, de egyszer majdnem lehuppantam egy kb. 10 méter magas fáról. Ez volt az első halálközeli élményem. Gyönyörű volt amúgy: láttam, amint háttal lefelé zuhanok, felettem újból összehajolnak a zöld faágak, és még magassabban a kék ég, bárányfelhőkkel. Valahol a lombkorona alsó ágai lefékezhettek, és én reflexszerűen, ösztönösen megkapaszkodtam egy lecsüngő ágban. Kb. két méter magasságból aztán leugrottam, talpra.
Utána, fiatalon, egy építőtelepen kezdtem dolgozni. Féltem az állványokon, 30 méter magasan, de lassan megszoktam.
Most változó. Ha a West Endben járok, mindig átmegyek az emeleti üvegpadlón és lenézek a mélységbe, hogy szoktassam magam.
Sanyix   "Rest in Peace Sanyix" 
2006. dec. 24. 12:51 | galéria | válasz | #16
Ki kéne próbálni :\
2006. dec. 24. 11:27 | galéria | válasz | #15
De most tényleg, milyen érzés lehet, hogy 400km magasan vagy és mégsem esel le?
Egyébként, szép volt fiúk/lányok!
lee56  
2006. dec. 24. 06:44 | válasz | #14
Még simán feltalálhatod a hoszzú élet elixirt, aztán láthatsz mindent ;)
Tetsuo  
2006. dec. 24. 02:20 | válasz | #13
Szerintem meg a térszony nem lehet probléma, talán csak a beszállásnál. :)
A Föld olyan messziről nem hiszem h magasságérzetet kelt, bár soha nem volt tériszonyom..

Sajnos ezzel a sebességgel, nem hiszem h látni fogom amint a Marsra jutnak. :(
Tetsuo  
2006. dec. 24. 02:11 | válasz | #12
"A gépet... tette le Mark Polansky parancsnok és William Oefelein pilóta."
A harmadikat nem említik, pedig nélküle meteorként csapódott volna be a Discovery:
A számítógép. :)
kricsi  
2006. dec. 24. 01:30 | válasz | #11
szerintem azok nem küszködnek ilyen problémáva
2006. dec. 23. 20:59 | válasz | #10
Azér így a második kép alapján se klausztrofóbiával, se tériszonnyal nem lehet piskóta űrhajósnak lenni :)
mrzool  
2006. dec. 23. 20:30 | válasz | #9
Nem esküszöm meg rá, de talán most utolérte magát a számozás, és kivételesen tényleg a 116. shuttle küldetés zajlott (akit nagyon érdekel, keressen utána:)).

86-ig valóban egy másfajta számozás volt életben, kicsit zavaró lehet... Szóval az első szám jelent az évet, a második pedig a kilövés helyét (ez mindig 1-es volt, mivel végül is Vandenbergről nem lőttek fel siklót), a betű pedig az adott éven belüli megkülönböztetésre szolgált.

Persze akkoriban is voltak csúszások, pl. a balsorsú 51-L-et csak 86 január végén indították útjára.
Sanyix   "Rest in Peace Sanyix" 
2006. dec. 23. 20:17 | galéria | válasz | #8
nem 116. nem sorrenben mennek :) asszem kitalás sorrendjében mennek, és azokat a küldetéseket is beleszámolják amiketet végül elvetettek. De pl STS-51 ből volt A,B,C,D,G,I,J,F küldetés, 41-ből B,C,D,G stb (ezeked mind végre is hajtották), de pl STS 10-20-ig nem is volt.
És pl az STS-121 küldetés meg már júliusban lezajlott.
2006. dec. 23. 19:34 | válasz | #7
Hajrá, csak így tovább
2006. dec. 23. 18:29 | galéria | válasz | #6
Eszméletlen ez az utolsó fotó! Meg az is, hogy ez az űrsiklók 116. küldetése. Wow! Szinte hihetetlen, hogy az Apolló-programban ha jól emlékszem 18 repülésig jutottak, a siklók meg már a 116.-nál tartanak. Még merje vki azt mondani, hogy a holdraszállások után nem történt semmi.
2006. dec. 23. 17:42 | galéria | válasz | #5
Holdbázis építésénél is hasonló sikereket!
2006. dec. 23. 16:03 | válasz | #4
Ezen mi a nagy szám, hogy egy nappal tovább maradtak?
Ez nem Bécs ahonnan majd a jövő héten befejezzük felkiáltással ha lehet jönni!
Viet  
2006. dec. 23. 14:06 | válasz | #3
Mint egy Lego-t építeni
Viet  
2006. dec. 23. 14:06 | válasz | #2
Mint egy Lego-t építeni
kricsi  
2006. dec. 23. 13:54 | válasz | #1
ez a nem semmi...