A program az 1999-es littletoni iskolai mészárlást dolgozza fel. Az áldozatok egy része szerint a játék segíthet feldolgozni nekik a történteket.

Hirdetés

A két héttel ezelőtt megrendezett E3 kiállításon a szaklapok vezetői szinte a fejüket fogták minden egyes újabb lövöldözős játék megjelenésekor. Azt azonban ők is pontosan tudják, hogy hiába jönnek az újabbnál újabb logikai játékok vagy szimulátorok, a játékipar számára az FPS-ek jelentik a túlélést. Talán pont ezért van az, hogy a számítógépes játékokról egyáltalán nem lehet lemosni a véres, brutális, embertelen és hasonló jelzőket. A tudósok azonban lassan egyetértenek abban, hogy ezek a nagyon is életszerű programok segíthetnének az erőszak visszaszorításában. A Würzburgi Egyetem pszichológusai például nemrég kifejlesztettek egy FearNot! nevű szoftvert, amelyben az iskolásokat leginkább foglalkoztató kérdésekre, problémákra (szex, drogok stb.) keresik a válaszokat.

Hasonló meggondolásból készítette el az 1999-es littletoni eseményeket feldolgozó szerepjátékát Danny L., egy 24 éves amerikai fiatalember is. Littleton egy békés amerikai kisváros volt, egészen 1999-ig. Akkor azonban a Columbine középiskolában egy vérengzésben 15 ember halt meg. A fiú azért készítette el a programot, hogy az emberek jobban megismerjék az elkövetők lelkivilágát és hogy milyen cselekmények sorozata vezetett a tragikus eseményekhez.


Az Egyesült Államokban óriási a felháborodás. Brent Bozel III., a Parents Television Council szülői tanács alapító elnöke mélységesen összezavarodott hülyének, csalónak és gyávának nevezte Danny L.-t. Maga a játék kétdimenziós, nem túl jó a grafikája, és a felhasználók a két elkövető egyikének a bőrébe bújhatnak bele. Bár a Super Columbine Massacre RPG! már közel egy esztendeje elérhető, eddig csak 40 ezren töltötték le. Nyilvánosságot azonban mégis csak most kapott a projekt, mert néhány bloger írt róla.


Az egyik áldozat édesapja szerint a játék undorító. Érdekes viszont, amit Richard Castaldo mondott - a fiatalember egyike a vérengzés túlélőinek, bár mellkastól lefelé megbénult. "Furcsa volt nagyon, teljesen összezavarodtam. Végigjátszottam, de az érzések közben végig és azóta is egyfolytában kavarognak bennem. Nem vagyok dühös. Bár sohasem fogom elfelejteni, ami ott történt, de segíthet megérteni a miértet. Erről ugyanis azóta sem beszélt senki, pedig ez számos problémára világíthatna rá és talán megelőzhetővé válnának ezek a cselekmények. Mindenesetre segít feldolgozni a történteket" - összegezte véleményét az áldozat.


A játékban a két gyilkos elmosódott pontoknak látszik, digitális fotókon azonban feltüntették az áldozatokat, azok rokonait és a tetthelyeket. A program közben folyamatosan párbeszédeket olvashatunk, amelyekben keverednek a nietzschei idézetek, a cinizmus, az elkeseredettség, a pubertáskori elégedetlenkedés és a vélt vagy valós sérelmekért érzett düh. A két 16 éves gyilkos végül öngyilkos lesz az iskolai könyvtárban. A vérbe fagyott holltestüket mutató képsorokat lassan felváltják az áldozatokat és a családtagjaikat mutató felvételek.

Ian Bogost, a Georgia Műszaki Egyetem professzora szerint az RPG egy bátor próbálkozás, mert valami olyasmit próbál meg feldolgozni, amit szinte azóta is tabuként kezelnek, pedig ezekről a dolgokról beszélni kellene, vitatkozni. Danny L. a játék megjelenése óta maga is számtalan életveszélyes fenyegetést kapott. Azonban ez cseppet sem érdekli. "Számtalan hasonló film készült, elég csak a vietnami háborúra gondolni vagy 2002-ben Cannes-ban Aranypálmát kapott Bowling for Columbine-ra. Nem értem miért baj, ha nem dugom a homokba a fejem és megpróbálom bemutatni az eseményeket. A hallgatás veszélyes dolog, ezekről a dolgokról beszélni kell" - mondta a fiatalember.