Gravitációs vontatóval az armageddon ellen
2005. november 11. 16:29, Péntek
Az űrsziklák elhárítására számos lehetőség fogalmazódott már meg a tudósokban, a hajtómű telepítésétől a kamikáze akciókon át egészen az űrhajóval való eltolásig bezáróan. Nem véletlenül, hiszen egy mindössze stadion méretű aszteroida is képes eltörölni egy nagyvárost a föld színéről.

Hirdetés

A tologatáshoz rengeteg üzemanyagra lenne szükség és könnyen megeshet, hogy darabokra szakítaná az aszteroidát, nem is beszélve az állandó forgásról, ami még a felszínre szerelt hajtóműnek is feladná a leckét. Természetesen felmerült a Bruce Willis-féle "robbantsuk sok kicsi, kevésbé veszélyes darabkára az aszteroidát egy nukleáris töltet segítségével" elv is, ami minden bizonnyal látványos lenne, a NASA két űrhajósa azonban inkább eltekintene a "robbantsunk és imádkozzunk" módszertől. Az űrhajósok nem bíznak az olyan megoldásokban, aminek nem lehet biztosan levetíteni a következményeit, szerintük egy kontrollálható folyamatra van szükség, ami valóban ésszerű érvelésnek tűnik.


Edward Tsang Lu
A Nemzetközi Űrállomásról nemrég visszatért Edward Lu és kollégája, Stanley Love a Nature magazin legfrissebb számában egy 20 tonnás, ember nélküli aszteroidavontató tervével állt elő, ami a gravitációt használná fel, hogy finoman egy új, veszélytelen pályára tessékelje a hívatlan látogatót. Lu szerint olyan ez a gravitációs kapocs, mint egy hatalmas gumipánt a két objektum között. A vontató az aszteroida felszíne felett lebeg, és - anélkül hogy hozzáérne -, kizárólag a gravitációt használja vontatókötélként. Ha az űreszköz egyenletes távolságot tart fent az aszteroidával, miközben folyamatosan ugyanabba az irányba halad, nem fogja megbolygatni az űrkőzet forgását, illetve szerkezetét.

A fent leírtakból kitűnik, hogy nem egy gyors vontatási folyamatról van szó, ami azonban egyáltalán nem hátrány. Az aszteroidák ugyanis - amint azt a legújabb megfigyelések is alátámasztják -, többnyire igen laza szerkezetűek, így a túl erős mozgatás darabokra szakíthatja, melyekkel végképp nem lehet mit kezdeni.

Fennáll annak a veszélye is, hogy a vontatásra kiküldött űrhajó hajtóműve szétdarabolja az aszteroidát, vagy felesleges port kavar fel, ha túl erőteljesen üzemeltetik. Ezek kiküszöbölésére, valamint hogy a nettó vontatóerő ne tolja el az aszteroidát, Lu és Love némileg elfordítaná a hajtóműveket az űrhajó törzsétől. A sugarak oldalirányba robbannak ki, ami ugyan nem olyan hatékony mintha egyenesen lefelé irányulnának, de az evezéshez hasonló mozgás így is lassú előrehaladást biztosít, magyarázta Lu.


2029-ben egy 320 méteres aszteroida, a 2004 MN4 halad el a föld mellett mindössze 30 000 kilométeres távolságban, ami nem nagyobb távolság, mint amin a geoszinkronos műholdak többsége kering. 2035 környékén újra feltűnik és a tudósok szerint ekkor már van némi esély, hogy eltalálja bolygónkat. Lu és Love módszerével egy ekkora űrszikla elvontatásához körülbelül másfél év kellene, ami soknak hangzik, azonban bőven belefér a 2029 és 2035 közötti időszakba.
Kapcsolódó linkek
Megosztás |
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés





Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Caro  
2005. nov. 15. 19:52 | válasz erre | #93
A sebesség akkor is változik ha az iránya változik. Ez alapszintű fizikai anyag.
2005. nov. 15. 18:19 | galéria | válasz erre | #92
"Már hogy a francba ne lenne. Hogy akarod megváltoztatni az aszteroida pályáját, ha nem gyorsul?"

No, ezt is megtudtam. Szerinted minden test amely pályát változtat, az egyben gyorsul is. Hát, ez jó nagy Bang!

Én általában egyenletes sebességgel közlekedem, úgy 5 km/s-mal, és gyakran változtatok irányt, anélkül, hogy gyorsítanék vagy lassítanék.
2005. nov. 15. 12:14 | válasz erre | #91
A módszer előnye, hogy pontosan kiszámítható a hatása. A hátránya meg persze, hogy évekkel előre kell tudni az aszteroidáról, ami a jelen technikával nem megy. A robbantás mindíg bizonytalan. Pláne ismeretlen szerkezetű tárgy és robbantásügyileg minimálisan ismert környezet (mikrogravitáció, és vákuum) esetén. És mint már mondtam, légkör nélkül nincsennek lökéshullámok, tehát a robbanások ereje sokkal kisebb.
2005. nov. 15. 12:09 | válasz erre | #90
"Igen, az addig okés, hogy az aszteroida vonzza a vontató űrhajót."

