A beszéd az emberi faj talán legsajátosabb jellemvonása, mégis gyakorlatilag semmit nem tudunk arról, hogyan került a birtokunkba.

Hirdetés

Elméletek persze akadnak, ezeket azonban adatokkal is alá kellene támasztani. Éppen ezért sürgetik a nyelvészek egy az emberi géntérkép projekthez hasonló online, a köz számára is elérhető adatbázis megteremtését, melyben a kutatók megosztanák egymással a beszéd és a beszédbeli rendellenességek területén elért eredményeiket. A kommunikációs zavarokhoz vezető fejlődési rendellenességekkel, mint az autizmussal és a Down-kórral kapcsolatos tanulmányok a nyelvészek reményei szerint új nyomokkal szolgálnak a nyelv eredetére vonatkozóan.

Az emberi beszéd, a beszéd hallgatása és értelmezése biológiai alapjait, valamint az egész rendszer kifejlődését jótékony homály fedi. A kutatók többnyire állatkísérleteken próbálják lemérni a pszichológiai képességeket, a beszéd esetében azonban ez teljesen alkalmatlan, komplexitását tekintve egyetlen faj kommunikációs rendszere sem közelíti meg az emberét. Tény, hogy az emberi kommunikáció egyedi és rendkívül gyorsan fejlődött ki. Ez a képességünk akkor bontakozott ki miután elváltunk utolsó, a csimpánzokkal közös ősünktől hétmillió évvel ezelőtt, de több tanulmány szerint a nyelv csak az utóbbi pár százezer évben fejlődött ki.



Az adatgyűjtés nem könnyű feladat, a fejlődési tanulmányok azonban sok érdekességgel gyarapíthatják ismereteinket, vélekednek a nyelvészek. Az egerek esetében alkalmazott úgynevezett kiütéses tanulmányok, ahol bizonyos géneket vontak ki az egyedekből, nagy segítséget nyújtottak több mentális képesség és genetikai rendellenesség eredetének meghatározásához. Ezek a kísérletek az embereknél nem lennének etikusak, azonban ez nem vonatkozik azokra, akiknél a természet idézte elő a nyelvvel kapcsolatos genetikai mutációkat, az ő megfigyelésük hasznos adatokkal szolgálhat. Ezek rendszerezése nagy segítség lenne annak megismerésében, hogy a beszéd mely részei köthetők más szellemi képességekhez, és mely részek fejlődtek minden egyébtől függetlenül.

A Williams-szindrómában szenvedőknek például nehézséget okoz a világ megértése és a miértek felfogása, miközben nyelvi képességeik szinte tökéletesnek tűnnek. Az autistáknak embertársaik gondolatainak megértése jelenti a fő problémát, ami szintén hatással lehet beszédkészségükre, mint például a tárgyak neveinek megtanulására. Az olyan genetikai rendellenességek, mint a Down-kór, észlelési és nyelvi hiányosságok egyvelegét adják. Az is köztudott, hogy a FOXP2 gén hiánya több beszédbeli problémát eredményez, ilyen a nyelvtan alkalmazásának nehézsége. A kutatók pontosan ezektől a fejlődési rendellenességektől várják, hogy napvilágra hozzák a beszédben szerepet játszó géneket.

Az eddigi kutatások általában egy-egy apró területet ragadtak meg és jártak körbe, ezért is tartják fontosnak a tervezet kezdeményezői, az amerikai New York Egyetem nyelvészei, a sok részlet egy nagy adatbázisba való tömörítését és rendszerezését. Ez nem csupán a nyelv eredetének kiderítésében játszhatna szerepet, de segítséget nyújthatna a nyelvi problémákkal küzdők kezeléséhez, illetve a nyelvtanulás hatékonyabb módszereinek kidolgozásában, véli az indítvány mögött álló Gary Marcus professzor, az egyetem által működtetett Gyermek Nyelvtanulási Központ igazgatója, aki a Nature Neuroscience magazinban vázolta fel elképzelését.