Hihetetlen erejű film a mélyen őrzött titkok lélekromboló erejéről. A Coixet-Polley páros ismét pörölykalapáccsal érkezett.
Hirdetés
Hála istennek mostanában nem csak a könnyedebb műfajok kedvelői kapják fel a fejüket, amikor Amerikából érkezik film a hazai mozikba. Talán a poszt-fesztiválidőszaknak tudható be, de mostanában szinte minden hétre jut valami súlyosabb témát boncolgató alkotás a tengeren túlról, legyen az az Oscar-csapat mélyen megbecsült tagja (Túl a barátságon, Transamerica), vagy származzon a 2005-ös év erősebb darabjai közül (Befejezetlen élet).
A Szavak titkos élete igazából mindkét sorból kilóg. Hiába az amerikai és kanadai színészek, hiába az angol nyelv, a film bizony hivatalosan Spanyolország szülötte (La vida secreta de las palabras). Spanyol stáb a kamera mögött, Sarah Polley a kamera előtt... ez valahonnan nagyon déja vu, de honnan is? Nézzük csak a rendezőt! Aha, Isabel Coixet, leesett a tantusz. Volt itt az a szívfacsaró és mesterien kivitelezett dráma ugyanezzel a párosítással tavalyelőtt Élet nélkülem címmel, csak az akkor kanadai égisz alatt indult világhódító útjára. (Meg mellesleg azt is írták róla sokan, hogy ha abban az évben nem a szintúgy kanadai Barbárok a kapuk előtt viszi el az Oscar-t, akkor az.)
Van tehát egy remek, összeszokott párosunk. Tuti tippként tekinthetnek-e a Szavak titkos életéra a súlyosabb filmek kedvelői? Így legyen ötösünk a lottón, de igen. Isabel Coixet filmje szavak nélkül, titkosan, de az idén futó mozifilmek egyik legértékesebb darabja.
A film hitele többnyire Sarah Polley-n múlik, aki ezúttal egy gyári szalagmunkás szerepébe bújik. Látszólag semmivel sem különb a többieknél, megfáradt, kifejezéstelen arca látszólag a napi robot keserveit tükrözi. Társaihoz egy szót sem szól, rendesen kitölti a munkaidejét, majd fél-zombiként hazatántorog. Mindez négy éve tart már, betegszabadság és késés nélkül és ezt a kollégák nem nézik jó szemmel; Hannát valósággal kiebrudalják a gyárból egy egyhónapos szabadság erejéig.
A hirtelen kelt üresség megzavarja a lányt, és ahelyett hogy spórolt pénzéből valami melegebb éghajlaton keresne kikapcsolódást, egy hónapra egy olajfúró tornyon vállal munkát, ahol egy üzemi baleset során megsérült férfit (Tim Robbins) kell ápolnia. A férfi ideiglenesen vakságban szenved, a modora pedig sokszor több mint otromba, próbára is teszi Annát minden lehetséges módon. Szókimondó stílusa, kendőzetlen őszinteséggel feltett kérdései hatására a két ember bizalmas viszonyba kerül, s ahogy a férfi jobban lesz, lassan fény derül Hanna múltjára is.
A szavak titkos élete nem könnyű film, de a katarzis megéri a küzdelmet. Szemet legeltető tájak helyett az első perctől a rozsdás fémkonténerek jelentik a helyszínt, a lehangoló gyár-realizmus őszintén, torzításmentesen megrajzolt főszereplői jellemekkel párosul. A felvezetés után rögvest fejes ugrunk a két fő karakterbe, jellemük kibontása egymásra találásukkal történik meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a hiteles, egymásra hangolódni nem képes színészek nélkül a film egy percre sem működne.
És itt jön a képbe az embernek pöttöm, de színésznek óriás Sarah Polley, aki sokadszorra is lehengerlő teljesítmény nyújt és (meg merem kockáztatni, hogy könnyedén) lezavarja ezt a szerepet is. Tim Robbins-szal mintha örökké ismernék egymást, ilyen jól eltalált színészpároshoz nem minden nap van szerencsénk. Furcsa ezt mondani, de Sarah Polley-tól nem is vártunk kevesebbet. Miután a kanadai színésznő kilépett a Váratlan utazás árnyékából, teljesítménye töretlen. A legnagyobb kanadai (Atom Egoyan, David Cronenberg) és studiófüggetlen (Hal Hartley, Wim Wenders) rendezőkkel dolgozott együtt, meghökkentő erejű szerepeket tudhat maga mögött. Mellesleg - elmondása szerint - tudatosan kerüli Hollywoodot, oda az egyetlen kitérőt csak kedvenc zombifilmjének újrafeldolgozásáért (Holtak hajnala) tett. 27 éves korára megérte, hogy a torontói filmélet egyik legmeghatározóbb alakja, a nevesebb kritikusok is korosztálya legjobbjaként tartják számon.
