Több száz éve törik a fejüket a tudósok és az eszkimó halászok a narvál, vagy ahogy emlegetni szokták, az egyszarvú bálna agyarának rendeltetésén, egy evolúciós rejtélyen, ami az emlősök fogairól alkotott alapelvek többségének ellentmond.

A narválok 4-4,5 méter hosszúak, testsúlyuk elérheti az 1500 kilogrammot is, azaz bálnának nem túl nagyok, viszont remek merülők, akár 370 méter mélyre is lejutnak. Többségüknek közel 2,5 méteres foga, vagy inkább agyara van, ami a felső álkapcsuk bal oldalán alakul ki. A fog egyedi spirálja, a bal oldallal alkotott aszimmetriájának foka és furcsa megoszlása a hímek többsége, valamint egyes nőstények között mind egyedi jellemvonásnak számít az emlősök fogazatát tekintve.

Egy új tanulmány szerint a bálnák a víz sótartalmának megállapítására és élelem keresésére használják agyaraikat, a hímek pedig hajlamosak egymásnak dörzsölni azokat, mindeddig ismeretlen okból.

Martin Nweeia a Harvard fogorvosi karának kutatója négyszer járt Kanada északi vizein, hogy tanulmányozhassa ezeket a szokatlan vízi emlősöket. Kutatásai során felfedezte hogy a narvál foga - bár merevnek és keménynek tűnik - elképesztő érzékelő képességekkel rendelkezik. Az agyar központi idegéből több milliónyi parányi idegvégződés hálózza be a nyúlvány felületét egyfajta membránt, rendkívül érzékeny hártyát alkotva, ami érzékeli a víz hőmérsékletének, nyomásának és molekuláinak változásait.

Mivel ezek a bálnák képesek érzékelni a víz molekulaeloszlását, ezért meg tudják állapítani a víz sótartalmának különbségeit, ami nagy segítséget nyújt a túléléshez a jeges sarkvidéki környezetben, emellett a vízmolekulák utalnak az étrendjüket alkotó halak jelenlétére is.

A természetben nincs ehhez hasonló ismert fog, sem külsejét, sem gyakorlati alkalmazhatóságát tekintve. Az agyar érzékelő rendszere és az a tény, hogy ellentmond a fog normális fejlődési szabályainak, mindenkit meglepett. Korábban a tudósok számos elméletet állítottak fel a fog szerepéről és rendeltetéséről, bár egyiket sem tekintették véglegesnek. A legelfogadottabb elv szerint a fog a hímek közötti agresszió kifejezését szolgálta a társadalmi hierarchiáért vívott harcokban, de volt, aki azt vallotta, hogy az agyar egyfajta nemi ismertetőjegy, mint a pávák díszes farktollai, vagy a hím oroszlán sörénye. A felfedezés most más irányba tereli a tudományos vizsgálatokat.

Az agyar érintésre is érzékeny, és hím narváloknál általános az agyarak összedörzsölése; a kérdés csupán az, hogy mire is szolgál ez a jelenet. Fizikai szerkezetük miatt az agyarak egyszerre erősek és hajlékonyak is: egy 2,5 méteres agyart közel fél méternyit lehet meghajlítani bármelyik irányba anélkül, hogy eltörne. Ennek kapcsán a kutatók jelenleg a fogerősítő szerek javítása érdekében is intenzíven tanulmányozzák a narvál agyarát.