A Rokonok tisztes munkának tekinthető, de a viszonylagos koherencia-hiány miatt hatásában a regénytől és a várakozásainktól is elmarad.

Hirdetés

Nagy szerencséjük van a tengerentúli íróknak. Van mögöttük egy dinoszaurusz méretű filmipar egy nem kisebb forgatókönyv-válsággal, adott hát hogy a valamire való tisztes "ámerikai" papírra vetett történet - legyen az poros vagy kortárs, novella vagy birodalmi ópusz - könnyen megtalálhatja útját a mozivásznakra. Tehetséges írók, a film eszközeivel is elmondásra érdemes történetek mindenhol vannak, kicsiny hazánk még kicsinyebb filmes büdzséje miatt pedig nem kesereghetünk örökkön. Mégis szomorkodva gondolunk arra, hogy az egri várvédők történetének adaptálása sosem számíthat a Trója költségvetésére, a korlátozott megfilmesítési lehetőségek miatt néhány örök tanulsággal szolgáló hazai mű valószínűleg talán sosem kerül feldolgozásra.

Hála istennek különösebb monumentális filmes eszközökben nem kellett gondolkodnia az Oscar-díjas Szabó Istvánnak, amikor Móricz Zsigmond Rokonok című örökzöldjének feldolgozásán kezdett munkálkodni. Mégis tudta, hogy a remekül felépített és nagy precizitással kibontott mű filmre vitele, mondanivalójának hiteles közvetítése nem kis feladat elé állítja.


A Móricz-mű címében mintha annak igazolásul szolgáló alaptétele lenne egy szóba sűrítve, az írás a "fivér-ország" mindent behálózó posványát, annak kártékony voltát tárja az olvasó szeme elé. Eszköze a kvázi tanmese jelleg - levonni kívánt tanulságait Zsarátnok város bemutatásával festi le, a várost nyakig ellepő tisztázatlan ügyek, a bátyám-fivérem viszonyok miatt hatékonyság-deficites városvezetés és az ezek ellen kilátástalanul küzdő főügyész fabuláján keresztül közvetíti.

Kopjáss István (Csányi Sándor) a városházán legkisebb a legkisebbek között. Faragjunk hát főügyészt belőle, minél szerényebb és naívabb az, annál jobb - így a város öregjei. Kopjáss szinte fel sem fogja még, hogy őt ünneplik kinevezésekor, máris előkerülnek a hirtelen kelt barátok, s lassan megjelennek a rokonok is. Az egyik épp véletlenül jár a háznál, s ha már itt van, marad. A másik máris egy családi közös vállalkozás indításáról beszél a legnagyobb természetességgel.

Küldeni most már van mit a távolinak is: a szív nagy, a városbüdzsé meg még csak távolról bűzlik - Kopjáss megpróbálja tehát újonnan kelt teendőit az eddig megszokott, lelkiismeretességgel és pártatlansággal végezni. Hamar rájön azonban, hogy sok esetben a polgármestert nem szövegtervezetekről adott véleménye, csupán csak a papír aljára kanyarintott aláírása érdekli, és meg kell tapasztalnia azt is, hogy a köztulajdon hanyag kezelői közt nehéz bűnbakot találni, ha valakinek mindig rokona az illető.


Szabó István adaptációja a móriczi írás pontos lekövetése. Fázisról fázisra érik az elkerülhetetlen végkifejlet, igazolódik az alaptétel, s mélyül a szélmalomharcot vívó főhős kálváriája. Az árral szemben úszó Kopjáss végleges megtörése percről percre történik, a hivatásbeli patthelyzet és a házassági válság mellett valódi tragédiája, hogy legbelül nem képes behódolni a lelkiismeretétől idegen szabályoknak ("ZSV = Zsarátnok városa=zsebre Váglak"). Ismert a mű, tudott a közvetíteni kívánt üzenet, de kérdés, hogy Szabó adaptációjából akkor is ráismertünk volna-e a rokonok-tételre, ha az előzetes ismeretek híján vágunk neki a történet megtekintésének?

Hát ez az, amiben nem vagyunk biztosak. Bár a ráismeréssel még nem lett volna gond, úgy érezzük, hogy a film nem vág minket tarkón annyira, mint az írott mű. A jelenetek közti hatásmechanizmus lekövetése már nem sikerült olyan kiválóan, mint ha a regény egymásra koherensen épülő fejezeteit olvasná az ember. Ebből fakadóan a szám szerint második Rokonok feldolgozás (az első 1954-ben Máriássy Félix nevéhez fűződik) inkább válik a történet ismerői számára emlékeztetővé, mint olyan művé, mely meggyőző erejét saját ügyes hangsúlyozásából meríti. Így Kopjáss drámáját átélni nehezen lesz lehetőségünk, mintha valamilyen furcsa módon pont azokba a lelki folyamatokba nem nyerhetnénk betekintést a film által, amelyek bukásának okát, s a történet lényegét adják.


Tiszta, belsőteres képek, domináló párbeszédes jelenetek, a háttérben idillikusan csengő korabeli örökzöld-csokor. Szabó új filmjének talán legerősebb pontja a színészek játéka, kedvenceink rendesen kitesznek magukért. Kis átütemezésre szorulnak a fejek, hogy megszokjuk Csányit, de Tóth Ildikó természetes, hétköznapi játékán tényleg csak ámuldozhatunk. Eperjes Károly lubickol mint mindig, arcmimikáját most egy burleszk-szerű karakter-megformálás szolgálatába állítja. Marozsán Erikát pedig még látnunk sem kell, elég csábos tiszta hangját meghallanunk, hogy a kisvárosi femme fatale-t tökéletesen magunk elé képzelhessük. A mellékszerepekben remekül fér meg egymás mellett az újhullámos Pindroch Csaba a nagy öreg Kállai Ferenccel, és igen, ebben a filmben is találtak módot rá, hogy becsempésszék Gesztesi Károlyt.

Szabó Rokonok feldolgozása mindent összevetve tisztes munkának tekinthető, ám közel sem akkora erejű mint korábbi legnagyszerűbb filmjei. Ha a viszonylagos koherencia-hiány miatt hatásában el is marad mind a regénytől, mind pedig - mondjuk ki - egy kicsit a várakozásainktól is, magyar filmben jól játszó jó színészek mindig jelenthetnek olyan élményt, ami kedvünktől függően megér egy misét.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Rokonok színes magyar filmdráma, 110 perc, 2006 Rendező: Szabó István Író: Móricz Zsigmond Forgatókönyvíró: Vészits Andrea, Szabó István Operatőr: Koltai Lajos Producer: Rózsa János Hangmérnök: Balázs Gábor Vágó: Csákány Zsuzsa Csányi Sándor (Kopjáss István) Tóth Ildikó (Lina) Marozsán Erika (Magdaléna) Eperjes Károly (Kardics) Venczel Vera (Kardicsné) Pindroch Csaba (Imike) Kállai Ferenc Jirí Menzel Forgalmazza az InterCom

Szélesvásznú TV-k Már 32 150 Ft-tól!	Házimozirendszerek Már 19 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »