Egy Delta 2 hordozórakéta fedélzetén elindult a NASA új, napkitöréseket tanulmányozó műholdpárosa. Az orrkúpban egymás felett elhelyezett, egyenként 635 kilogramm súlyú, közel azonos műszerezettségű űreszközöket 25 perc alatt, zökkenőmentesen sikerült pályára állítani.
Hirdetés
Az 550 millió dolláros STEREO projekt célja kideríteni, mi váltja ki a hatalmas robbanásokat, hogyan szelik át a Nap atmoszférájából kiszabaduló, elektromos töltéssel rendelkező részecskék az űrt, illetve hogyan lépnek kölcsönhatásba a Föld mágneses mezejével. A hatalmas korona-anyagkidobódások (CME) 10 millió tonnányi anyagmennyiségeket lövellnek ki a Nap atmoszférájából az űrbe, melyek óráként több mint 1,5 millió kilométeres sebességgel száguldanak szerte a Naprendszerben.
A CME-ket mágneses mezők összeomlásával előidéződő robbanások hozzák létre, a Föld irányába kilökődött anyag pedig összeütközik bolygónk mágneses mezejével, rengeteg energiával teli részecskét szabadítva fel. Ezek a részecskék idézik elő az északi fényként ismert jelenséget, ugyanakkor elektromos sérüléseket is okozhatnak a Föld körül keringő űreszközökben, károsak az esetlegesen ott szolgálatot teljesítő űrhajósokra, sőt a földi energiarendszerekben is jelentős problémákat idézhetnek elő.
A STEREO küldetésének egyik célkitűzése a kitörések előrejelzésének javítása, mellyel nagyobb átfutási időhöz juthatnak a CME és a Földre mért lehetséges hatásai között.
Eddig a Nap és kitörései megfigyelését a SOHO (Solar and Helispheric Observatory) műhold látta el, lenyűgöző felvételekkel és értékes adatokkal szolgálva szülőcsillagunkról és háborgó atmoszférájáról.
A SOHO sikerei ellenére a NASA újabb 550 milliót fektetett a Nap kutatásába, a két műholdból álló STEREO-t azonban kifejezetten a felénk irányuló CME-kre specializálták.
Mike Kaiser, a projekt egyik vezető tudósa a napkitörések megfigyelését egy kifújt füstkarika paramétereinek megállapításához hasonlítja. Ahhoz hogy megállapíthassuk, milyen gyorsan mozog a felénk sodródó és egyre táguló füstkarika, a legegyszerűbb módszer, ha a karika két szélén elhelyezünk két megfigyelőpontot, majd triangulációval megállapítjuk mozgási sebességét.
Ugyanezt fogja megvalósítani a STEREO két szondája, melyeket a Föld napkörüli pályája két oldalán elhelyezve és a trianguláció segítségével három dimenzióban figyelhetik meg a korona-anyagkidobódások. A módszer segítségével a tudósok jóval pontosabb becslésekre számítanak, mind a mozgási irányt, mind a sebességét tekintve. A feladat egyébként korántsem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik, mivel a szondáknak a Napba kell bámulniuk.
Ha minden terv szerint zajlik, a STEREO műholdak december 15-én haladnak el a Hold mellett. Egyikük, az AHEAD (előtt) névre keresztelt, elég alacsonyan fog repülni ahhoz, hogy - kihasználva az égitest gravitációját - felvegye megfigyelési munkájához szükséges pályáját, mellyel mindig a Föld előtt halad majd valamivel, míg a másik, a BEHIND (mögött) értelemszerűen a Föld pályája után kullog majd. A rendszer ellenőrzése és kalibrációja jövő januárban fejeződik be, innentől kezdődik a két évre tervezett tudományos küldetés.
A háromszögelés lényege, hogy két egymástól ismert távolságra lévő megfigyelőállásból(két műhold) figyelsz meg egy harmadik pontot(a napkitörés)így jön ki a háromszög három csúcsa.A két műhold távolságát ismerik(a háromszög egy oldala ismert) a háromszög műholdaknál lévő csúcsában a szögeket le tudják mérni, és a napkitörés távolságát szinusztétellel:) kiszámítják.Igazad van három dolog kell egy oldal és két szög, de ehhez elég a két műhold.
a háromszögeléshez nem három dolog kell? itt csak két mű hódról van szó. mellesleg inkább azt kéne kutatni, hogy mi hogy tudnánk megvalósítani azt, hogy ha nem is 10millió, de 10 tonna cuccot felgyorsítsunk 1500000 kmh-ra. az lenne a durranás...
Engem a "trianguláció" zavar, mert nincs ilyen szó. Helyette jobb lenne a "háromszögelés", ami ugyanazt jelenti, és legalább magyarul van. Az angolban bizonyára "triangular" volt írva (nem néztem meg, de biztos), ennek szolgai fordítása ez a szörnyszülött.
Pár hete láttam dokumentumfilmet hasonló témában, elég brutálisan nézett ki, mikor végre láthatóvá váltak a koronakilökődések is a felvételeken, meg azok a hatalmas "szálak" plazmából a nap körül. Hihetetlenül jól nézett ki. Ahhoz képest a Solaris (jenki verzsön) filmben az élő plazmabolygó egy fantáziaszegény dolog volt, pedig onnan koppintották.
A CME-ket mágneses mezők összeomlásával előidéződő robbanások hozzák létre, a Föld irányába kilökődött anyag pedig összeütközik bolygónk mágneses mezejével, rengeteg energiával teli részecskét szabadítva fel. Ezek a részecskék idézik elő az északi fényként ismert jelenséget, ugyanakkor elektromos sérüléseket is okozhatnak a Föld körül keringő űreszközökben, károsak az esetlegesen ott szolgálatot teljesítő űrhajósokra, sőt a földi energiarendszerekben is jelentős problémákat idézhetnek elő.
Nyomtatás
Elküldés e-mailben
Új dimenzióból szemlélhetjük a Napot
Elmaradnak az autógyártók a CO2-csökkentésben
Észak-Korea atomprogramja
Tankkal száguldani, börtönveszély nélkül
Sugárfegyver mikrohullámú sütőkből
Nem sok babér termett az X-díj Kupán
Közeledik a láthatatlanná tevő álcázás
Tiankeng, a kínai nagy lyuk
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