Pont a fordítottja a lényeg.

"De itt semmi szerepe a gyorsulásnak."

Már hogy a francba ne lenne. Hogy akarod megváltoztatni az aszteroida pályáját, ha nem gyorsul?

"sőt, ha a rakettát a szökési sebességre felgyorsítom"

Teljesen félreérted. Nem a rakéta gyorsulását számoljuk, hanem az aszteroidáét.
A rakétával nincs gond, az a hajtóművével a kívánt pályán tud maradni.

Mégegyszer: A vontatás lényege, hogy a vontató a vontatott tömegre erőt fejt ki, amitől az a kívánt irányba fog elmozdulni (az elozduláshoz viszont előbb gyorsulnia kell). Jelen esetben a maximális vonóerő arányos a vontatott tömeggel, így az csupán a felhasznált üzemanyag mennyiségét befolyásolja, a gyorsulást és a sebességet nem.
2005. nov. 15. 12:01 | válasz erre | #89
"No, de azt aszem te is belátod, hogy ma-val nem egyszerűsítheted a törtet, mert fent szorzatban, alul összegben van. Bang!"

Pont azt magyarázom, hogy a alul nincs összeg.
Kromak  
2005. nov. 15. 09:14 | válasz erre | #88
Nem értem az egészet! Hogy küldenénk fel egy 20tonnás hajót (esetleg egy kisebbet, ami majd megfog egy megfelelő tömegű aszteroidát, vagy több kisebbet, amikből egy nagyot rakunk össze), ami majd elmászik X idő alatt az aszteroidához, ráakaszkodik majd, másfél évig vontatja (honnan lesz hozzá üzemanyaga?), és ehhez szerintetek mikor kellene észlelni az űrkavicsot?
Miért nem daraboljuk fel pici darabokra távolról inkább, felmelegíthetnénk koncentrált nagyfrekvenciás rádióhullámokkal és/vagy lézerrel, amitől a lekötött gázok távoznának belőle, szerencsés esetben szét is vethetnék. A továbbiakban meg erős hőingadozást kellene létrehozni, ami szét tördelné, mint a sivatagban a sziklákat, és végül egy nagy rakás homok és kavics csapódna a légkörnek, amit az már el tudna égetni, noha a tömege nagyjából ugyanakkora lenne mint a kezdeti aszteroidának, csak mivel a felülete sokkal nagyobb ezért a súrlódás már elvégezné rajta az áldásos munkáját. És ehhez nem kell semmiféle hajót felküldeni, ami az oda vagy a visszaúton el is romolhatna a folyamatos intenzív igénybevételtől.
2005. nov. 14. 22:49 | galéria | válasz erre | #87
Igen, az addig okés, hogy az aszteroida vonzza a vontató űrhajót. E gravitációs vonzást kiegyenlítendő működik a rakéta, és ha még plusz erőt is kifejt, annak lenne szerepe az aszteroida elhúzása, a közös tömegközéppont odébb araszolása révén. De itt semmi szerepe a gyorsulásnak. sőt, ha a rakettát a szökési sebességre felgyorsítom (ami egy aszteroida esetében persze elég parányi), akkor egyszerűen elszakad az űrhajó az aszteroidától, vagyis "elszakad a vontatókötél/pányva".
Tehát ugyebár itt akkor bejátszik akkor a "g" (az aszteroidán lévő gravitációs gyorsulás. A g a földön kb. 9,81 m/s, az aszteroidán meg nagyon kicsi. De, lényeg, a lényeg, a g értéke függ az égitest (esetünkben az aszteroida) össztömegétől. Bang!
Caro  
2005. nov. 14. 22:48 | válasz erre | #86
Nem egészen. A két test között a gravitáció mint belső erő hat, ezért NEM tudja megváltoztatni a tömegközéppont helyét, és a tömegközéppont az aszteroidában van, mivel az jóval nehezebb.
Ezért kell a hajtómű.
Tehát ezzel semmi mást nem nyerünk, mint egy olyan kötelet, ami nem szakad el, és elég erős, de az űrhajó nem mehet túl gyorsan, mert akkor parabolikus vagy hiperbolikus pályára fog állni, és elmegy tőle.
2005. nov. 14. 22:42 | galéria | válasz erre | #85
No, de azt aszem te is belátod, hogy ma-val nem egyszerűsítheted a törtet, mert fent szorzatban, alul összegben van. Bang!
2005. nov. 14. 20:55 | válasz erre | #84
Rosszul számolsz. A rendszert nem a gravitáció gyorsítja, hanem a vontató hajtóműve. A grav. erő hatása a randszer egészére nulla. A grav. csupán arra kell, hogy a két test ne távolodjon el egymástól. Tehát csak az számít, hogy az aszteroidára milyen erő hat, és hogy mekkora a tömege. Ebből pedig világosan látszik, hogy az aszteroida tömege kiesik. Csak azt befolyásolja, hogy mennyi üzemanyagot kell égetni.
A gyorsulást meg teljesen rosszul értelmezed. Nem számít, hogy egyébként milyen gyorsan halad, és mekkora erő hat rá. A cél az, hogy megváltoztassuk a pályáját, vagyis csak az az érdekes, hogy az eredetihez képest mennyivel tudjuk megváltoztatni az aszteroidára ható erőt.
2005. nov. 14. 20:48 | válasz erre | #83
Én azért nem lennék mellette szivesen, mikor egy ilyen felrobban!
2005. nov. 14. 20:43 | válasz erre | #82
Akkor marad a bomba!
dez  
2005. nov. 14. 20:36 | válasz erre | #81
Pár hetente van 5-ös a lottón... :)
2005. nov. 14. 20:30 | galéria | válasz erre | #80
Amúgy egy érdekes katasztrófaszámoló:
http://www.lpl.arizona.edu/impacteffects/
2005. nov. 14. 20:27 | galéria | válasz erre | #79
Példa:
mv = 20 t = 20 10E3 kg
ma = 35×5×2 km = 350 km^3 = kb. 350 * 3 t/köbkilométer (szikla) = kb. 1000 tonna = 10E6 kg
a = G (20*1000)/1 km(20+1000)

G = (6,674215 ± 0,000092) x 10E-11 mE3 kgE-1 sE-2
Tehát:
a = 6,67 10E-11 (20*1000)/1020 = 6,67*2*10E-7/1000 = kb. 13*10E-10 m/s
Ez természtesen a gyorsulás változása, amely hozzáadódik az aszteroida meglévő gyorsulásához.
De, mégegyszer mondom, nem ez (a gyorsulás) a lényeg.
2005. nov. 14. 20:12 | galéria | válasz erre | #78
"A szikla gyorsulása ugye erő/tömeg, tehát G*mv/r^2. "

Itt egy rendszer van közös tömegközépponttal.
Tehát:
F = (ma+mv)×a => gyorsulás = G*(ma*mv)/r^2*(ma+mv)
2005. nov. 14. 20:06 | galéria | válasz erre | #77
BA-nak nins igaza, mert az erő számít. és abban mindkét test tömege szerepel.
A gyorsulás önmagában itt se nem oszt, se nem szoroz.
Caro  
2005. nov. 14. 20:04 | válasz erre | #76
BiroAndrasnak tökéletesen igaza van, csak annyit hozzá kell még tenni, hogy az űrhajónak is van aszteroida irányú gyorsulása. És az viszont sokkal nagyobb lesz. Ezért kell a több üzemanyag.
Mert ha parabolikus vagy hiperbolikus pályára küldjük, akkor semmit nem ér a vontatás.
2005. nov. 14. 20:03 | galéria | válasz erre | #75
És, ami az érdekes: a Naptól távol, az aszteroida - mivel lassabban mozog- könnyebben befolyásolható. Tehát, ha engem kérdeznek, akkor úgy küldöm a vontatót, hogy a randevú az aszteroidával az afélium könryékén következzen be. Ideális az, ha afélium után belieg a vontató az aszteroida elé, és csábosan kezdi a kívánt irányba vonzani, minthacsak mézesmadzag lenne.
Az eltérítés szöge lesz a döntő. Hogy mennyinek kell lennie, az függ:
- az aszteroida pályajellemzőitól (az ellipszis min. és max. sugara)
- az aszteroida sebességétől
- az aszteroida tömegétől (minél nagyobb az aszteroida tömege, annál nagyobb vontató kell. Ezt ki lehet cselezni úgy, hogy többször megrándítjuk az aszteroidát. Vagyis, ha a földre való becsapódásig az aszteroida még 10 kört tesz meg a Nap körül, akkor mind a tízszer megrántjuk afélium után, és persze a pálya többi részén is árnyékként követjük.)

2005. nov. 14. 19:55 | galéria | válasz erre | #74
Itt nem a gyorsulás az érdekes, hanem az, hogy a vontató az aszteroida pályáját valamilyen szögben módosítja. Ha rossz a megközelítési irány, akkor akár úgy is módosíthatja, hogy nem 20 év múlva, hanem mondjuk 5 év múlva csapódjon be az aszteroida a Földbe.
Tehát az aszteroidára ható gravitációs erővel az asztroida haladási irányát befolyásolom, akár úgy is, sőt valószínűleg úgy, hogy az aszteroida gyorsulása nem is változik. Egyébként az aszteroidák ellipszis alakú pályán mozognak, és a gyorsulás a Naptól távolabb kisebb, mint a Naphoz közel (afélium-perihélium, ha jól emlékszem). Tehát az aszteroidának van egy alap gyorsulása, ezt lényegében nem befolyásoljuk a vontatóval.
2005. nov. 14. 19:47 | galéria | válasz erre | #73
2005. nov. 14. 19:36 | galéria | válasz erre | #72
ez hülyeség, ne is haragudj.
Eszerint a Napot is el lehetne "vontatni".
2005. nov. 14. 17:13 | válasz erre | #71
Lényegtelen az aszteroida tömege. A vontató által kifejtett erő ugye G*ma*mv/r^2, ahol ma az aszteroida, mv a vontató tömege, r a távolság, G meg grav. állandó (6.67E-11, ha jól emléxem). A szikla gyorsulása ugye erő/tömeg, tehát G*mv/r^2. Vagyis az aszteroida tömege nem szerepel a képletben. A legfontosabb az, hogy milyen közel tud lebegni a vontató. Legyen mondjuk 1000m (mv=20.000kg). Ez esetben 10^-12 m/s^2 nagyságrendű a szikla gyorsulása. Ez nem valami sok, viszont ideális esetben akár évekig lehet vontatni, és nagyon minimális pályamódosítás kell csak (ha valakinek van kedve és ideje, kikeresheti a többi adatot, és kiszámolhat mindent). A robbantás megmaradhat végső eszköznek.
Egyébként nem árt figyelembe venni, hogy nincs légkör, ami a lökéshullámot továbbítsa, így a robbanások ereje nagyságrendekkel kisebb, mint a Földön. A hatásos robbantáshoz a bombát az aszteroida belsejébe kell juttatni.

Caro  
2005. nov. 14. 15:21 | válasz erre | #70
A wikipedián leírták, hogy mágneses ÉS elektromos térben, de az antideturétimnál nagyobb molekulát eddig úgyse tudtak előállítani, de nem is kell, bőven elég a sima antihidrogén.
BTibor  
2005. nov. 14. 13:59 | válasz erre | #69
Ez az!
A napvitorla lesz a legjobb megoldás, ha hosszú idő áll rendelkezésre. A Nap végül is az aszteroida teljes pályáján képes erőt szolgáltatni, és nekünk elég, ha csak néhány tízezer km-t térítjük azt el.
A probléma viszont az, hogy a jelenlegi felderítő rendszerekkel nem lehet időben tudomást szerezni ezekről a hívatlan vendégekről.
IoIa  
2005. nov. 14. 12:30 | válasz erre | #68
Nagyon szépen köszönöm, hogy elmagyaráztad azt, amit eddig is tudtam. De! Azt az aszteroidát nem elméletben kell megsemmisíteni, hanem gyakorlatban. És ahogy a #65-ben le is írtad (amivel én is egyetértek), meg is bukott a dolog.
Ja, és még valami. Természetesen csak olyan "antianyag" tárolható így, amire hat a mágneses mező. Elvégre a nem antianyag összetételű anyagok közül sem hat mindenre...
G0blin  
2005. nov. 14. 11:00 | válasz erre | #67
Vigyázat, hosszű jármű, előzni tilos. Baszki ilyen vontatóhoz milyen vizsga kell, a D-s jogsi biztos nem jó rá. Meg aztán felküldünk valami balf*szt, aki egy rosz y kannyar miatt egyenest rávontatja földre a cuccost. Az aszteroida monnyon leee.
2005. nov. 14. 08:29 | válasz erre | #66
Antianyag bombát elméletben nem bonyolult csinálni. Erős mágneses térbe kell zárni az antianyagot így elkülönítve az anyagtól. Aztán elég csak kikapcsolni a mezőt. Az antianyag keveredik az anyaggal és bumm. Nem kell hozzá semmi extra.
2005. nov. 14. 08:26 | válasz erre | #65
Nem azért mondom de ez az ötlet csak némi képpen sántít.
#1: Antianyag előállítása rendkívül költséges.
#2: Mai technológia meleltt nagyon csekély mennyiség állítható elő egyszerre
#3: Biztonságos tárolása és odaszálítássa sem éppen könnyű.
2005. nov. 13. 17:23 | galéria | válasz erre | #64
az emberi butaság nagyobb kockázatot jelent, ebben igazad van.
2005. nov. 13. 16:36 | válasz erre | #63
Szerintem kb akkor esélye, hogy egy aszteroida becsapodjon nálunk mint a lotto5 nek...
konvergál a 0hoz...
2005. nov. 13. 14:12 | galéria | válasz erre | #62
Csak picipicipici darabokra robbantja, amúgy nem tesz kárt benne :]
2005. nov. 13. 14:11 | galéria | válasz erre | #61
Én azért biztonság esetére felkészítenék pár száz thermonukleáris töltettel rendelkező rakétát, csak vész esetére :)
2005. nov. 13. 12:04 | galéria | válasz erre | #60
Én nem félek holmi aszteroidoktól hiszen velünk van a bolygó kapitánya csak eggyesíteni kell erőinket: föld, tűz, szél,víz, szív. :D

