Tudósok vizsgálják a maják által az alvilág kapujának tartott cenote-ket, melyek a régészetnek és a gyógyszergyártásnak is újdonságokkal szolgálhatnak.

A Yukatán félsziget őserdőjében található cenote-k olyan mély, szivacsos mészkőbe vájódott víznyelők, melyek alatt egy hatalmas földalatti folyórendszer húzódik. Az egykor a mogorva, emberáldozatok bemutatását követelő esőisten birodalmának bejárataiként tisztelt víznyelőkbe most búvárok merülnek le, hogy feltérképezzék az esővíz által vájt hatalmas felszín alatti folyódeltát, ami a Karib-tengerbe csatlakozik.


Eddig nem kevesebb, mint 650 kilométert sikerült felderíteni, és ez még csak a kezdet. A Texas A&M Egyetem által vezetett kutatás keretében tudósok már így is rengeteg archeológiai emlékre és történelem előtti állati csontra bukkantak. Ezen felül több tucat új, egyedi vízi lényt fedeztek fel, melyek többnyire a maguk sajátos módján alkalmazkodtak a szélsőséges körülményekhez.


A Karib turistaparadicsom, a Riviera Maya területén, ahol a világhírű Tulum ásatások is zajlanak, több mint 500 cenote található. Kristálytiszta vizük a szivacsszerű mészkő szűrőhatásának köszönhető. A víz olyan átlátszó, hogy a búvárok saját bevallásuk szerint úgy érzik magukat, mintha légüres térben lebegnének. A kis tavacskák mélységüket tekintve az egyméterestől egészen a feneketlennek tűnő szakadékokig terjednek, melyek alját még 150 méteren sem érték el a búvárok.

A Yukatán egy mészkő fennsíkon helyezkedik el, melyen keresztül az esővíz az évmilliók során leszivárgott a föld alá, hogy ott magának barlangokat alakítson ki, utat vájva a tengerig. A területen a cenote-k akkor alakultak ki, amikor a barlangok önmagukba omlottak, számuk 7-8000 körül van. A létrejött víznyelők a maják elsődleges vízforrásaivá és áldozati helyeivé váltak, melyeknél a krokodilalakként ábrázolt esőistent, Chac-ot félték.

Az elmúlt években a világtól elzárt folyórendszerben - melyek a vízgyűjtőkkel ellentétben vaksötétek -, a kutatást végző biológusok 40 teljesen új fajt azonosítottak, többségük vak rák vagy hal, melyek alkalmazkodtak a hely rideg körülményeihez, itt ugyanis igen nagy kincs mind az élelem, mind az oxigén. A felfedezések között mikroorganizmusok is akadnak, melyek a folyó és a tenger közötti átmeneti zónában élnek.

Ugyanezen a területen találtak olyan sósvizi szivacsokat, melyek a daganatos megbetegedések kezeléséhez tartalmazhatnak értékes összetevőket. Az egyetem szóvivője szerint a kutatás még csak a kezdeti szakaszában jár, azonban az előjelek biztatók a biomedikai alkalmazások számára, melyek a rákkal is felvehetik a küzdelmet. A búvárok a mélyben számos lajhár, nyúl, sőt még mamut csontokat is találtak, melyek a kormeghatározás szerint az utolsó jégkorszakra datálhatók vissza.

Az elmúlt három évtizedben a Riviera Maya populációja a tízszeresére nőtt és közelít az egymillióhoz, mivel rengetegen látogatnak el erre a festői helyre az Egyesült Államokból, Mexikóból, de még Európából is.

A környezetvédők szerint az ezzel járó robbanásszerű fejlődés, a hotelek terjeszkedése, illetve az ebből és a turistaforgalomból keletkező szennyeződések hatása máris érezhető a földalatti oázison.

Naponta 250 tonna szemetet és fekáliát pumpálnak a földbe, amihez hozzájárulnak a nagyközöség számára megnyitott cenote-k, melyben a túristák akaratlanul is rombolják az ökorendszert, anélkül hogy bármit is tudnának róla.