A szavak titkos életét ha másért nem, érte mindenképpen érdemes megnézni. De nyugodjunk meg, másért is. A művészi igénnyel konstruált lélektani drámák kedvelői feledhetetlen élménnyel távozhatnak majd.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A szavak titkos élete
(La vida secreta de las palabras)
színes feliratos spanyol filmdráma, 112 perc, 2005
Nekem nagyon bejött a film! Egy ismerőssel néztük meg tegnap délután, ráadásul Győrben a Lloyd moziban (aki ismeri, tudja, hogy régi típusú, hangulatos "mozi" mozi erkéllyel). Amikor vége lett, még percekig csöndben ültünk a székekben és utána sem sokat szóltunk egy jó negyed óráig. Nagyon ütős!
Mindenkienk csak ajánlani tudom! Ha nagyon negatívat akkarok mondani róla, talán az első egyharmad néha kicsit unalmasnak hatott, de ezt teljesen feledteti a végkifejlet.
Na ezt jól megcsináltam... :) Pedig nem ez volt a célom, csak arra gondoltam, hogy a homo jelentet is már úgy húzzák elő kliséből, mint a néger rendőrfőnököt, mintha kötelező lenne belerakni... No mindegy túlreagáltuk, mert a filmben, szinte jelentéktelen szálról beszélünk túl sokat...
Sokkal inkább foglalkoztatna, mondjuk, hogy miért nem ette meg a madár a zöldséget..:)
CsőKujts szerintem az a legjobb edzés számodra hogy egy estét beülsz a homibárba és nézed őket. Utána garantált hogy le se szarod mit csinálnak a hetero, homo párok az utcán.
Jaja csak az gondom hogy ez tulvan reagálva mindig, és a háttérben sose az adott probléma- mondjuk a melegek- hanem egyéb tárdalmi neurózis van, ami miatt ugy érzem valami gond van, ahol fekete bárányt kell találni aki elviszi a balhét, mert rosszul élünk, mert utáljuk egymást, mert alapvető értékek, szerelem, barátság válságban van.
Megértem őket hiszen a szerelem a legerősebb érzés ami létezik. Tudom mi az és egyben azt is, hogy nem lehet ellene mit tenni. Az utcán való smárolásról viszont nem tudsz megyőzni és van egy olyan érzésem, hogy nem csak engem.
Mindenkinek megvan a joga hogy a saját igényeinek mgfelelően éljen, ha ezzel nem sért másokat. Nem nevezhető sértésnek hogy te undorodsz töle. Láttam már gusztustalan hetero párokat is csókolózni. Környezetemben közismert homoszexuálisok megitélése teljesen elfogadó, nincsenek kiközösitve, elfogadják őket, a gyerekeket nem lehet elzárni előlük, mert ugyis látni fogják, és egyfajta normális toleráns viszonyulás kialakulására szükség van. Ez nem csak a szexuális beállitottság hanem egyáltalán minden más területen, hogy emberek ne öljék már meg egymást azért mert valamiröl eltérő a véleményük. Ha olvastad Swift Gulliverjét kb erröl szól, a két háboruzó népröl akik a tojást a vastagabb ill a vékonyabb felén törik fel. Két egyforma ember nincs, szinte mindenben különbözünk egymástól ha nincs egymás iránt megértés egy rossz közérzetü, acsarkodó társadalom az eredmény.
Bocsika én írtam is, hogy semmi bajom a melegekkel. Most épp egy olyannal szórakoztak aki totálisan tolerálja és megérti őket... Annyit merészeltem írni, hogy ne csókolózzanak az utcán és ne nyomuljanak kézenfogva. Olyan nagy kérés ez? Legalább a gyerekeink érdekében ne tegyék ezt. Azonkívül csinálhatnak róla filmet max. nem nézem meg.
Legyen egy filmben tolószékes, meleg, néger, cigány mivel a való életben is van, akinek nem tetszik nézzen fasiszta vagy kommunista propagandafilmeket, vagy kilugozott müsztorykat, abban biztos nincs, és álmodozzon egy szép árja világról, az ilyen embernek nagyon rossz lehet mert saját magával igen rossz a viszonya és nap mint nap, minden percben el kell viselni magát.
Hát én írtam érveket. Csak úgy látom a moderátor is homokos és csípte a szemét. :) Innentől kezdve látok egy buzit a haverjaimmal jól megverem őket. Ezt érted el a moderálásoddal.
"Miután a kanadai színésznő kilépett a Váratlan utazás árnyékából, teljesítménye töretlen." Én a Holtak Hajnalában figyeltem fel rá, és a film után meg is néztem a filmographyáját,de ez kimaradt. Valahonnan ismerős volt, s most kiderült, hogy kölyökkoromból. Imádtam ezt a sorozatot (és ez nálam nagy szó :))Nem bánnám ha kiadnák DVD-n, ha már ennyi sorozatot kiadnak.
Már kezd zavarni, hogy minden filmben kell legyen vagy egy leszbikus pár, vagy egy homokos jelenet... Ok, hogy feketék nélkül nem lehet filmet csinálni, de ez már tulzás szerintem....
Sarah mellei szépek! de legalább olyan céltalanul odanemillően "vették elő" mint ahogy magyar filmekben megszokhattuk.
Még néhány apróságot leszámítva szerintem jó kis film!
Ja, és van benne "szomszédos" szájbarágós végösszegzés is (ugyan a vége elött kicsivel, de ott van!)
Újragondoltam: a rendezés sima közepes, de a két szinész miatt érdemes megnézni!!