A kompakt gépek mindegyike számos témamódot kínál, melyeket használva a gyártók a különleges szituációkban is tökéletes képeket igérnek.

Hirdetés

- I. rész - | - II. rész -
Haladó programmódok

Amint a korábbi cikkünkben ismertetett pár beállítással megvagyunk, el kell döntenünk, hogy milyen módban fényképezünk. Sok gép lehetőséget nyújt a manuális vagy félmanuális fotómódok (rekesz- vagy időautomatika) valamelyikének kiválasztására (az automata módokon kívül). Rekeszautomatika módban (jelölése Tv vagy S) gépünk a beállított záridőhöz rendel egy rekeszértéket. Tehát ilyenkor csak a záridő beállítására van lehetőségünk, a rekeszérték beállítása a gép dolga. Időautomatika módban (jelölése Av vagy A) ennek a fordítottja történik, tehát nekünk csak a rekeszértéket kell beállítanunk, gépünk gondoskodik a legtökéletesebb záridő beállításáról.

Hogy mikor érdemes ezeket használni? Rekeszautomatikát olyan esetekben használjuk, mikor egy adott záridőre van szükségünk, és nem szeretnénk, ha gépünk automatikája ezen változtatna, viszont a rekeszérték számunkra közömbös. Ilyen témákból általában kevesebb adódik, hiszen a rekeszérték legalább olyan fontos a végeredményt tekintve, mint a záridő beállítása, és ekkor már manuális módban érdemes fényképezni. Időautomatikát már több helyzetben használhatunk. Amennyiben csupán egy adott (pl. a legtágabb) rekeszre van szükségünk, nyugodtan rábízhatjuk gépünkre a záridő meghatározását, nekünk csak a mindenkori rekeszértéket kell belőnünk.


Sportesemény fotózásakor a hosszabb záridő dinamikusabbá teheti fotóinkat
Manuális módban (jelölése M) mindent nekünk kell végeznünk, de a legtöbb gép nyújt egy kis segítséget is, mivel ebben a módban is működik a fénymérés. Kompakt gépek esetén azonnal láthatjuk beállításaink várható eredményét az LCD kijelzőn, DSLR gépeknél pedig egy kis számegyenesen láthatjuk, hogy alá- vagy föléexponált lesz-e a fotónk.

Élességállítás

Gépünk autófókusza a legtöbbször helyesen állítja be az élességet, bár kompakt gépeknél ez 1-2 másodpercig is eltarthat. Ez mozgó témáknál vagy megismételhetetlen pillanatoknál zavaró lehet. Figyeljünk oda arra, hogy ha lehet ne dinamikus élességálltást használjunk. Zavaró lehet az, mikor a dinamikusan működő autófókusz témánk előtti vagy mögötti tárgyat választva álltja be az élességet. Ezt elkerülendő használjuk gépünket egyetlen, fixen beállított fókuszponttal, pl. a képmező közepén. Ez a beállítás viszont nagyobb körültekintést kíván tőlünk, ugyanis az autófókusz képtelen lesz homogén témákra célozva élességet állítani. Így ha tehetjük mindig kontrasztos témára irányítsuk gépünk fókuszpontját, és kerüljük a sima falakat vagy árnyékos részeket.

Adódhatnak azonban olyan helyzetek, mikor gépünk autófókusza nem tudja helyesen beállítani az élességet. Ilyenek a ködös, alkonyi, vagy éjszakai témák. Ilyenkor szükségünk lesz gépünk manuális fókuszállítására, amennyiben az rendelkezik ilyennel. Azon kompakt gépek amiken az élességet fókuszgyűrűvel állíthatjuk be, sokat segítenek a komponálásban. Nem hátrány egy nagy felbontású LCD kijelző (vagy EVF, Electronic ViewFinder, azaz elektronikus kereső). A legtöbb masina még ki is nagyítja a témát digitális nagyítással, ezzel segítve a pontos élességállítást. A DSLR gépeknél nyilván nincs ilyesmire szükség, hiszen ezeknek a gépeknek a keresőjében egy tükör segítségével élő képet látunk.

Gyorsan mozgó témák fotózásánál használjunk ún. követőfókuszt. Ez a funkció mindig a mozgó témára állítja az élességet, amennyiben azt képesek vagyunk a képmezőben tartani (fix pontos élességállítást használva nehezebb a dolgunk, hiszen az apró célkeresztet kell a témán tartanunk).

Kisebb felbontás vagy nagyobb tömörítés?

Előfordulhat, hogy háttértárolóink kapacitása kevésnek ígérkezik egy-egy fotózás alkalmával, így csökkentenünk kell készülő képeink méretét. Ilyenkor két megoldás közül kell választanunk: vagy csökkentjük képeink felbontását, vagy növeljük a tömörítés mértékét. Mindkét megoldás a fájlméret csökkenéséhez vezet, de melyik a jobb? A digitális gépek JPEG szabványú képfile-okat készítenek. Ez a szabvány tömörített képállományt jelent, azaz képeink egy előzetes tömörítés után íródnak fel a háttértárolóinkra.

A tömörítés mértékének beállítására géptől függően két- vagy három lehetőség van, szuperfinom, finom illetve standard tömörítési módokat választhatunk. A szuperfinom tömörítés értelemszerűen a legfinomabb tömörítési eljárást alkalmazza, a legkisebb mértékben tömörít a fotón, így a legnagyobb méretet produkálja a legjobb képminőség mellett. Standard beállításnál a tömörítés mértéke erősebb, így több részlet veszik el vagy lesz összemosva és jóval kisebb file-méret lesz az eredmény.

Egy manapság használatos 4-6 megapixeles gépnél az esetek többségében felesleges a teljes felbontást használni, hiszen akár a monitoron történő visszajátszáshoz, akár 10 x 15-ös papírképek nyomtatásához elég a kisebb (pl. 4 megapixeles) felbontás is. Ezek függvényében levonható az a következtetés, hogy a tömörítés mértékét mindig tartsuk a legjobb képminőséget nyújtó állásban, és szükség esetén inkább a képfelbontást csökkentsük. Így fotóink ugyanolyan jó minőségűek maradnak, mint maximális felbontásnál, csupán a méretük lesz kisebb.

Abban az esetben, ha nagyméretű nagyítást szeretnénk egy fotóból készíteni, érdemes a maximális felbontást kihasználni, de a JPEG tömörítésen ebben az esetben se változtassunk. A tesztfotókon jól látszik, hogy hiába készítettük nagy felbontásban a fotónkat, az erősebb tömörítés miatt sok részlet elveszett, míg a kisebb tömörítéssel készített kép jobb lett, hiába fényképeztünk kisebb felbontásban.


1. nagy felbontás - nagyobb tömörítési ráta, 2. kisebb felbontás - kisebb tömörítési ráta
További cikkeinkben konkrét fotótémákra fókuszálva igyekszünk segíteni a kezdő fotósoknak a beállítási, komponálási és egyéb tudnivalók elsajátításában.

- I. rész - | - II. rész -

Népszerű videókamerák Már 19 900 Ft-tól!	Tükörreflexes fényképezőgépek Már 99 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »