Kovács Kálmán informatikai- és hírközlési miniszter négy párti egyeztetést hívott össze a 2012-től életbe lépő digitális műsorszórás törvénytervezetének megvitatására. Ugyan a tervezet már elkészült, de az első nekifutásból úgy tűnik, keserves szülés lesz.

Hirdetés

Az alapvető problémát a törvénytervezet elfogadásánál az jelenti, hogy míg az általános részek csupán 50%-os parlamenti támogatást kívánnak, addig a legfőbb kérdések kizárólag kétharmados aránnyal fogadhatóak el. Kovács Kálmán szerint azért lényeges beterjesztett törvénytervezet elfogadása még a mostani ciklusban, mert Magyarország így tud a legjobb eséllyel indulni a május-júniusban tartandó, a digitális csatornákat 50 évre kiosztó nemzetközi ülésen a frekvenciákért. Tehát kritikusan fontos a legnagyobb ellenzéki párt véleménye az ügyben, és épp emiatt nagyon szomorú, hogy a Fidesz pártként nem is képviseltette magát az eseményen, így nem is derülhetett ki álláspontjuk. A távolmaradás ráadásul nem sejtet konszenzusra való törekvést sem.

Az Európai Unió irányelve szerint a tagországoknak 2013. december 31-ig kell áttérni a digitális műsorszórásra, s ezzel együtt megszűnik a jelenlegi analóg műsorszórás. Kovács Kálmán úgy vélte, fontos, hogy mindez egyszerre történjen, mert így lehet a legjobban hasznosítani a felszabaduló frekvenciákat. A miniszter elmondta, hogy Magyarország 8, reálisan 6-7 multiplexet, azaz frekvenciatartományt akar megszerezni. Kezdetben egy multiplex 4-5 televíziós csatorna közvetítését teszi lehetővé, később azonban a fejlesztések révén 8-9-ét is.


Szalai Annamária - aki ugyan Fidesz tag - ORTT képviselőként csupán annyit kívánt elmondani az egyeztetésen, hogy az ORTT kívánatosnak tartja a digitális műsorszórás mihamarabbi jogi rendezését, főként azért, hogy az új technológia is könnyen szabályozhatóvá váljon, ők tehát tettre készek. Mivel nem pártszínekben érkezett, Szalai inkább kérdezett, mint állított. Első kérdése arra vonatkozott, hogy mennyire választható szét a 2/3-os és a 1/2-es rész a törvényen belül, illetve a technológiai és a tartalmi szabályozás mennyire fedi egymást, második kérdése pedig a médiafinanszírozás rendszerének változásait feszegette.

Kovács Kálmán szerint a kérdésre egyszerű a válasz, hiszen az Igazságügyi Minisztérium által láttamozott tervezetben egyértelmű, hogy mely paragrafusok kívánnak abszolut többséget (26., 30., 31/III.,) - bár a felek azon majdnem összekaptak, hogy van-e a 31. paragrafusnak III. pontja. A második kérdéskörre vonatkozóan a miniszter bizakodva állította, hogy nem fog felborulni a rendszer, hiszen a törvénybe kerülés már egy korlátozás a visszaélések elkerülésére, tartalmi szabályozásra viszont nincs szükség.


Így például a kétharmados szabályozás alá esik az a paragrafus, amelyik meghatározná, hogy mikor kell kiírni a digitális műsorszórással kapcsolatos első pályázatot, valamint az, amelyik eltörölné a kábeltelevíziós műsorelosztás úgynevezett egyharmados korlátját. (Jelenleg a médiatörvény szerint egy kábeltévés társaság csak az ország egyharmadán szolgáltathat.) A harmadik paragrafus azt szabályozná, hogy hatóságoknak milyen esetekben, miképpen kell együttműködniük.

Kovács Kálmán úgy vélte, a digitális műsorszórás nemcsak az ország versenyképességét növeli, hanem szélesíti a tartalomszolgáltatást, illetve a közszolgálati adások lehetőségeit is. Így például a televízión keresztül is megjelenhet a széles sávú internetes tartalomszolgáltatás, s azok is hozzájuthatnak a bővebb tartalomhoz, akiknek most sem kábeltelevíziójuk, sem műholdvevőjük nincs. A miniszter állítása szerint ma a háztartások 30 százaléka csak az országos terjesztésű adásokat tudja fogni, míg ha megvalósul a digitális műsorszórás, akkor egyből 20-30 csatornát nézhet.

