Anousheh Ansari, az első női űrturista blogja egyedi betekintést nyújt az űrrepülés rejtelmeibe, vagy inkább gyötrelmeibe.

Ansari egy hétköznapi ember szemszögéből meséli el az angol nyelvet értőknek a tíz napos kalandot. Az iráni származású amerikai hölgy a negyedik magánember aki eljutott a világűrbe, illetve a Nemzetközi Űrállomásra a 14. expedíció tagjaként, és elsőként ad számot az űrben töltött napjairól blogja hasábjain. Beszámolója szerint az első két nap során, útban az ISS felé, a világűrhöz való alkalmazkodás klasszikus tünetei jelentkeztek nála, a hátfájás és a hányinger, ami a profikat sem kíméli. Az űrbe utazók közel felénél jelentkeznek ezek a problémák a súlytalanság első napjaiban, melyek általában néhány nap alatt el is múlnak.

A NASA űrhajósai igen ritkán beszélgetnek az űrbetegségről és a többi orvosi kérdésről, éppen ezért tekinthető szokatlanul nyíltnak Ansari blogja a Szojuz út viszontagságairól. Ansari elgondolkodott, mi lesz ha fej- és hátfájása, illetve a hányinger kitart az egész utazása során. Miután az ingert többször is tett követte, űrhajós társaihoz fordult segítségért, Mike Lopez-Alegria parancsnok és Mihajil Tyurin ugyanis fel voltak szerelkezve az űrbetegséget enyhítő injekciókkal.

A parancsnok és segítője miután megbeszélték a dózist előkészítették a szereléket és készleteik felét beadtak zöldfülű társuknak. Ansari elmondása szerint a gyógyszer első hatása az altatás volt, hátfájdalmai csökkentése érdekében összegömbölyödve, egyfajta magzati pózban helyezkedett el az amúgy is szűkös űrkapszula egyik szögletében, Tyurin tanácsára fejét az egyik rakománytárolónak nyomva a fejfájás enyhítése végett. A legénység folyamatosan figyelemmel kísérte állapotát, nehogy rosszabbra forduljon.


Lopez-Alegria CBS News-nak adott nyilatkozata szerint Ansari tünetei egyáltalán nem szokatlanok. Bár százalékot nem tudott mondani, de véleménye szerint az első utasok többségénél jelentkezik az űrbetegség, ez ellen nem igazán lehet védekezni, a legjobb módszer talán ha az ember átalussza a kritikus időszakot. A terápia segített, az űrállomás fedélzetén Ansari már egyáltalán nem érezte rosszul magát, így már csak ennek tudatában is elégedetten térhet vissza szeptember 28-án tíznapos utazása végén a Földre a 13. expedíció tagjainak kíséretében.

Ansari saját bevallása szerint nem szívesen vállalkozna tíz napnál hosszabb tartózkodásra az űrben, mivel az e-maileken és rövid telefonbeszélgetéseken kívül nem igazán van lehetősége kommunikációra szeretteivel. Hiányzott neki a csend, a háttérzaj ugyanis az állomás gépeinek és műszereinek köszönhetően állandó, illetve a természet illatát is hiányolta.

A társakkal való összezártságot a kollégiumhoz hasonlította, azzal a különbséggel, hogy ha valakivel itt összekülönbözik az ember akkor gyakorlatilag nincs hová félrevonulnia vagy elszeparálódnia. A következő űrhajó csak fél év múlva érkezik, így rendkívül fontos a személyek közötti jó kapcsolat kialakítása, illetve maga a legénység összetételének gondos megtervezése. Ansarit mindezek tudatában is meglepte az űrállomás lakóinak mentalitása, intelligenciájuk, és a szeretetteljes, békés atmoszféra, amit már a Csillagvárosban eltöltött kiképzési időszakban is megtapasztalt. Az űrhajósok szerint a féléves összezártság elviselésének legfőbb titka, hogy nem szabad a dolgokat túl komolyan venni.

Lopez-Alegria egyike volt az űrturizmus ellenzőinek, azonban idővel megváltozott a véleménye, ami főként az űrrepülésbe beáramló pénznek tulajdonítható, ez ugyanis nagyban hozzájárul az űrállomás program véghezviteléhez. Emellett maguk az űrhajósok is végeznek reklámtevékenységet az űrállomáson belül és azon kívül is. Novemberi űrsétáján Tyurin fog elütni egy golflabdát egy valódi golfütővel a gyártóval kötött egyezség értelmében, ami ellen az amerikai parancsnok szintén berzenkedik egy kicsit.