![]() |
| |
| Főoldal | IT/Tech | Tudomány | Játék | Mobil | Digicam | Film | Letöltés | Tárhely |
Szolgáltatások További cikkek Kiemelt cikkek |
Az igazság fogságában - A film-noir esete Alízzal
2005. december 6. 00:50, kedd
A gondos szerkesztés ezen az Atom Egoyan munkán is tökéletesen meglátszik, a nagy műgonddal előadott történet viszont valamivel kisebbet durran.
Ezt a múlt heti bemutatók kapcsán bárki meg is tehette, sőt egyszerre kettőt is csodálkozhatott. Nem elég, hogy a származási országok közül kettő alatt is Kanadát vélhette felfedezni, a rendezői rublikákból is ismerős nevek köszöntek vissza. A nagyhatású, horror-elemekkel előadott filmjeiről híres, ultra-kreatív David Cronenberg letisztult képregény adaptációja mellett (Erőszakos múlt) a másik legismertebb kanadai direktor, Atom Egoyan filmje is hazai vászonra került Az igazság fogságában címmel. ![]() Klikk a képekre a nagyobb változathoz Hát róla sem sokszor hallunk, annyi szent, bármennyire szeretnénk is az ellenkezőjét. Az örmény származású rendező a kivárás, kiérlelés híve, nagyfilmjei között három, néha négy év is eltelik, de ha egyszer előrukkol valamivel, az általában pörölykalapács erejével képes letaglózni a nagyérdeműt. Talán ha az egy európai ember szemével nézve kevésbé érthető és feldolgozható, örmény-török konfliktusban fogant Ararát-ot (2002) nem számítjuk, az azt megelőző három filmje egyértelmű fesztivál- és világsiker. A Sarah Polley komoly-filmes karrierjének kezdetét is jelentő Exotika (1994) borongós sötét bárvilágának bemutatása, az Eljövendő szép napok (1997) - a film máig fel-feltűnik a magyar mozicsatornán ad hoc jelleggel! - nyugalmat és szorongást egyaránt sugárzó tájai, a benne ábrázolt közösség kilátástalan drámája megismételhetetlen élményt nyújtanak; a nagyrészt Angliában forgatott Felícia utazása (1999) pedig kétségkívül a világ egyik legösszetettebb sorozat-gyilkos jellemét bontja ki számunkra Bob Hoskins kiváló alakításában. ![]() Klikk a képekre a nagyobb változathoz Az igazság fogságában a külföldi kritikusi vélemények szerint "határozott ellépés Hollywood irányába", amely két dolognak a rémképét is elővetítheti a rendezőt szerető közönség felé. Egyrészről hogy akkor ez itt most egy nagyon új dolog lesz, a megszokott "egoyanos" (mert igen, olyan van, és ez már magában elismerés egy rendező felé) jeleneteknek búcsút mondhatunk, másrészről pedig, hogy az átütő erővel kapcsolatos igényeket csavarjuk lejjebb a filmmel kapcsolatban. Bár az első állításnak nem teljesen, a másodiknak sajnos igazat kell adnunk, Az igazság fogságában erényei ellenére az erős középszert képviseli. Egoyan korábbi filmjeihez képest gyengébb (mondjuk volt honnan romlani) lett a végeredmény, ám mentségére legyen mondva, a rendező nem is a csillagokat célozta meg vele. A történet középpontjában egy mára kihalt őskövület-műfaj sztár-kettőse áll, akik duettben lenyomott zenés-kabarés tévé-showjukkal bírják sikításra a női rajongókat, s ragasztják a képernyők elé az egyre növekvő tévés társadalom (az ötvenes években járunk) nagy részét a "repülő képek" hőskorában. A két fiatalemberrel már a sztárság idején ismerkedünk meg. Most az egész világ a lábuk előtt hever, homárt esznek és gyönyörű nőkkel hálnak, habzsolják az életet. Az előadásban a felvett szerepek le vannak osztva: a közönség a színpadon állandóan torzsalkodó duóban egy visszafogott, udvarias stílusú Vince Collins-szal (Colin Firth - Büszkeség és balítélet, Bridget Jones naplója, Igazából szerelem) és egy nagyszájú, pimasz, női térdeket előszeretettel megremegtető Lanny Morris-szal (Kevin Bacon - Pokoli lecke, Vad vágyak, Titokzatos folyó) találkozik, akik egyébként csakúgy mint műsoraikban, az életben is tökéletesen kiegészítik egymást. ![]() Klikk a képekre a nagyobb változathoz Karrierjükre egy soha nem látott hosszúságú előadással, a Telemaratonnal teszik fel a koronát, ám a holtfáradt, rajongóveszély miatt rendőri kíséretre is szoruló párost kényszerű udvartartásukkal a szállodai lakosztályba lépve a fürdőkádban egy halott lány fogadja. A tényt nem verik nagydobra, a lányt gyorsan eltemetik, ám a duó soha többé nem lép fel együtt. Tizenöt év múlva egy fiatal újságírónő (Alison Lohman - Fehér leander, 