Érdekes politika lesz viszont a piac átkényszerítése a digitális szórásra, ami az analóg technológia díjának megtöbbszörözésén és a digitális frekvenciák ingyenes vagy nagyon kedvezményes osztásán alapul majd. Igazi politikai összefogás ennek a gazdasági motiválásnak a létrehozásában lesz majd szükséges. Ugyanakkor a politikai lépések inkább szimbolikusak, a piaci folyamatok alkotják az egész folyamat igazi gerincét. A reklámpiaci változások minden politikainál komolyabb elmozdulást kívánnak. Kovács szerint úgy helyes, ha a politika megteremti a feltételeket, a piac pedig elterjeszti azt.


A kormánypárt színeiben Márfai Péter (MSZP) kiemelte, hogy jelentős nemzeti érdeknek tartják a kérdést, nem hiába védik ezeket a szabályozásokat kétharmados törvények. Véleménye szerint nagyon aktuális a probléma, bár igen nehezen lehet meghatározni az alaptételeket. Az új technológia révén a választás az ügyfél, a fogyasztó kezében lesz, át kell tehát gondolni a közszolgálatiság jelenlegi kényszerűségét. Márfai előrevetítette, hogy amennyiben érződik a konszenzusra törekvés és a többi fél enged valamennyit, akkor ők is nyitottak lesznek a módosításokra.

A kisebbik ellenzéki pártot Pettkó András (MDF) képviselte, aki közlése szerint mindent megtesz a Netpolgárok érdekében - ebből a mai napra csak annyi jutott, hogy viszonylag triviális dolgokat kérdőjelezett meg a tervezetből. Aggodalmaskodott azzal kapcsolatban, hogy mennyibe fog kerülni a fogyasztóknak az átállás (ez hosszú távon igazán lényegtelen kérdés), illetve megkérdőjelezte a piac és a fogyasztó képességét a disztingválásra, azaz bajosnak ítélte, hogy a 3 helyett 30 csatorna azt jelenti majd, hogy még több helyen ölik majd egymást az emberek a képernyőn.

Mivel a Fidesz nem volt jelen, kénytelen volt Pettkó alaphangulatot teremteni mondókájához: "Álságosnak tartom a minisztérium viselkedését. [...] A kormányzat politikáját sietség jellemzi". Az MDF-es politikus szerint mivel közeledik már a választások ideje, sokkal hamarabb kellett volna ezeket a kérdéseket napirendre tűzni. Pettkó leszögezte, hogy a tervezet végső támogatását attól teszik függővé, hogy elfogadják-e majd a frakció módosító javaslatait.


Kovács ezekre a felvetésekre viszonylag összeszedetten válaszolt: ma kb. 13 ezer forint egy settop-box költsége, ami pár év múlva 5 ezer forint alá csökkenhet, ez pedig nem elriasztó adat a legtöbb családnak. Kis matekozás után kiszámolta (nem teljesen világos, hogy mi miért annyi), hogy 225 ezer háztartás lesz, ahol nem fognak tudni/akarni áttérni időben. Őket a kormányzat - ha szükséges - kisegíti majd kb. 1 milliárd forintnyi támogatással, ami a legszigorúbb fiskális politika szerint sem egy komoly összeg, mindössze 300 méter autópálya ára. Ez azonban a legpesszimistább változat, hiszen amikor a kilencvenes évek végén megváltozott a sugárzási kód csak 3000 háztartás nem tudott valamilyen oknál fogva átállni az új rendszerre. A miniszter elmondta, hogy a digitális műsorszórás ráadásul olcsóbbá teszi a közszolgálati adók sugárzását: a jelenlegi éves 8,3 milliárd forintos összeg 4,5 milliárd forintra csökken.

A miniszter közölte, hogy a szabályozás nem konfliktusmentes, hiszen míg az IHM a digitális műsorszórás esetében a tartalom liberalizációját helyezi előtérbe, addig például az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) többségi álláspontja az, hogy a tartalmakat továbbra is ellenőrizni, szabályozni kell. A tartalom mennyiségi és minőségi szempontjait a liberális miniszter a szolgáltatók és a fogyasztók kezébe adná, nagyon helyesen nem tartva normálisnak a kínai netrendőrség példáját. A tartalomszabályozás-ellenesség még saját maga szerint is elvárható tőle mint liberálistól.

A szereplők közül a miniszterrel azonos pártot képviselő Csepeli György államtitkár egy rövid, de hangzatos summával foglalta össze minden félelmét: amennyiben nem sikerül megszavazni a törvényt, akkor nem kell a szentendrei skanzent bezárni, hiszen gyorsan az egész ország múzeummá változik. Amennyiben viszont a politika képes megvívni ezt a csatát, az a társadalom és a világ (EU) számára is egy pozitív kép lenne, azt bizonyítaná, hogy érett demokráciává fejlődött Magyarország.

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »