iWiW...iWiW...iWiW...iWiW...Blog... Blog... Blog... Blog...wiki... wiki... wiki...fúj origo...fúj print média. Körülbelül ezen a tengelyen helyezkedett el a kontextus az első Web kettes szimpózium előadásain és vitáin a Telekom-székház konferenciatermében. A bloggerek hatalomra éhesek, a fogyasztók tudatosak, az újság meg elavult. Minek van még?

Reggel, amikor felkeltem, meg voltam róla győződve, hogy valami komoly előadás sorozat, élénk viták és számos releváns összefüggés feltárása lesz a szimpózium summája. Ehhez képest a webkettes celebek előadásai közül csak elvétve akadt néhány értékelhető, nagy tömegek számára is izgalmas, információt hordozó. Persze lehetett jókat nevetni Simó György vicces megnyilvánulásain, vagy éppen rémüldözni Weyer Balázs webkettőt és blogot idegennek beállító megnyilvánulásaitól. Továbbá a vendégsereg azon kitartó része, amely még a szendvicsebéd után is képes volt visszatérni a terembe, az a blogtérfőnök Doransky látomásai mellett megismerkedhetett a blogok üzleti felhasználásának lehetőségeiről, amibe érdemes volt belevinni a Tékozló Homárt, mint cégek számára veszélyes foltot a neten.

Felszínre került az ősi (?!) ellentét az újságírók és a bloggerek között, és nemcsak szakmai és elvi szinteken, de a manapság népszerű Creative Commons kapcsán is szóba került a két társaság. Érdekes módon itt a nagy portálok már szívesebben teszik közzé szabadon tartalmaik jó részét, mint a bloggerek, akik szívükre veszik még azt is ha a kollegák lenyúlják a témájukat és továbbfejlesztik azt egy újabb írásban.


Mindenképp szeretnék attól tartózkodni, hogy részletesen leírjam, hogy miféle dolgok hangzottak el a nap során, mivel annyi hely szerintem még egy online lapon sincs, másrészt a szorgos kis blogger serpák megtették ezt helyettünk, újságírók helyett. A hivatalos blogon szinte percről-percre érkeztek a szervezők által előre behívott fizetett bloggerektől a bejegyzések. (Tévedés ne essék, a pénzt nem azért kapták, hogy jókat írjanak, hanem azért, hogy fáradjanak be a helyszínre és izzadságcseppeket a homlokukról törölgetve gépeljenek reggeltől estig.)

A lényeget ott érdemes nyakon csípni, hogy talán elsőként sikerült ilyen széles palettáját a webes szakmai grénumnak vélemény szinten ütköztetni. Az ébresztő előadáson György Péter (ELTE) elméleti síkon feszegette a webkettes forradalmat. Vagyis kérdés, hogy forradalom-e egyáltalán? Inkább új üzleti modell, ami megelőzi a webhármat, amit azok csinálnak már most is, akik kimaradtak a webkettőből. Sőt üzleti modellen felül egy új idea, egy technológia és egyben mítoszok melegágya is stb. Az egyetemi docens esztéta olyan magasságokba röpítette a témát, hogy azonnal egy dupla kávét kellett mindenkinek magába csavarnia, hogy utolérje őt.


Ezt követően Bodó Balázs következett, aki a Creative Commons, azaz a tegyük közkinccsé a tartalmakat mozgalom érdekében szólt néhány jó szót. Copyright = enyém, CC = miénk. C = minden jog fenntartva, CC = néhány jog fenntartva. Rávilágított arra, hogy az internetes publikálás még ha a mai jogrenddel szemben is áll, akkoris kultúramegőrző funkciót vehet fel. Egyszerűbben egy példával: Psota Irén dalait ma le lehet tölteni egy uw.hu-s oldalról, tök illegálisan. Ha onnan eltávolítják, akkor viszont sehol az égvilágon nem juthat hozzá a lelkes rajongó. Bodó a nap folyamán végig aktívan szerepelt, a CC vitarészben becsületesen támadta a bigott jogrendet és szerzői jogot éltető Dr. Tóth Pétert, az Artisjus jogászát.

A következő napirendi pontban Simó ismételten jófejkedni próbált (végül nem is ment neki olyan rosszul - többször közepesen hangosan nevetett fel a közönség) és újra elmondta: az iWiW nem lesz fizetős, az adatok biztonságban vannak és hamarosan 1 millió felett lesz a felhasználók száma. Ezen túl viszont a csúcspont az volt, mikor leültették egy asztalhoz a pelyesállú myVIP (ejtsd májviájpí) "főszerkesztőjét", Holman Endrét, Simót, mint iWiW császárt és a lánglelkű Vidó Viktort, a sanomás hotdog.hu ifjúsági webkettő portál vezetőjét. Az eredmény szánalmas volt.


Réz Gábor (Klubrádió) viszonylag esetlen kérdéseire Holman felmondta a marketing-közgáz leckét néhol fantasy elemekkel vegyítve. Például kitalálta, hogy év végére a myVIP külföldi piacokra tör, a magyar csak egy teszt. Addigra lesznek a rendszerben funkciók is, sőt helyettesít majd minden egyéb kommunikációs felületet is (pl. MSN, mail) Vidó ezzel szemben arról beszélt, hogy itt nem webkettes alkalmazások és felületek vannak, hanem verzió kettes felhasználók, akik már jóval tudatosabbak, intelligensebbek és ügyesebbek, mint az első eresztés.

Véleménye szerint a zárt rendszerek olyanok, mint a sztriptízbárok, az ő nyitott rendszere meg mint az édes illatokat árasztó látványpékség. Középen pedig ült a nagy testvér, Simó bácsi, akinek a feje vörösödött a magában tartott röhögéstől. Ejj, fiúkák, gondolhatta és mosolyogva előadta az igazságot, miszerint nagy pénz, nagy kockázat, de bizony az iWiW igen jól telibe találta a hazai piacot - nem mintha ebben cégének a felvásárláson kívül sok szerepe lenne.

Exkluzív információ, de a szintén helyszínen tartózkodó Cseh Gábor egy beszélgetéséből sikerült elkapni foszlányokat, miközben épp azt ecsetelte egy kávészünetben hogy ők még nem haltak meg, sőt, a T-Online kizárólag a hazai jogokat vette meg és a többi domainnel nem is rendelkezik. Ebből kifolyólag ők holnapután Zágrábba utaznak és ugyan nincs semmi tapasztalatuk külföldi tárgyalástechnikákban, de megpróbálják újabb országokban is megugrani a dothu csodát.


A mélypont számomra akkor jött el, mikor Weyer Balázs az [origo] főszerkesztője kifejtette véleményét a blogokról, illetve közvetve a webkettőről is. "A blog egy formátum, egy felület. A nagy portáloknak nem feltétlenül kell kezdeni a blogokkal valamit. Nem baj, ha van egy portálnak blogja, de nem szeretném, ha a mi (origo) szerzőink blogolnának." A bloggerek véleménye ebben a kérdésben annyi volt, hogy ha a Weyer úgy látja hogy lassan beépülhet a cikkek kommentálhatósága a portálba, akkor előbb-utóbb az [origo] utolérheti akár az SG-t is. Hajrá! Weyer példája jól mutatja, hogy adott esetben a nagy portálok komoly gátjai lehetnek a fejlődésnek, hisz hiába a CC-licenc az [origo]-n, ha a többi területen nem haladnak a fejlődéssel.

A szimpózium további részeiben szó esett még a politikai blogokról (bár természetesen főként Gyurcsány Ferenc blogolása jött szóba), az üzleti blogokban rejlő lehetőségekről, majd szinte késő este a Wikipedia-effektusról Vágó Istvánnal, ahol a magyar rendszer lemaradása miatt szinte csak az angol nagytestvér előtt álló perspektívákról, és a játékmester által ostorozott hitelességről esett szó.

Kapcsolódó linkek:
Hivatalos blog
Az Index blogközvetítése
A Blogter közvetítése