13. emelet, Nagy hal) mialatt a Collins-ról írandó életrajzi könyvének útját puhítgatja, gyanút fog. Lehetséges hogy a duó rejtélyes elhallgatásához a szállodában talált lánynak is köze lehet? Rövidesen kiderül, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, igazság nincs, csak különböző nézőpontok vannak; a történtek pontos felderítése pedig féltve őrzött titkokat bolygat meg, nehezen beforrt sebeket szakít fel újra. Egoyan személyes stílusban kezdi a történetmesélést, Lanny Morris dokumentálja a történteket. Laza stílusban hanyag tőmondatai kísérik saját múltjának pergő eseményeit, a kezdő képsorok mintha az újságírónő által megírt életrajzi regény megfilmesítésének első képkockái lennének. Aztán megérkezik Egoyan is, nem kell félni: mire észbe kapunk, könnyeden átvezetett nézőpontváltásokkal körénk is fonódik a nála megszokott idősík-ugrálásos szerkezet, ami most is meglehetősen bonyolult, de óraműpontossággal működő történetkezelést eredményez. Karaktereink - a színészek közül nem emelhető ki senki kifejezetten, egyenleten közép-jó teljesítmény látunk tőlük - minden jelenettel árnyaltabbak, valósággal fekete lyukként nyelnek el minket. Nem tudunk drukkolni a jónak és romlást kiáltani a gonoszra, a sokrétű személyiségeket egy idő után teljesen belengi a köd - ahogy többet tudunk róluk, egyre kevésbé ismerjük őket. A történetet szépen lassan felfalja a rejtély, az ötvenes és a hatvanas évek között ugráló eseményekhez film-noir-t idéző stílus társul az Agatha Christie-s bonyolultságú nyomozásban. ![]() Klikk a képekre a nagyobb változathoz A színpadon jó kedélyű sztár-duóban mintha Bret Easton Ellis kiégett zombi-alakjai jelennének meg előttünk. A film egyik legerőteljesebb jelenetében még egy kábítószer-mámoros orgiának is részesei lehetünk, ahol az álomszerű vízióban maga Alíz is meglátogatja a szereplőket csodaországból. Ezek a jelenetek például egy faragatlan és öncélúan magamutogató Ken Parkhoz képest összehasonlíthatatlanul finomabbak, de jól elhelyezve a történetben nagy erőt hordoznak. Meg is hőkölt tőlük az amerikai cenzúrabizottság, a filmre villámsebességgel a pornográf jelzőt ragasztva tiltották be az Egyesült Államokban. Atom Egoyan kiváló rendező, a gondos szerkesztés ezen munkán is tökéletesen meglátszik. Azonban joggal érezhetjük úgy, hogy felesleges a puskapor, a nagy műgonddal előadott történet nem durran akkorát, eredendően nincs meg benne a plusz, ami a rendező korábbi hatalmasságai közé emelhetné. A hirtelen felindulásból vetítésre beülő néző pedig joggal érezheti, hogy az élvezeti érték közel sem akkora, itt cserébe meg "kinyomasztják" a mozi székéből ezzel a végletekig fokozott borongósssággal. Meg kell jegyezünk, hogy az úriember valószínűleg rossz helyre tévedt: egy Egoyan film soha nem a könnyed szórakozásról szólt.
![]() VIA: itt az 50 dolláros minipécé Érdekes megoldással próbálkozik a jelenleg inkább helyét kereső gyártó, amely árában még az évekig oly sokat tárgyalt százdolláros laptopot is leveri, ám belső összetétele miatt komoly kétségeket támaszt jövőjét illetően.A táblagépek terén a Samsung megelőzte az AmazontAz idei esztendő első negyedévében a dél-koreai társaság sikeresen megelőzte az amerikai riválisát a tábla PC piacon és feljött a második helyre.A közösségi hálózatok felgyorsítják az információáramlástAz már korábban is ismert volt, hogy a közösségi honlapok a többi hálózatnál hatékonyabban képesek szétosztani az információkat, matematikailag azonban először sikerült ezt bizonyítani.Az Apple és a Samsung veszik a legtöbb félvezetőt Nemcsak az okostelefonok versenyében, de a félvezetőkre fordított összeg tekintetében is a címben szereplő két cég vezet, ami jól mutatja sikerük mértékét.Nehezen őrizhető meg a kulturális örökségünkA jelenlegi európai szerzői jog jelentős mértékben megnehezíti a különböző művek hosszú távú archiválását, éppen ezért lehetővé kellene tenni a könyvtárak számára az internetes tartalmak automatikus lementését, viszont korlátozni kellene a kópiák felhasználását - ezt sürgeti Eric Steinhauer, a Hageni Távegyetem könyvtárosa.
| Hirdetés
Cikkek Hírek |
Hozzászólások Bejelentkezéshez klikk ide (Regisztráció a fórum nyitóoldalán) Nem érkezett még hozzászólás |