A héten élesben is megkezdődik a kéklézerek csatája, amelyben HD-DVD lejátszók megjelenése után most színre lépnek a Blu-ray eszközök első modelljei is.

Hirdetés

A héten kerül forgalomba a Samsung Blu-ray meghajtója, amellyel kezdetét veszi a DVD utódlásért folyó harc kereskedelmi fázisa. Bár már számos filmforgalmazó jelentetett meg az általa preferált formátumban filmeket, mindeddig csak HD-DVD lejátszót vásárolhattak azok akik mindenáron a legfrissebb technológiai vívmány - a kéklézeres lejátszók - előnyeit szerették volna élvezni. A most piacra kerülő Samsung modell egyelőre azonban nem látszik versenyképesnek a mintegy 1000 dolláros árával, hiszen a konkurens HD-DVD lejátszók árai ennek csak a felébe kerülnek.

A Sony ennek ellenére rendületlenül hisz a saját szabványában. Köztudottan a két fejlesztési irányvonal egyike sem tudta a saját oldalára állítani a technológiai szektor meghatározó cégeinek többségét, és a sokáig húzódó egyeztetés ellenére sem volt képes a két versengő megállapodni egy közös fejlesztési vonalban. Bár korábban elképzelhetőnek látszott, hogy a Blu-ray szabvány sikeréért harcoló Sony tehát győztesen kerülhet ki a küzdelemből, míg a Toshiba által vezetett HD DVD csoport feladná eddigi terveit és csatlakozna a konkurens szabvány támogatóihoz, ebből végül nem lett semmi.

A két technológia között az olvasóoptika kialakítása, és következésképpen a lemez kialakítása teremt alapvető különbséget. A Blu-ray lemez magasabb kapacitása a sűrűbb adatelhelyezésből adódik, aminek elolvasásához más lencserendszer és a jelenleginél lényegesen vékonyabb fedőréteg kialakítására volt szükség. A HD-DVD lemez viszont alig különbözik a jelenlegi DVD-étől. Ezért nem lehet gazdaságosan olyan kombinált berendezést építeni, amely mindegyik lemezt legalább lejátssza, a felvételről pedig szó se essék. Külön, független fej kellene a két lemezhez, ami egyrészt drágítja, másrészt megbízhatatlanná teszi a készüléket.

Nem meglepő, hogy a HD-DVD hívei a Blu-ray sérülékenységét, az ellentábor meg a kisebb kapacitást, következésképp a nagyobb tömörítést, a rosszabb képminőséget hangsúlyozza. Ez utóbbi elég gyenge érv, mivel a felbontás legrosszabb esetben is 1280×720 képpontos finomságot ér el. Ami talán sorsdöntő különbség lehet, hogy a jelenlegi lemezgyárak Blu-ray lemezt nem tudnak gyártani a meglévő berendezéseikkel, HD-DVD-t viszont igen. Gondoljunk csak bele milyen hátrányt jelent ez a Sony szabvány elterjedésében.

Az sem elképzelhetetlen, hogy mindkét megoldás állva marad, - a megosztott támogatás ellenére - és a későbbiekben megjelenő kombinált funkcionalitású készülékek terjednek el a jövőben. A két szabvány támogatói - mint korábban VHS és a Beta video vitában -, most az üzleti siker alapján próbálja kiharcolni a saját megoldásának győzelmét. Hosszú és elhúzódó állóháborúra számíthatunk, amelyben sajnos a felhasználók csak vesztesek lehetnek, mivel amíg tart a formátumok vitája senki sem lehet biztos benne, hogy a jövőben is használható készülékkel bővítette a számítógépét, vagy egy év múlva egy másik lejátszóra kell ismét beruháznunk.