2005. nov. 13. 10:15 | válasz erre | #59
Egészségedre.
Rafaelo   "Rest in Peace Rafaelo" 
2005. nov. 13. 09:07 | galéria | válasz erre | #58
mivel én nemvagyok olyan okos mint ti ezé csak azt
tudom beirni hogy

..punci...

2005. nov. 12. 20:49 | galéria | válasz erre | #57
hülyék lennénk itt a közelben robbantgatni. ott kint jó messzire, hogy a Jupiter majd bekapja az egészet.
Caro  
2005. nov. 12. 17:47 | válasz erre | #56
Most hogy ezt mondod rájöttem, hogy jobb az ötletem, mint gondoltam!
Hiszen a sugárzás nem csak a környező 1-2m-en nyelődik el, hanem az egész aszteroidában! Ezért az egész felizzik, és emiatt robban szét. De nem is robban, inkább egyszerűen szétporlik.
2005. nov. 12. 17:36 | válasz erre | #55
Most mé mondod? Mi a baj az én kis ötletecskémmel?
2005. nov. 12. 17:15 | válasz erre | #54
Úgy legyen.

De amúgy, az antianyagot hogyan lehetne arra használni, hogy eltérítsen egy aszteroidát? Mert jó jó sok energia van benne, de az, ha jól tudom gamma sugárzás formájában szabadul fel, amikor anyag és antianyag találkozik. És ha 0,5 gramm antianyagot belelövünk egy aszterodiába, akkor tényleg sok energia szabadul fel, de nem tesz kárt az aszteroidában.
lokko  
2005. nov. 12. 17:05 | válasz erre | #53
az utolsó dolog ami miatt aggódnék egy ilyen szituban ... amúgy meg nem mérvadó az a mennyiségű plutónium ami nagy területen szétszórva apró megégett szemcsékként visszahull a földre
lokko  
2005. nov. 12. 17:03 | válasz erre | #52
a robbantás épp a beszámíthatatlansága miatt kell hogy utolsó opció legyen, addig a lassú taszigálással kell próbálkozni, és erre eddig ez a legtutibb ötlet amit hallottam/olvastam ...
2005. nov. 12. 17:01 | válasz erre | #51
Az atombombával kapcsolatban mi a helyzet a rádióaktv sugárzással? Mert ha atomtöltöttel szét is robbontunk egy aszteroidát, a légkört elérő kisebb darabok (amik ugyan elégnek mielőtt ütköznének a földfelszínnel) szétszórják a rádióaktív sugárzást a légkörben. A hidrogénbombánál is ugyenez a helyzet, mert ha jól tudom ott a magfúziót egy atomtöltet indítja be.
Caro  
2005. nov. 12. 16:43 | válasz erre | #50
Rád van bízva :)
Én csak azt mondom, ha nem lenne más megoldás, akkor ezt is megcsinálnák. Mindegy mennyi pénz kéne rá, mert egy ilyen helyzetben az nem szempont.
IoIa  
2005. nov. 12. 16:39 | válasz erre | #49
Ez az ötleted több sebből vérzik.
2005. nov. 12. 16:26 | válasz erre | #48
Nem biztos. Az üstököst rakétaként lehetne irányitani vele, a többit meg folyamatos, vagy szakaszos lövésekkel el lehetne tolni vele. (a napvitorlák is valahogy igy működnek, ha jól tudom) Persze ehhez -legalábbis az utóbbi esetben- az kell, hogy legyen rá elég idő. De a cikkben emlitett módszer is azt feltételezi, hogy van legalább egy évúnk a becsapódás előtt.
2005. nov. 12. 16:18 | galéria | válasz erre | #47
a lézer sokkal gyengébb, mint az atom.
tényleg hülye ötlet most még.
2005. nov. 12. 16:15 | válasz erre | #46
Igazad van, lehet, hogy közben deformálódik is egy kicsit, de a lényeg, hogy a kellő mélységben robban. Képzeld el, hogy mekkora földrengést okoz egy ilyen nukleáris töltet. Ha jól emlékszem, atombunkerek elpusztitásához fejlesztenek (vagy már kész is van?) ezen az elven működő bombát. Ezt egy későbbi számban olvastam (szeretem a Top Gun-t, ami mostmár Aranysas) De ha vad ötleteknél tartunk, én is irok egyet: lőjünk rá lézerrel, ami vagy eltériti az eredeti pályáról(üstökösöknél tuti beválik), vagy kettévágja. Különben ennek is van alapja, mégpedig az olyan repülők, amik (szintén Ami találmány) az ellenség légterében járőrőzve az esetlegesen elinditott interkontinentális rakétákat lézerrel semmisiti meg még az ellenség területe fölött. Prototipus ha jól tudom épült, egy Jumbóba szerelték a gázos lézert és egy tükörrel irányitották meg valami nagyon hideg cuccal hűtötték lövés után. Na, ez milyen ötlet?
IoIa  
2005. nov. 12. 16:06 | válasz erre | #45
"Kis sziklatömböknél nem tudom mennyire lenne használható." - semennyire.
2005. nov. 12. 15:59 | galéria | válasz erre | #44
"A térfogatot még aránylag jól meg lehet határozni, de a sűrűséget már korántsem."

