Mit is lehetne írni egy olyan filmadaptációról, amelyet Wachowski-ék, korunk legdivatosabb filmesei írtak, de akiknek éppen az eredeti mű írója intett be karakteresen a film milyensége miatt?
Hirdetés
Hát igen. Amellett, hogy az elsőként említett testrésszel rossz nyelvtan tanári beidegződés miatt nem kezdünk mondatot, felmerül a nagy kérdés, hogy honnan is érdemes nekifogni a filmnek. Ha adaptációról van szó (és ezúttal ismét egy képregény került terítékre), akkor nem lehet elvonatkoztatni az alapanyagtól. Viszont az is biztos, hogy sokan nézik meg úgy a filmet, hogy halvány lila segédfogalmuk nincs arról, hogy anno Alan Moore írt valami füzetecskét, ami idővel elég nagy hírre tett szert. Utóbbi csoportot egy comic geek megközelítésű kritika lehet, hogy elrettentene attól a filmtől, ami az utóbbi idők egyik legellentmondásosabb alkotásaként is kezelhető.
Tény, Alan Moore azt mondta, hogy hiába övé az alapanyag, hiába kanyarította oda a sok nulla alá a nevét, a Wachowski tesók dugják fel oda a Mátrixukat, ahová mást csak ritkán szoktak és inkább ki se írják a nevét a V, mint vérbosszú stáblistájára, mert különben lesz nemulass. A tesók engedelmesek, nem is írták ki, mi pedig elgondolkodunk, hogy ha a legautentikusabb forrás nem ismeri el a filmet, akkor hogyhogy ilyen sikeres mind a kritikusok, mind a rajongók körében? (Anyagilag korrekten teljesít a film Amerikában, olyan 70-75 millió dollár felé várható a bevétel.)
A történet egy fiatal tévés lányról szól, aki akaratán kívül belekeveredik egy titokzatos álarcos alak hatóságok és a fennálló diktatórikusnak ható rendszer közötti harcba. A magát V-nek nevező igazság bajnoka ugyanis fityiszt mutat a mindent ellenőrizni kívánó kormánynak és burkolt fenyegetést juttat el a brit szigetet kormányzó erőknek, miszerint a fenyegetéstől számított egy év múlva, november 5-én központosított attakot fog végrehajtani az államberendezkedés ellen.
Az előzetesek azt sugallhatják, hogy egy fene nagy látványfilmmel lesz dolgunk, de inkább előre kiábrándítok mindenkit. Bár van benne bunyó (úúú) és még robbanás is, de nem is ez a lényeg, hiszen igazából a V, mint vérbosszú torz politikai rendszerben játszódó társadalomkritikának is felfogható utópia. A karakterek jó része marionettbábu, aki meg nem az, az a rendszer ellenségének tekinthető. Vagyis egy jól nevelt rendőrállam kórképét láttatják velünk a készítők - és persze megvillantják a megoldás lehetőségét, ami eléggé el nem ítélhető módon azt sugallhatja nekünk, hogy a terrorizmus jó dolog és támogatni kell. Az utóbbi időben a Sziriánára is rá lehetett fogni ezt a terrorizmust alátámasztó hozzáállást, ami érdekes kérdéseket vet fel Hollywood hozzáállásáról a témához.
Színészfronton elég jól belenyúltak a tutiba a készítők, hiszen Natalie Portman-nel egy mondhatni a népszerűségének a csúcsán lévő színésznőt sikerült megnyerni Evey szerepére, akit ráadásul nagyon is jól el lehetett adni bulvárszenzációnak, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra a filmre, ahol Natalie kisasszonynak kopaszra nyírják a fejét. Demi Moore hajdanán a GI Jane-ben nem mozgatott meg ennyi nézőt, de ő szerencsére nem is szerepelt a Csillagok háborújában. Az utóbbi idők színészileg egyik leghálásabb és leghálátlanabb szerepe jutott mindenki Smith ügynökének vagyis Hugo Weaving-nek, aki V szerepében brillírozik, csak éppen az arcát egy pillanatra sem látjuk. Így kénytelenek vagyunk elhinni, hogy ő szaval nekünk Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című darabjából és ő kezd meg a rárontó gazzal, nem pedig csak egy szinkronstúdió félhomályában mondta fel a szöveget. A lényeg, hogy sikerült megragadnia V alakját, és talán nem túl nagy bátorság kijelenteni, hogy elkerülte a Smith ügynök skatulyát.
