Január 15-én érkezik vissza a Földre a Stardust küldetés mintagyűjtő kapszulája. A NASA magabiztosan nyilatkozik, ezúttal nem fog megismétlődni a Genesis kapszulával történt incidens.
Hirdetés
Az expedíció közel két éve szedte össze a Wild 2 üstökösből származó portörmeléket. A kapszula a NASA bejelentése szerint minden eddigi ember alkotta eszköznél gyorsabban lép majd be a légkörbe, hogy megkíséreljen egy viszonylag puha földetérést Utah állam egyik sivatagos területén. A számítások szerint a 46 kilós tárolóeszköz 13 km/s sebességgel érkezik. Az űrhivatal mérnökei és tudósai meggyőződése, hogy ezúttal nem hagyja őket, illetve a kapszulát cserben az ejtőernyőrendszer, ami a legutóbbi minta visszajuttató alkalmatosságnál, a Genesisnél sajnos nem nyílt ki, így a napszélrészecskéket szállító kapszula igen erőteljes becsapódást szenvedett el. A Stardust kapszula hasonló alapokon nyugszik, mint a Genesis, elvileg azonban esetében nem fordulhat elő ugyanaz a hiba, ami a Genesis vesztét okozta.
A Stardust-csapat pozitívan nyilatkozott a sajtótájékoztatón, bár hozzátették, minden eshetőségre felkészülnek. Amennyiben a Stardust is úgy jár, mint a Genesis, azaz egy sikertelen landolás következtében megreped a burkolata, akkor a tudósok elbúcsúzhatnak a mintákban rejlő felfedezésektől, illetve egy 7 éven át tartó projekttől. A Stardust szonda 4,8 milliárd kilométert utazott a Naprendszerben, melynek csúcspontja a 2004. január 2-i üstökössel való találkozó volt.
A Stardust és a Genesis leszállási pályája
A szonda 72 felvételt készített a Wild 2-ről, és rengeteg mérési adatot juttatott vissza a Földre elemzés céljából. A visszaküldött fotók minden eddiginél közelebbi képet adtak egy üstökös magjáról és annak lenyűgöző felszíni jegyeiről, míg az elrepülés során sikerült mintát vennie az üstököst övező porból, ez utóbbi érkezik vissza a Földre, hatalmas fénycsíkot húzva Amerika északkeleti egén.
A tudósok a Földtől 389 millió kilométerről származó mintákból betekintést remélnek az üstökösök szerkezetébe és a Naprendszer kialakulásának történetébe. A részecskékben tárolt kémiai és fizikai információk felfedhetik a bolygóformálódás folyamatát és az égitesteket megalkotó anyagokat, melyek közt elvileg a Napnál idősebb részecskék is megtalálhatók lesznek, amik más csillagok körül alakulhattak ki, erre utal a Stardust, azaz csillagpor elnevezés is.
Ez csak egy feltevés hogy az üstökösök adták az életet. Amúgy látnok vagy hogy aztmondod hogy ez lesz a pusztulásunk forrása? :D Egy üstökös nem olyan nagy alapból, és nagyon sok jeget tartalmaz. Na ha egy ilyen beérne a föld légkörébe valószítnűleg szépen elpárologna, a légellenállástól.
A parsec az egy kicsit nagyobb távolság :) 1 parsec = 206265 AU (csillagászati egység, nap föld távolság)
A pluto pályájának legközelebbi pontja a naphoz 29 AU-ra van (ilyenkor az Neptunusz és az Uránusz pályája között van a legtávolabbi pont 49 AU-ra van, tehát erősen ellipszis pályán kering, elég nagy dőlésszögben (17 fok) a többi bolygóhoz képest
Valóban, ez eléggé nyilvánvaló, de én hol írtam erről? :)
Mindenesetre köszi a pontosítást.
Egyébként elgondolkoztató hogy a Plútó pályája kb. 11 parszek (nap-föld távolság), az Oort felhő határa pedig több mint 100000. Több holdnagyságú bolygó is keringhet ott (párat már találtak is, pl.: a Quaoar és az Ixion, sőt, igazából a Plútó is ide tartozna és nem a belső naprendszerhez). Van egy elmélet, miszerint olyan 40000 parszekre van egy a Jupiternél 10x nagyobb tömegű valami.
Sajnos az elemeknek igazából nincs "kora" és története. A kintről gyűjtött minták az összetételük, fizikai szerkezetük és a bennük található molekulák miatt érdekesek.
Megreped? Sztem örülhetünk ha nem ég el a légkörben a cucc :) 13 km/h-s belépési sebességgel. Csak összehasonlításképpen az űrsiklók kb 6,5-7,5 km/sec sebességgel lépnek be a légkörbe, és még az sem kevés :)
sikertelen landolás következtében megreped a burkolata, akkor a tudósok elbúcsúzhatnak a mintákban rejlő felfedezésektől, illetve egy 7 éven át tartó projekttől - több is az 7 évnél
Soha nem felejtem el, amikor a néhai Carl Sagan, egyik tudománynépszerűsítő filmben büszkén jelentette ki, hogy mi mindannyian valamikor réges-régen egy csillag anyagát alkottuk. Ehhez adnám hozzá én: "Csillagporból lettél, és csillagporrá válsz." (Mennyivel optimistább a kicsengése, mint a hagyományos mondásnak!)
A földön és a napban minden részecske idősebb magánál a napnál :)
Te pl. rengeteg szenet tartalmazol, ami bizony már megjárt legalább egy csillagot. A hidrogénen kívül szerintem minden (de majd a nagytudású kollégák kiigazítanak).
Az dolog lényege az lenne, hogy az elmélet szerint az üstökösök az Oort felhőből - a nap gravitációjának hatására - kiváló nagyobb tömegű testek. Az Oort felhő veszi körül a naprendszert (a Plútó pályáján túl), és ugyanazokból az anyagokból áll, amiből a belső naprendszer (minket is beleértve) kialakult. Így tehát ha mintát veszünk egy üstökösből, az ugyanaz mintha az eredeti felhőből vennénk mintát, amiből aztán maga a nap is kialakult.