Erre két módszer van:
- kirobbantok a céltárgyból egy darabot (Deep Impact). Ettől azonban a másik felén lehet más anyag, mert nem biztos, hogy homogén a test. Ha a Marianna árok felett vennének mintát, a Föld sűrűsége is csak 1 kg/l lenne.
- feléje lövök egy szondát, és megnézem mennyire térül el a grav. tér hatására.
Ez az illető égitest per totál sűrűségét nagyon jól megmondja, de gyakorlatilag csak a nagyobb égitesteknél alkalmazható. Kis sziklatömböknél nem tudom mennyire lenne használható.
IoIa  
2005. nov. 12. 15:53 | válasz erre | #43
Így van. És azonnal "odébb megy", nem kell hosszú idő. Ha nem elég az "odébb menés", akkor bőven van idő továbbra is prálkozni.
IoIa  
2005. nov. 12. 15:50 | válasz erre | #42
A térfogat ismerete akkor hasznos, ha mellette a sűrűséget is ismered. A térfogatot még aránylag jól meg lehet határozni, de a sűrűséget már korántsem.
lokko  
2005. nov. 12. 15:45 | válasz erre | #41
a tömeg az átala kifejtett gravitáció alapján jól mérhető ... amúgy az összetétel megtippelése, és a térfogat alapján számolva is jól megközelíthető a tömeg
2005. nov. 12. 15:38 | galéria | válasz erre | #40
A robbanás akkora lökést ad a titánodnak, hogy odébbmegy.
Az üstökösök jellemzően nem ilyen nehézfiúk, az aszteroidák azonban lehetnek. De a lökés, az lökés nekik is.
2005. nov. 12. 15:34 | válasz erre | #39
MInden tömeggel rendelkező testnek van gravitációs hatása.

A szétrobbantáshoz: PL ha az közeledő aszteroida agy jó nagy vas esetleg titánium tömlenne akkor mit érnének el az állítólag 7 méteres betonfalat áttörő rakétával?megbolygatják a mozgását ,esetleg ketté szakad,és ha nincs szerencsénk akkor 2helyre csapódik be...

Itt nem feltétlenül jó az az amerikai gondolkodásmód :"Hogyamitől félünk azt gondolkodás nélkül pusztítsuk el"
IoIa  
2005. nov. 12. 15:34 | válasz erre | #38
látogató: szeretsz vitatkozni, ugye?
A papír mindent elbír. Ennél vadabb dolgokat is olvastam már, és ehhez nem is kell olyan messzire menni...
Én csupán abba kötöttem bele, hogy "deformálódás nélkül". Erre írtam, hogy ez nem igaz.
IoIa  
2005. nov. 12. 15:29 | válasz erre | #37
Azt bízd rám, hogy mit hiszek el és mit nem. Illetve hogy mit tartok megvalósíthatónak és mit nem.
2005. nov. 12. 15:28 | galéria | válasz erre | #36
nem írtál hülyeségeket, jelenleg a legtutibb energiaforrás az atom. úgyhogy, ha szorul a kapca, akkor ezt kell használni, nincs mese.
ezért sem kell minden atomtöltetet leszerelni, hanem csak be kell zsírozni őket, és eltenni silókba rosszabb időkre.

Az atomrakéták közül is a leghatékonyabbak azok, amelyeket hidrogénbombának hívunk, itt az energiát nem a maghasadás, hanem a magegyesülés adja. Fúzió tehát, és nem fisszió. A magfúzió tehát hadi célra már használható, áramtermelésre még nem.

