Egy korábbi cikkünkben már esett szó arról, hogy egyre több netező fél attól, hogy az oly szabadnak hitt internetből is egyre kisebb olyan független terület marad meg, ami még mentes a pénz rontásától. A dotcommunism elve sérülni látszik és a marketingesek megtalálták a rést a szabadszájú bloggerek pajzsán is. Nem is volt nehéz, egyszerűen fizetni kell nekik nevetségesnek tűnő összegeket és máris kis reklámfelületté avanzsálják egyénileg kiépített birodalmukat.

Hirdetés

Ugyan nyár van és senki nem figyel annyira az informatika területén zajló folyamatokra, de egy néhány héttel ezelőtti esemény nálam is kiütötte a biztosítékot, mégpedig a PayPerPost.com gőzhengerének beindulása. Az említett oldal nem mást kínál a független bloggerek számára, mint minden egyes általuk úgymond megrendelt hozzászólásért (post: a profi médiumok hír fogalmával egyenértékű bejegyzés a webnaplókban) valamennyi dollár kifizetése. Egy Ted Murphy nevű jóember úgy indította el a szolgáltatást, hogy a feltételek között csupán annyi szerepel, hogy ők ellenőrzik a megjelent bejegyzést mielőtt fizetnek. Jelölni a hirdetést nem kell. Khm...

Egyik oldalról nagyon áldásos fordulatnak tűnhet a dolog, hiszen az eddig szociális érzékenységből, véleménynyilvánítási vágyból vagy éppen feltűnési viszketegség miatt szorgalmasan irogató bloggerek pénzt is realizálhatnak tevékenységükből. Másik oldalról viszont éppen az az esszenciális különbség válik semmissé, ami miatt érdekesek voltak a nagyobb sajtóorgánumokkal szemben. Tudva levő ugyanis, hogy minden egyes média - főként az online - a hirdetési bevételeiből él és a hirdetéseket pedig éppen azok a cégek vagy egyéb érdekeltségek teszik közzé a hasábokon, akikről az írások nagyrésze is szól. Ezért lehet kissé szkeptikus egy autósmagazint vagy egy hardver újságot lapozgató olvasó a tesztekkel kapcsolatban, hiszen felmerülhet benne, hogy az adott termékről jóval rózsaszínebb mondatok jelennek meg, mint a valóság cserébe egy zsíros kis rovatszponzorációért.

Ez a feltételezés természetesen az esetek nagy részében nem állja a meg a helyét, hisz például lapunk esetében sem gondolhatja senki komolyan, hogy az Intel vagy az AMD pénzel cikkeket, de felemlíthetnénk az Index.hu hozzáállását is, akik mindenkire rásuhintanak és így tesznek igazságot, mégis ők viszik el a hirdetések egyharmadát. A blogok esetében viszont jóval nagyobb a veszélye annak, hogy a naiv írnok bedől a marketinges dumának, hisz ő nem egy rutinos főszerkesztő, nincs saját marketing vezetője vagy hirdetésszervezője.

Egy újság hitelessége erősebb lábakon áll, mint egy egyéni kezdeményezésé, ez nyilvánvaló. A bloggert azért szeretjük, mert nem fizeti senki és biztos, hogy a saját bárdolatlan véleményét teszi közzé. Sérelmeit nem hallgatja el, így az ellenkezője is hiteles: találkoztam már blogon egy elektromos borotvát istenítő (konkrét típus) bejegyzéssel, amit alá is tudok írni, mert jómagam is ugyanazt a modellt választottam anno. Viszont mi történik abban az esetben, ha valaki fizet egy blogbejegyzésért?

Egy újságban ezt szervezetileg szabályozzák, meg kell jelölni a hirdetéseket, PR cikkeket (egy szöveges írás, mely alapesetben a lap többi cikkéhez hasonló rendezésű, de a hirdető szája íze szerint megírt munka). Van ahol "-hirdetés-", máshol (x) jelzés található ilyen helyeken, de nívós lap nem jelentet meg hirdetést jelzés nélkül, hiszen a saját hitelét rontja. A PayPerPost konstrukciójában szintén megvan a lehetőség arra, hogy jelölve szerepeljen a fizetett hirdetés, de éppenséggel ez el is hagyható. Én kérek elnézést. Ennyi erővel olvasgathatnám a cég saját honlapját, ott is elég kamudumát hordanak össze. A veszélyt itt nem a blogger okozza, hanem maga a szolgáltatás. Honnan tudjam, hogy a blogger egy fizetett, de nem jelölt hirdetést tesz közzé vagy éppen ez tényleg a saját véleménye és a Supermen Visszatér tényleg egy király film?

Sőt tovább megyek. Ha kizárjuk a blogokból a termékek és a szolgáltatások ismertetését és csak politikai és társadalmi problémákkal foglalkozunk postjainkban, akkor vajon nem merül-e fel, hogy a közelgő hallgatói tüntetéseket támogató blogbejegyzésekért éppen az ellenzék csenget forintokat a hazai blogszférának? Ahogyan a HVG médiablogja írja, "Mostantól mindenki gyanús, aki él!" Eddig trendi volt blogolni akár újságíróknak is, de mostantól ha valaki bármilyen jót ír bármiről, akkor rásütik,hogy bunda, lefizetés, bérfirkász. Ha meg rosszat írok a Vodafone-ról, akkor meg rámsütik, hogy a T-Mobile vagy a Pannon fizet.

Gratulálok okos tengerentúli embertársaimnak, megtalálták a módját annak, hogyan lehet legyilkolni végre a kellemetlenkedő kis blogokat. A marketingeseknek valóban sok fejtörést okoz, hogyan vágjanak vissza a független íróknak és lám megvan a megoldás. Minden egyes post után fizetnek 10 dollárt, azaz kb. 2200 forintot. Ennyiért egy lap két jó betűt sem ír egy cégről vagy termékről, de az eddig önkéntes bloggernek ez épp 2200 Ft-tal több, mint amennyit eddig kaptak egy jó szóért.

Természetesen nem szabad a bloggereket etikátlan, pénzéhes, megbízhatatlan személyekként elkönyvelni, de a társadalom - akárhogy is nézzük - előítéletes és sokszor gondolkodik sztereotípiákban. Ha feltételezzük, hogy csupán 5% lesz, aki ezt a vonalat képviseli, és a többiek - ha fizetett postot raknak is ki - akkor jelzik és nem züllesztik el saját szépen felépített várukat, akkor is a félelem benne lesz az olvasóban.

A Tékozló Homár kapcsán nem egyszer felmerült, hogy a történetek kitaláltak és valamely cég érdekei ellen vagy épp azért készülnek. Persze az érdekes fikció, ha a Homár nem lenne más, mint a biztosítótársaságok és hipermarketek nyílt csatatere: ha a Tesco fizet azért, hogy az Auchanról jelenjen meg fikázás vagy éppen a Porsche Hungária dob be egy sztorit mondjuk a Suzuki kereskedésről. Ráadásul ott nem is kell fizetni, csak egy viszonylag hihető történetet kitalálni a marketingesnek, akinek ugye eleve ez szakmája, és a naív szerkesztő ingyen és bérmentve negatív PR-t jelentet meg.

Ugyan nagyon sokan vagyunk, akik közvetve ezeknek a cégeknek a marketing keretéből élünk (lásd első bekezdésben említettek), de attól függetlenül elgondolkodtató, ahogy az üzlet szép lassan elkorcsosítja az utolsó szabad szigeteket is. A blogger ebben a történetben nem tettes, hanem áldozat, az olvasó pedig fogyasztó marad továbbra is. És erről a folyamatról ők tehetnek, a fogyasztók, mert a reklám alatt felállunk a TV elől, átkapcsolunk, kidobjuk az ingyenes újságot, a marketingesnek pedig ki kell eszelni valamit ez ellen, mert a terméket el KELL adni! És a marketinges furmányos egy jószág, jobb vigyázni vele.