Amellett, hogy Portman hozza magát, személy szerint én meghajolok a szereplők többsége előtt is, hiszen sikerült egy olyan angol színészi gárdát összehozni, amely kommersznek szánt filmeknél bizony elég ritka. Stephen Rea a főszereplők árnyékában simán ellopja a show-t annyira ráöntötték a búval bélelt zsaru szerepét, de Stephen Fry-t sem hitte volna az ember, hogy amerikai kommerszben látja. John Hurt kellőképpen őrült, viszont az embernek olyan érzése van vele kapcsolatban, hogy egy eléggé egydimenziós alakot erőltettek rá.
Bár mindenhol folyton Larry és Andy Wachowski nevét olvasni a filmmel kapcsolatban (természetesen főleg a bevétel növelésének jegyében), azért ne feledkezzünk meg arról, hogy ők csak a forgatókönyvet jegyzik, és a rendezés egy bizonyos James McTeigue nevéhez fűződik, aki bár most készítette első mozifilmjét, de olyan produkciók rendezőasszisztense volt, mint a Mátrix-trilógia vagy a Klónok támadása, szóval volt mit felszednie magára. Nem is vall szégyent a direktori munkával, sikerült egész pofás stílust szabnia a filmnek, még a szórványos harcjelenetek stílusát is képregényesre tudta alakítani.
Szóval a nézőn a sor, hogy döntsön. A képregény eredeti írója, Alan Moore már döntött, és bár érdekes módon a Szövetség (The League of Extraordinary Gentlemen) feldolgozása nem zavarta, a Pokolból meg pláne nem, valahogy a hisztit ezúttal csak afféle egocsárdásnak véljük. A V, mint vérbosszú egyáltalán nem rossz film. Sőt, a V, mint vérbosszú kifejezetten élvezhetővé válhat, ha az ember valahogy átvergődik a kezdeti meg-megakadásokon és elvonatkoztat a film által sugallt üzenetről, amibe sajnos túl sok mindent bele lehet magyarázni. Nem eredetiségével fog hódítani a film, de ezt egy feldolgozástól nem is vártuk el. Viszont az biztos, hogy erősen meg fogja osztani a közönséget, lesznek, akik ismét egy Mátrix-féle lufi elmélettel állnak elő, míg a vaskalapos hívek tűzzel-vassal fogják bizonygatni, hogy a film milyen erős üzenettel, filozófiával és mondanivalóval bír. És ez így is van rendjén.
V, mint vérbosszú (V for Vendetta)
feliratos amerikai-német akciófilm, 132 perc, 2005
Rendező: James McTeigue
Forgatókönyvíró: Andy Wachowski, Larry Wachowski
Zeneszerző: Dario Marianelli
Operatőr: Adrian Biddle
Producer: Andy Wachowski, Larry Wachowski, Grant Hill, Joel Silver
Szereplők:
Natalie Portman (Evey Hammond)
Hugo Weaving (V)
Stephen Rea (Finch)
John Hurt (Sutler)
Roger Allam (Prothero)
Clive Ashborn (Guy Fawkes)
Alister Mazzotti (Baldy Fingerman)
Aláapjába véve szerintem telitalálat volt Hugo Weaving. Hangja tökéletesen passzolt a szerephez. 100% -os. Az magára vessen aki szinkonnal néz meg egy olyan filmet, ahol 70% -ban a hangulatot a bariton és szövegje adja.
De nem ezt irta, olvasd el mégegyszer. Azt hogy mindig ellentétes filmet néz meg a kritikával pl egyáltalán nem, csak azt hogy sosem értett egyet utólag, ez mondjuk velem is gyakran előfordul.
azt írta, hogy bármilyen kritikát is néz, nem egyezik a véleménye:) vagyis, mindig ellentétes filmet kell megnéznie, ez ideális állapot, mert azonnal tudja, hogy jó-e egy film vagy sem.
(az, hogy aka kritika, amivel nem egyezik az ízlése, az más. ezzel mindenki így van - ezért nem tudtam hová tenni a dolgot, hiszen minden filmre két pillanat alatt találni egy poz és egy neg kritikát - csak nem tudom mi tetszett neki az xxx2-ben vagy a ködben)
Szerintem nem azt irta hogy mindig a kritikával ellentétes filmet néz meg, hanem hogy eddig a kritika és az ő izlése különbözött, gondolom ilyen azért van nem?
mert rájöttem, hogy gyakorlatilag soha nem egyezik a véleményem a tisztelt urakkal,
alapból hülyeséget beszélsz, mert azt feltételezed, hogy minden kritikus ugyanazt írja a filmről - az ellenkezőjét, ami te hiszed. (mérmint, ha ezt jelenti a gykorlatilag soha) - viszont ilyen alapon meg pláne kell, hogy adj egy kritikára, mert tudod, hogy egy istenített filmet nem szabad megnézned, míg egy szétfikázottat kötelező.
én úgy vagyok, hogy köpök már bármilyen kritikára, mert rájöttem, hogy gyakorlatilag soha nem egyezik a véleményem a tisztelt urakkal, nem kevésszer szívtam már meg, meg bedöltem az ömlengésnek de szerencsére megnéztem jópár lefikázott munkát is ami az ízlesemnek való volt.
Szerintem eléégé jó volt majd a be vétel érdekel majd hogy mennyit kaszál majd a pénztáraknál! Elléggé jó film ahoz hogy sokan meg nézzék szerintem,érdekes is,az ember tarcson ki az igaza mellett amit vall minden áron,és a halált is gyözze le ha arról van szó!És a meg vesztegetésről ne is beszéljek arról a korüpt világról,hogy mi volt ott!Érdekes az egész téma mi lett volna ha a Németek nyertek volna,és hasonlok!
viszont nem biztos, hogy olyan embereknek kell ecsetelni a comic kultjellegét, akik közül 10ezerből 1, ha ismeri az eredetit. ha a góliát lenne, vagy a bucó szetti tacsi, akkor még megértem, mert azok itthon is megjelentek - de a vfv-ről az emberek zömének nincs lövése, szerintem.
Nem ismerem az eredetit de Alan Moore irásaitól nem vagyok elpaffanva, én inkább az azokat képi formába öntő grafikusokat tisztelem.
Nekem arról szólt, hogy a személyes motivációk és a társadalmi erők miképpen formálják a világot amiben élünk.
Hogyan válhat a személyes bosszú társadalmi üggyé, az áldozat hőssé, és az elkeseredés hitté egy szimbólikus tett által. A körülöttünk lévő világ valóságát az határozza meg, hogy mi mit gondolunk róla, mit tartunk lehetségesnek, és mit veszítünk el, akkor ha a félelmeink irányítanak.
Lehet, hogy az eredeti valami egészen másról szólt, de ez egy önmagában is megálló darab amit érdemes megnézni.
"Itt egy példa erre, a csávó totálisan leszarja a filmet, csak az utolsó bekezdésben foglalkozik vele, amiből semmit nem lehet megtudni. Katasztrófa, kit érdekel ez?"
PONT a lényeget lehet belőle megtudni: mi volt az erdeti lényege és hogy pont ezt vágták ki az adaptációból. Amitől félltem: átértelmezés helyett kiherélték. És mivel a témaválasztás és a comic kult-jellege miatt elég nehéz egyszerű akciómoziként kezelni a filmet, a változtatások meg _annyira nem radikálisak, kritikai szempontból ezzel minden el is lett mondva. Az, hogy az előzmény ismerete nélkül, kikapcsolt aggyal élvezhető-e az marginális ezesetben. Mert így lehet, hogy egy fél év múlva a kutya sem fog emlékezni a filmre.
A Mátrix SZVSZ egy jó film volt, bár igazából csak szintetizált és max. annak volt újszerű a gondolatvilág, aki eddig a cyberpunkról azt hitte zenei műfaj (mint én amikor először láttam). A látványvilág fantasztikus és újszerű volt, az viszont tagadhatatlan (kár, hogy Hollywood (a folytatásokkal együtt) a dögunalomig erőltette és csavarta).
A VfV filmtől félek. Olvasgatva a kritikákat, van egy olyan félelmem, hogy a sztori lényegét herélték ki; de ne legyen igazam.
Szerintem az utóbbi 6 hónap legjobban sikerült amerikai filmje. Konzekvens stílus hiteles alakítások.
Igazán azoknak ajánlanám, akik nem a feliratot olvassák, mert mint már megszokott homlokverően elfordított mondatok, és a finomságok teljes hiánya jellemző.
Remélem sok hasonló hangvételű és inkább az inteligencia felé kacsintó film születik majd akciófilmnek titulálva.
"Utóbbi csoportot egy comic geek megközelítésű kritika lehet, hogy elrettentene attól a filmtől, ami az utóbbi idők egyik legellentmondásosabb alkotásaként is kezelhető."
Itt egy példa erre, a csávó totálisan leszarja a filmet, csak az utolsó bekezdésben foglalkozik vele, amiből semmit nem lehet megtudni. Katasztrófa, kit érdekel ez? http://www.origo.hu/filmklub/20060421aterror.html
Arguing over the Internet is like being in the Special Olympics. Even if you win, you.re retarded.
Nyomtatás
Elküldés e-mailben
V, mint vérbosszú - Új utópia a Mátrix alkotóitól
A szavak titkos élete - Sarah Polley mindent visz
Capote - Egy, csak egy legény...
Elemi ösztön 2 - Sharon Stone még szexi
Lezajlott a 13. Titanic filmfesztivál
Anyám nyakán - csöpögös tavaszi limonádé
Hova tűntek a gyerekeknek szóló mesék?
Tűzfal - Harrison Ford visszatér
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