Egyértelmű, hogy az antianyag nagyobbat szólna, de amíg lesz antianyag fegyver, addig még sok víz lefolyik a Dunán, és sok hullócsillag pottyan a Földre.
2005. nov. 12. 15:23 | galéria | válasz erre | #35
"Honnan szednek gravitációs teret???"

Gravitációs teret nem kell szedni, mert nem barack, minden testnek implicite (hö?) van grav. tere. Neked is van gravitációs tered, örülj neki.
2005. nov. 12. 15:18 | galéria | válasz erre | #34
Én nem bízok ebben, hogy ez elég legyen. Egyébként már valaki felvette a problémát ezzel kapcsolatban. Még pedig, hogy hogyan mérik meg a szikla tömegét. Ránézésre tutira nem állapítják meg. Ha pedig mintavevő szondákat lőnek belle akkor meg fenn áll az esélye annak, hogy "széttörik" és akkor nesze neked gravi vontató.
lokko  
2005. nov. 12. 15:08 | válasz erre | #33
minimális helyett az elhanyagolható szót kellett volna használnom ... bocsánat
lokko  
2005. nov. 12. 15:06 | válasz erre | #32
gravitáció van a két test között M*m/r2*G ami nem túl nagy de ha sokáig ezzel húzza maga felé a vontató akkor untig elég, ennek az erőnek tart ellent a hajtómű, úgymond lebeg az aszteroida tömegközéppontjától fix távolságra a lehető legalacsonyabban ... és ezzel húzza maga felé a nála jóval nagyobb sziklát (hatás ellenhatás) ... ez a fajta vonóerő nem okoz jelentős torzulást a szikla bizonytalan szerkezetében, max az ár-apály hatások amik ilyen kicsi erők jelenlétében minimálisak ... nem úgy mintha horgonyoknál fogva rángatnánk az egészet
Caro  
2005. nov. 12. 15:06 | válasz erre | #31
Tudom. És?
Ha kellene, meg lehetne oldani, hidd el.
2005. nov. 12. 15:05 | galéria | válasz erre | #30
Egyébként én a "robbantást" úgy tartom a legvalószínűbnek ha valamilyen szonikus generátorral szednék darabokra. Ugyan a hang nem nagyon terjed az űrben, de amár leírt módon néhány generátort a belsejébe juttatva, együttes erejükkel szét lehetne bomlasztani, mivelhogy a kőzet részecskéi már tovább adnák egymásnak a rezgéseket.
lokko  
2005. nov. 12. 14:59 | válasz erre | #29
az elmélet maga nem halott... ahhoz hogy valamit számíthatóan robbants szét jóval többet kell tudni mint a tömege forgási sebessége és a fényvisszaverő képessége, már pedig ennél sokkal többet akkor sem fogsz tudni akkor sem róla ha néhány kilóméter távolságból nézegeted ... amúgy navigálási szempontból tényleg bonyolult a feladat, de ha tuti a program akkor ez a gravitációs vontatás hangzik számomra a legtutibbnak, ha nem ismerjük a aszteroida szerkezetét, akkor ne is piszkljuk behatóan, mert nem tudni előre mi lesz
2005. nov. 12. 14:55 | galéria | válasz erre | #28
Hát én is ezt mondom! Honnan szednek gravitációs teret???
Igazából azt sem fogom fel, hogy azt írják, hogy az ilyen űrszikláknak elég laza a szerkezetük, akkor miért nem lehet robbantani őket?
Enkil  
2005. nov. 12. 14:43 | válasz erre | #27
valami nagyon nem stimmel ezzel az ötlettel
nem ér hozá és anélkül írányítja, azér ezt nem hiszem hogy a valóságban müködne nem írták el ezt a ciket ?
2005. nov. 12. 14:39 | válasz erre | #26
Lola, te szeretsz vitatkozni, ugye? No, akkor elárulom, hogy erről a rakétáról még az egyik '96-os Top Gun-ban olvastam. Persze lehet, hogy hülyeségeket irtak, viszont az tény, hogy az iraki bunkereket elég szépen elintézték anno '91-ben. És a fejlődés nem áll meg...
IoIa  
2005. nov. 12. 14:39 | válasz erre | #25
Tudod, hogy hány atom van egy mólnyi mennyiségben? 6*10^23 db atom. Az borzasztó sok. És még az a borzasztó sok atom is csak grammnyi nagyságrend. Ehhez képest a párezer atom semmi, viszont még ennyi atom tárolásához is iszonyú sok energia kell. Honnan vesznek ennyi energiát? Napelemekből biztosan nem. Egy reaktor pedig elég súlyos darab...
IoIa  
2005. nov. 12. 14:27 | válasz erre | #24
"átmennek egy 7 métere vasbeton falon deformálódás nélkül" - ez így nem igaz.

Az biztos, hogy ha egy, vagy akár több robbantással nagyon apró darabokra lehetne szaggatni, az már nagyon jó. Ugyanis ha esetleg valóban találkoznak a Földdel a kisebb darabok, akkor már sokkal kisebb a pusztítás, és a légkör is elvégzi áldásos tevékenységét.
2005. nov. 12. 13:57 | válasz erre | #23
Nem értem ezt az egészet. Mi a fenének találnak ki bonyibbnál bonyibb ötleteket, mikor szerintem elég lenne néhány atomrakéta. Nem hiszem el, hogy irányitott robbantásokkal nem lehetne eltériteni egy pl akkora aszteroidát, amit állitólag egy 20 tonnás szerkezet is el tud húzni. De ha laza a szerkezete, akkor egy rakéta is szarrá robbanthatja. Ha kicsit keményebb és a szarrá robbantás hivei vagyunk, akkor is vannak olyan rakéták, amik átmennek egy 7 métere vasbeton falon deformálódás nélkül. Aztán robbannak. Node mondjuk 3-4 rakétával simán el lehetne "fújni" a Föld útjából, az tuti: első bomba robban, lássuk, mennyi kell még. Aha, ennyi nem biztos, hogy elég lesz, mehet a következő szintén arra az oldalra. És kész. Vagy ez nem igy működik?
Caro  
2005. nov. 12. 13:47 | válasz erre | #22
Igen, de akkor kiszakadna a mag.
A gravitációval pont az a lényeg, hogy minden egyes atomját közel azonos erővel vonzza, és ezért nem esik szét.
Ebből következik, hogy pl egy neutroncsillag körül is pályára tud állni egy ember, és nem szakad szét a centrifugális erőtől, mert minden egyes atomjára azonos gyorsulás hat, szóval nem is érez belőle semmit.
Caro  
2005. nov. 12. 13:44 | válasz erre | #21
http://en.wikipedia.org/wiki/Antimatter
Antimatter production címszó alatt.
Tudom, hogy sok a 0.5 g, de 2029-re már nem biztos, hogy az lesz.
Itt egyenlőre csak néhányezer atomról ír.
Persze, sok energia kell hozzá.
IoIa  
2005. nov. 12. 13:26 | válasz erre | #20
Egy 320 méter hosszú aszteroida messze nem csak pár ezer tonna. Ráadásul az sem mindegy, hogy a 20 tonnás "pille" éppen relatíve hol helyezkedik el. Nagyon pontosan kéne a helyzetét meghatározni, és állandó korrekciókat kéne végrehajtani. Ez nagyon halott ötlet.
2005. nov. 12. 13:13 | galéria | válasz erre | #19
Két test vonzza egymást. Egy 20 t-ás szonda egy pár ezer tonnás aszteroidát el tudna téríteni a pályájáról hosszú idő alatt. Amíg messze van, elég már néhány szögszázadmásodperces eltérés is, hogy ne a Földre essen a kődarab.
Én persze a robbantás híve vagyok, az sokkal egyszerűbb és gyorsabb módszer.
2005. nov. 12. 11:33 | válasz erre | #18
Hát hogy mennybe kerülne az üzemanyag elégé hátul lenne prioritások sorában ha arról lenne szó hogy a fél EU-t megbolygatja egy aszteroida. De szerintem még ha Afrikáról lenne szó akkor is...

Amugy nekem még az ugrott be hogy esetleg mágnessel lehetne vontatni... ha pl van vas az aszteroidában, vagy ha nincs is akkor valahogy olyan formában odajuttani ami nem szedné darabokra . Azzal ezért nagyobb vontatóerőt lehetne kifejteni.
IoIa  
2005. nov. 12. 11:18 | válasz erre | #17
Még a 0.5 gr előállítása (és tárolása) is egyelőre megvalósíthatatlan. Arról nem is beszélve, hogy elég tekintélyes energia kell ahhoz is, hogy tárolni lehessen... Honnan nyernek ki tartósan akkora energiát?

PS: hol tárolnak antianyagot? Mesélj!
FTeR   "Rest in Peace FTeR" 
2005. nov. 12. 11:02 | válasz erre | #16
valamiért a startrek jutott eszembe, épp most megy a viasaton. valami hajóroncsot vonósugaraztak :D
Caro  
2005. nov. 12. 11:00 | válasz erre | #15
Tudnak.
Már most is van, ahol tárolnak antianyagot.
Egyébként az energiamennyiséget elírtam, ez nem 1 kg-ra, hanem 0.5 g-ra vonatkozik.
IoIa  
2005. nov. 12. 10:52 | válasz erre | #14
Nem gondolom. Mert ha utánaszámoltak volna, akkor nem mondanának ilyen marhaságot.
Mellesleg szerinted mekkora tömege van egy ilyen 320 méteres aszteroidának?