Mély barázdákat reszeltek fogaikba egyes vikingek, tükrözik négy nagy viking kori temetőben talált leletek. Európában az ilyen jellegű díszítés - ha a fogcsonkítás valóban ezt a célt szolgálta - nem volt jellemző, ezért is furcsa a felfedezés.

A Svéd Nemzeti Örökség Tanácsa egyik tagja, Caroline Arcini 557 férfi, nő és gyermek csontvázát elemezte, melyek az i. sz. 800 és 1050 közötti időszakból származnak. A csontvázak közül 22 férfinál találtak mély, vízszintes vájatokat a felső metszőfogakon, melyek egyértelműen szándékos beavatkozás jeleit viselik magukon, a fogak átformálása pedig avatott kezekre utal - írja az American Journal of Physical Anthropology szaklapban megjelent értekezésében Aricini.

A fogcsonkítás hagyományai Európa kivételével az egész világon megtalálhatók. A területenként különböző jelentőséggel bíró eljárás i. sz. 700 és 1400 között élte virágkorát, amibe a viking kor csúcspontja is beleesik. A vikingek Európában elsőként vették fel ezt a szokást, amit valószínűleg utazásaik során szedtek össze.

Arcini szerint felfedezése azt tükrözi, hogy már abban az időben is kialakulhattak egész nagy távolságokat felölelő kulturális kapcsolatok, a vikingek esetében azonban a fogak reszelésének jelentősége még tisztázatlan. Az ilyen fogúakban annyi a közös, hogy mindannyian férfiak voltak, többségük egész fiatalon hunyt el, illetve fogaik többé-kevésbé ugyanazon a területen, ugyanúgy lett lereszelve. A nyomok mélyen bevágtak a fogzománcba és többnyire kettesével vagy hármasával történtek. Az így nyert fogdíszítés bemutatásához a külvilág számára viselőiknek igen szélesen kellett vigyorogniuk, tette hozzá Arcini, aki úgy véli, hogy ezek a jelek vagy valamilyen dekorációként szolgáltak, vagy a társadalmi, katonai rangot jelölték.

A fiatal korban beállt halál miatt talán a katonai mivoltukról szóló feltételezés lenne a helytálló, a csontvázakon azonban nem nagyon találtak külsérelmi nyomokat. Ugyanakkor olyan feltevések is napvilágot láttak, melyek szerint a fogak reszelésével azt akarták kifejezni, hogy egy különleges csoporthoz tartoznak, de lehetett a fájdalomtűrés próbája is, illetve azt sem tartják kizártnak, hogy rabszolgák voltak, és egyfajta megkülönböztetésként reszelték meg fogaikat.


A vikingek vas- és kőtárgyakat használtak. Egy fogon végzett kísérlet szerint jókora erővel és egy vasráspollyal körülbelül 20 perc alatt lehet olyan nyomokat bevésni, mint amiket a csontvázaknál találtak. Hogy mindez egy élő embernél meddig tarthatott, azt nehéz megbecsülni, és ha maga a reszelés nem is okozott különösebb fájdalmat, a kutatók véleménye szerint meglehetősen kellemetlen lehetett.