15 év után újabb látogatót kap a Vénusz a Földről a ma hajnalban útnak indult Venus Express személyében.

Az európai űrszonda a Naptól számított második bolygó barátságtalan és titokzatos légkörét fogja tanulmányozni. Az 1270 kilogrammos űreszközt egy orosz Szojuz rakéta emelte a magasba a bajkonuri Kozmodrom 6-os kilövőállásáról. A három fokozatból álló Szojuz rendszer kilenc perc alatt röpítette magát és a Fregat felső fokozatban elhelyezett rakományát szuborbitális pályára. A Fregat ezután közel 190 kilométeres magasságú parkolópályára helyezte az űrszondát, ami egy óra múlva már megkezdte manőverezését a belső Naprendszer irányába. A hivatalos jelentések szerint minden zökkenőmentesen zajlott, a hordozórakéta és az űrszonda is az elvárásoknak megfelelően teljesített.


A Venus Express jeleit elsőként az ausztrál New Norcia állomás észlelte nem sokkal a Fregat fokozat elhagyása után, ami megerősítette, hogy a nappanelek beüzemelése megtörtént, rendszerei terv szerint működnek, azaz a szonda túl jutott az első kritikus fázison. A kilövés eredetileg október 26-án zajlott volna le, azonban a végső előkészületek során szennyeződést fedeztek fel a Szojuz rakéta rakterének burkolatán, pár nappal a tervezett kilövési időpont előtt. Ezután a rakétáról el kellett távolítani a teljes Fregat fokozatot, amit gondosan megtisztogattak.

Most a Venus Express előtt öthónapnyi bolygóközi utazás áll, a tervek szerint április 11-én éri el úti célját. Addig legalább két korrekciós manővert kell majd végrehajtania hajtóműveinek segítségével, az elsőre akár már két napon belül sor kerülhet. A második manővert februárra tervezik, ami egyben a főhajtómű kalibrálását is szolgálja, melyre az érkezéskor lesz elsősorban szükség.

Az első hetekben kerül sor a tudományos berendezések átfogó ellenőrzésére is, majd januárig viszonylagos nyugalomban repülhet a szonda. Ekkor a hőmérsékleti adatait elemzik, majd következik a fentebb említett februári főhajtómű-próba. A küldetés legkritikusabb pillanata a Vénusz körüli pályára állás lesz. A főhajtóműnek legalább egy órán keresztül kell a legmagasabb fokozaton égnie, hogy lecsökkentse a szonda sebességét annyira, hogy a bolygó gravitációja foglyul ejthesse. A művelet során a szonda induláskori súlyának felét kitevő nitrogén-tetroxid és hidrazinszármazék hajtóanyagnak több mint a fele fog elégni.

A Venus Express eleinte egy erősen elliptikus pályát fog felvenni, melynek legalacsonyabb pontja 250 kilométer, legmagasabb pontja pedig 320 000 kilométer lesz, így egy kör nagyjából 5 földi napig fog tartani. Ezt a rákövetkező hetekben a szonda további hajtómű begyújtásokkal fokozatosan 24 órára fogja csökkenteni. Ezután újabb átvizsgálás következik a földi irányítás részéről, és ha minden rendben lezajlik, akkor 2006. július 4-én megkezdheti munkáját a szonda.

A fedélzeten hét tudományos műszer áll készenlétben, hogy mélyrehatóan tanulmányozza a bolygó atmoszféráját, melynek egyik érdekessége, hogy felszíni légnyomása kilencvenszeres a Föld tengerszintjén mért értékekhez képest. A Venus Express a bolygó felszínét és plazmaközegét is szemügyre veszi, utóbbi a légkör és a napszél kölcsönhatásának eredménye. A küldetés egyik célkitűzése a lehetséges vulkanikus tevékenységek keresése, de szeretnék alaposabban megvizsgálni a bolygó gyorsan mozgó felhőit is.

Egyes tudósok az élet jelenlétét sem tartják kizártnak, többen úgy vélik a felhők által elnyelt napfény valamilyen biológiai tevékenységgel párosítható. Bár légköre miatt erős ellentétben áll a Föld és a Vénusz, sok egyéb tekintetben azonban ikertestvérekként tartják számon a két bolygót. A szonda küldetésének első felében teljes körű megfigyeléseket végez a bolygóról, a második felét pedig az adatokban található rések kitöltésével, illetve az érdekesebbnek talált jegyek részletesebb vizsgálatával kell töltenie.

A fedélzeten elhelyezett rendszerek mind európaiak. Ilyen a svéd Űrfizikai Intézet plazmaelemzésre alkalmazható Aspera nevű műszere, ami mellett helyet kap egy magnetométer az osztrák MAG, valamint a szintén rövid nevű PFS, egy Fourier spektrométer, ami a felszín és a felsőbb légkör vertikális hőmérsékleteiről ad pontos adatokat. Az olasz műszer ezen felül nagy segítséget nyújt majd a légkör összetételének meghatározásában és a vulkanikus tevékenység keresésében is. Szintén a légkört vizsgálja egy orosz-francia spektrométer, a SPICAV, ami ultraibolya, infravörös és a látható fény tartományokban keresi a vízpára, a molekuláris oxigén és a kén jeleit.


A műszerek elhelyezkedése a szondán
A szondát felszerelték egy rádiós mélységmérő eszközzel, a német VeRával, amivel a bolygó atmoszféráját, ionszféráját és a napkoronát pásztázhatják. A szintén német VMC egy kamera, ami látható, infravörös közeli és ultraibolya hullámhosszokon készít felvételeket. A hetedik műszer pedig egy olasz-francia spektrométer, a VIRTIS, ami az alsóbb légrétegek összetételét vizsgálja.

A Venus Express - mint neve is mutatja - a Mars Express örökségéből táplálkozik, melynek következtében jelentősen lerövidült a fejlesztéshez szükséges idő. A hét műszerből három eredetileg a Mars Express felszerelésének tartaléka, másik kettő pedig a Rosetta küldetésből származik. A maradék kettőt kifejezetten a Venus Express számára fejlesztették ki - persze a már rendelkezésre álló műszereket is át kellett némileg alakítani, hogy kibírják a Vénusz által támasztott zordabb körülményeket. A 260 millió dolláros küldetést kevesebb mint három év alatt sikerült tető alá hozni.