Jane Austen klasszikusának újrafeldolgozása még csak pár napja megy az itthoni mozikban, az Oscar-díjra jelölt Keira Knightley pedig a rosszindulatú pletykákkal ellentétben nem melleiért kapta a jelölést.

Hirdetés

Most el lehetne kezdeni a szokásos tirádát, amit anno egyszer már leírtam a Twist Olivérnél is: egy dolog, hogy a feldolgozás nem könnyű műfaj, de egy olyan irodalmi klasszikus feldolgozása, amelyből már született (sikeres) film pláne nagy kihívás. Jane Austen 18. században született angol írónő klasszikusát, a Büszkeség és balítéletet már számtalan alkalommal filmvászonra vitték - legutóbb 1995-ben egy angol minisorozat formájában, melyben Jennifer Ehle és az igazán akkor ismertté váló Colin Firth játszotta a főszerepet. Azóta eltelt 10 év és más Jane Austen-filmek is készültek, például Emma Thompson-nal az Értelem és Érzelem vagy Gwyneth Paltrow-val az Emma (sőt, tavaly még indai köntösbe is költözött kritikánk tárgya Bride & Prejudice címen). El is jött hát az ideje egy ifjú szereplőgárdával ismét leforgatni az írónő legismertebb művét, legalábbis ez volt a producerek és Joe Wright tévés rendező elképzelése.


Ripsz-ropsz össze is hoztak egy trendi stábot, pár jól csengő nevet, felépítettek pár korhű díszletet és bele is csaptak a 19. századbeli módon elkészített lecsóba. Ha lenne valaki, aki nem ismerné a történet zanzásított verzióját, annak álljanak itt az alapok. Adva vagyon egy kosztümös környezet, egy csinos udvartartás, egy család (Bennet-ék) öt leányzóval - ami persze nagy csapás, hisz nincs örököse a birtoknak. A környéken (pontosabban a szomszédban) feltűnik két tehetősebb fiatalember (Mr. Bingley és Mr. Darcy) - Bennet-anyuka pedig azonmód elkezd szervezkedni és megpróbálja kiházasítani lányait. Ez a sztori alapja, persze mindez finom humorral és romantikával átszőve és minden 5. percben valami korabeli tánccal megszakítva, hisz az akkori angolok boldog emberek voltak és minden alkalomra kitaláltak valami lehetetlen tánckoreográfiát.

Mi is a gond a feldolgozással? Először is, hogy nehéz róla elfogultság nélkül írni - előnyben azok a kritikusok akik nem olvasták a könyvet, illetőleg nem látták valamelyik régi verziót - akár a Laurence Olivier Mr. Darcy-ját, akár a 10 évvel ezelőtti minisorozatot. Valahogy ebben a verzióban az időszűke miatt (gondolhatnánk) kissé gyorsan pörögnek az események, nincs ideje a szereplőknek mélabúsan a távolba révedni, mert ha egy cseppet is elbambulnak, akkor jön a csapó és újabb jelenet forgatásába kezdenek a stábtagok.

Persze evidens, hogy nem marad idő a mellékszálak kidolgozására és a forgatókönyvíró becsületére legyen mondva, mindent megpróbálnak a párbeszédeken keresztül megmagyarázni a nézőknek, mégis marad egy, ha nem is keserű, de enyhén savanykás szájíz a nézőben. Viszont ha már technikai jellemzők, akkor egy főhajtást és egy pukedlit megér a rendezés, mely amellett, hogy hihetetlenül visszafogott, csodálatos, lélegzetelállítóan hosszú snittekkel operál a tömegjelentek esetében


A szereplők furcsa kettőséget nyújtanak. Először is ott van az érthetetlenül Oscar-ra jelölt Keira Knightley, aki ugyan jó alakítást nyújt a szerepben, nincs is ezzel gond, de úgy érzem botorság lenne azt állítani, hogy ő lenne az origó, hogy alakítása benne lenne az éves top 5-ben. Szeretjük őt elnézni a vásznon, hihetetlen mennyi pajkosságot bele tud vinni mosolyaiba, de valahogy borotvaélen táncol mint Elizabeth Bennet, főleg azért, mert hiába a fiús kinézet, az embernek eszébe nem jutna, hogy nem ő a legszebb a Bennet-lányok közül.

A másik fő alakot, a Mr. Darcy-t alakító Matthew Macfadyen viszont férfi szemmel nézve irtózatosan halvány. Ha visszagondolunk a régi Darcy-kra, akkor leszögezhetjük, hogy szinte mindnek megvolt az a bizonyos erős kisugárzása. A 2005-ös verzióban egy vérszegény, visszahúzódó Darcy-t látunk, de hozzáteszem, lehet, hogy női szemmel ez a szerény dölyfösség sokkal izgatóbbnak találtatik.

A mellékszereplők szokás szerint odateszik magukat - a nagy öregeket, Judy Dench-et, Brenda Blethyn-t és Donald Sutherland-et élmény nézni. A Bennet-lányok között pedig feltűnik a nemrég a Doom-ban látott Rosamund Pike, aki inkább csak mosolyog az egész filmben, valamint a színészileg egyre jobban beérő, de a Büszkeség és balítéletben sajnos Fenyő Iván-módjára háttérbe szorított Jena Malone is.


Összességében minden fintorgás ellenére is nagyon kellemes és szerethető a film - főleg, ha elvonatkoztatunk az előzményektől, a régi filmektől (azok közt, bizony akadt pár jobb verzió). Azt talán mondanom sem kell, hogy a Keira Knightley-utálók, valamint a kosztümös filmek említésére heveny rángással reagálók messze kerüljék el a Büszkeség és balítéletet. Azok pedig, akik látták a minisorozatot, közelítsenek egy csepp fenntartással a kipárnázott moziszékek felé, mert ezúttal nem hat órában, hanem szükségszerűen mindössze kettőben kapják meg kedvenceik kalandjait. Párosan érdemes megnézni.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice) szinkronizált angol romantikus vígjáték, 127 perc, 2005 Rendező: Joe Wright Író: Jane Austen Forgatókönyvíró: Deborah Moggach Operatőr: Roman Osin Zene: Dario Marianelli Keira Knightley (Elizabeth Bennet) Matthew MacFadyen (Mr. Darcy) Judi Dench (Lady Catherine de Bourg) Donald Sutherland (Mr. Bennet) Brenda Blethyn (Mrs. Bennet) Talulah Riley (Mary Bennet) Rosamund Pike (Jane Bennet) Jena Malone (Lydia Bennet) Carey Mulligan (Kitty Bennet) Claudie Blakley (Charlotte Lucas) Kelly Reilly (Caroline Bingley) Simon Woods (Mr. Bingley) Tom Hollander (Mr. Collins)

Szélesvásznú TV-k Már 32 150 Ft-tól!	Házimozirendszerek Már 19 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »