Felbontás: 8 megapixel (3264 x 2448) Optikai zoom: 12x (35-420mm) Videó rögzítés: 640x480, 30 képkocka/másodperc, hanggal LCD kijelzõ: 2", 230.000 pixel Memóriakártya: SD Energiaellátás: Li-Ion 710mAh Képstabilizátor: Van, MEGA O.I.S Ára: kb. 160.000 Ft

Az FZ30 érkezését nagy izgalommal várta a fotós társadalom, mivel a közölt adatok alapján úgy tûnt: megszületett az eddigi legjobb "bridge" kategóriás digitális fényképezõgép. Most, hogy sikerült hozzájutnunk, utánajárhattunk a dolognak. Vajon eljött a trónfosztás ideje?

Külsõ kialakítás

Bár az FZ sorozat már eddig is sokaknak szerelem volt elsõ látásra, nálam az FZ30 az elsõ olyan gép a Panasonictól, amelyik már a külsejével felkeltette az érdeklõdésemet, és nagy kedvet csinált a teszthez. Mind a szürke, mind a fekete változat komoly, impozáns látványt nyújt, a nagy markolat pedig egyfajta biztonságérzetet és kényelmet sugároz. Mérete pont elég ahhoz, hogy véletlenül se lehessen nõiesnek nevezni, és ennek a típusnak már a tömege sem az eddig megszokott "üres mûanyag" doboz érzetet kelti, bár persze még itt is mûanyagról van szó, és érezhetõ, hogy az objektívre van legnagyobb hatással a gravitáció. A markolat és hátul a hüvelykujj helye szilárd gumiborítást kapott. Az állványmenet pontosan az érzékelõ alatt található, vagyis panorámázásnál is lesz okunk egy õszinte mosolyra.


A doboz tartalma

A dobozban a gép mellett megtaláljuk a napellenzõt, az akkumulátort, a töltõt, kábeleket, leírásokat és CD lemezen a szoftvereket. A Panasonic jó szokása, hogy logikai játékot is mellékel a csomaghoz egy kínai mesterek által hajtogatott kartonlap formájában, amit egyszer lehet szétnyitni, utána soha nem fogjuk eredeti állapotba visszahajtogatni.

Keresõk

A gépen a 2 colos, 230 000 pixeles, kimagaslóan jó minõségû LCD keresõ mellett (fizikailag fölötte) egy elektronikus (EVF) keresõt is találunk, ami természetesen dioptria-korrekciós tárcsával is rendelkezik. Az LCD körülbelül 110 fokos szögben hajtható le, és megfordítható, ami nagyon hasznos, mert így védhetjük külsõ behatásoktól, másrészrõl viszont kicsit átgondolatlannak tûnik. Ha teljesen, azaz 180 fokban le tudnánk hajtani, akkor ugyan elég rendhagyó módon, de mégis csak alkalmas lenne önarcképek vagy hátrafelé irányuló fotók megkomponálására. Így azonban legfeljebb nagyon alacsony, lapos szögben való fotózásnál vesszük hasznát (esetleg oldalra fordítva egy sarkon), amikor nem tudunk, vagy akarunk lefeküdni a gép mögé. Az EVF felbontása és minõsége átlagos, a célnak épp megfelel, de a részleteket ne keressük ezen keresztül, és vegyük figyelembe, hogy nem igazán színhelyes.



Kezelõszervek

Ismerve az elõdök hiányosságait, leginkább három dolognak örülök. Az elsõ a zoom-gyûrû, ami végre gyors, pontos, kényelmes és hatékony felhasználást tesz lehetõvé, emellett takarékos megoldás is, hiszen nincs többé zoom-motor. A gyûrû gumi felületet kapott, jó a fogása, és kellemesen könnyû a mozgása, azonban 35mm-es állástól 420mm-ig túl nagy szögben (kb. 100 fok) fordul el. Ez annyit jelent, hogy nem elég csupán csuklóból elfordítani, a végén a könyöknek is emelkednie vagy süllyednie kell, ha nem akarjuk elengedni, és újra kényelmes szögben megfogni. Ezzel együtt örülök, hogy végre a Panasonic is élt ezzel a megoldással.

A másik két örömteli újítás nem más, mint a két vezérlõtárcsa. Egyik elöl, a markolaton, az exponáló gomb alatt, másik a hátoldalon, egészen a váz jobb szélén kapott helyet. Sajnos ez az öröm sem felhõtlen, ugyanis mindkettõ embertelen helyen van. A markolaton lévõ túl alacsonyan van, lazítani kell a fogáson ha el akarjuk érni, a hátulsó pedig túlzottan a szélre került, kb. 4 cm-rel beljebb lenne a helye, ahol az ember hüvelykujja pihen.

Szintén új jövevény az "AE lock" gomb, amivel az adott expozíciós értékeket rögzíthetjük, és végre - hála a vezérlõtárcsáknak - eltûnt az "Exposure" gomb, ami igencsak idegesítõ (viszont szükséges) találmány volt a korábbi modelleken. Az exponáló gomb kellemes szögben dõl (apró piros pont a tervezõnek), és összességében semmi sincs zavaró helyen, a tárcsákat leszámítva.



Áramellátás

Az FZ30 7.2V, 710 mAh-s Li-ion akkumulátort használ (S006E), ami a markolatba rejtve szolgáltatja az energiát. Külön dicséret a markolat alján lévõ akkumulátor-ház fedélért, amit egy kézzel elfordítandó biztosító kapcsoló zár, de magát az akksit még egy bepattanó mûanyag elem is a markolatban tartja, ha kinyílna a fedél. Ezt már megszokhattuk a profi, félprofi kategóriában, a kompakt, illetve bridge gépek között viszont mai napig találkozhatunk hol vicces, hogy szánalmas megoldásokkal. Ha az LCD-t nem használjuk sokat és a beépített vaku sem dolgozik, akár 200-300 fotót is készíthetünk egy feltöltéssel (erõsen becsült érték, de mindenképpen 200 fölött lehet számítani).

Menürendszer

Elsõre kicsit kétségbeejtõ az OK gomb hiánya, de ha rááll az ember keze, hogy mindent a JOBBRA nyíllal kell konstatálni, hamar megszokható a Panasonic gépek menürendszere, amitõl az FZ30 sem tér el. Különbözõ menüpontokkal találkozunk visszajátszásnál, automata illetve manuális módokban, ami megkönnyíti a használatot azoknak, akik szeretnék mindig a számukra ismeretlen menüpontokat kerülgetni.

Beállítások, üzemmódok

A szokás szerint az üzemmód tárcsán két összeállításra bontott motívumprogram-csomag (portré, sport, étel, táj, éjszakai portré, éjszakai táj, kisgyerek, lágy bõr, gyertyafény, party, tüzijáték, hó, csillaghullás, svenkelés) mellett a komoly felhasználást lehetõvé tévõ manuális módok is megtalálhatók (rekeszprioritás, záridõ-prioritás, teljesen manuális). A záridõt 60 másodperc és 1/2000 másodperc között állíthatjuk (hátsó tárcsával), a rekeszt pedig f2.8-tól f11-ig (elülsõ tárcsa).



Speciális funkciók

Az FZ30 egyik nagy erõssége, hogy mind a TIFF mind a RAW formátumot támogatja, így kedvezve a komolyabb szándékú felhasználóknak. Háromféle oldalaránnyal is dolgozhatunk, a kompakt standard 4:3 mellett, a 3:2 és a 16:9 is elérhetõ. Irányszenzorral is fel van szerelve, az álló formátumú fotókat már visszajátszás módban állva láthatjuk. Négyféle színeffekt is rendelkezésünkre áll: meleg, hûvös, fekete-fehér és szépia. Manuális fókuszálásnál választhatunk, hogy csak a kép közepén jelenjen meg egy nagyított rész, vagy a teljes képmezõt kitöltse, de akár ki is kapcsolhatjuk a nagyítást. Az objektív bal oldalán lévõ fókusz-mód kapcsoló MF (kézi) állásánál egy külön gombbal aktiválhatjuk egy-egy pillanatra az autófókuszt, ha épp úgy alakulna a helyzet. Ugyanitt kapcsolhatunk makró módba is.

Optika

Az objektív kívül teljesen mozdulatlan, fix, mindent belsõ mechanikával állít. Ez pozitív, mert így csökken a sérülések esélye, nem koszolódik olyan könnyen a belsõ szerkezet és alapjában véve jobb az, ha a gépünk mérete úgymond állandó. A stabilizátor (MEGA O.I.S.) a Panasonicnál megszokott két módon aktiválható, egyikben folyamatos (keresés közben is aktív), a másiknál csak exponáláskor aktiválódik. Nyilván egy ekkora zoomátfogás ilyen kis méretben sok probléma forrása lehet, és Leica ide vagy oda, az erõs kontraszt itt is komoly ellenség. Gyönyörû királykék szellemkép-vonal jelzi a sötét és világos területek határát, fõleg a képszéleken. Wide állásban túl erõs a hordótorzítás, pedig csak 35mm-rõl van szó. Felbontásban, részletességben nem lehet panasz az optikára, és az f3.7 fényerõ 420mm-es állásnál, több mint jó - kiváló!


Wide és tele állásban készített felvételek

Érzékelõ

Nem meglepõ módon a CCD a leggyengébb láncszem, azonban ha összevetjük a piacon jelenleg kapható 8mpx-es bridge gépek érzékelõivel, azt látjuk, hogy még ezzel együtt is az egyik legjobb. Bár dinamikában nem remekel (jó példa erre az utcakép), ISO100-ig a zajszint még a szokásos "Panasonic szemcsékkel" együtt is bõven kielégítõ, és ISO200-on is éppen csak annyira zajos, hogy nem rontja el a fotót. Manuális módban a beállítható ISO értékek: 80, 100, 200, 400. Ha azt nézzük, hogy ebbõl csak a 400-at érdemes kerülni, nagyon pozitív képet kapunk az FZ30-ról. Hosszú (több másodperces) expozícióknál a gép "zajmintát" vesz egy ugyanolyan hosszú expozícióval (vagyis lezárt redõnnyel megismétli az expozíciót, és a kapott eredményt "kivonja" a fotóból).


A város különbözõ lakói (a második kép a hatás kedvéért meg van vágva)

Vaku

A beépített vaku teljesítménye megfelelõ, kb. 5 méterig elég fényt bocsát ki, azonban apró tervezési hiba eredményeképpen a felhelyezett napellenzõ jócskán belelóg a fény útjába. Sajnos ez idegesítõ probléma, mert amúgy szükség van a napellenzõre, és ha néha úgy adódik, hogy vakuznunk kell, mindig kénytelenek vagyunk levenni. Vakupapucs is található a vázon, amibe egy sima középérintkezõs külsõ vakut csúsztathatunk.

Makrózás

Makró módba kapcsolva az optikát akár 5cm-rõl is fotózhatunk egy tárgyat, azonban ez csak wide állásban ennyi, a fókusztávolság növekedésével növekszik a minimális tárgytávolság is. Az optika természetesen jól teljesít közelrõl is, ezért az FZ30 kimondottan alkalmas makrózásra, és még elõtétlencsékkel is próbálkozhatunk.


Makrófelvételek

Sorozatfelvétel, videórögzítés

Háromféle sorozatfelvételi mód áll rendelkezésre, egy gyors, egy lassú és egy végtelen. A gyors kb. 3kép/mp sebességgel kattog, de mindössze négy képet készít el egy sorozattal. A lassú ennél valamivel visszafogottabb tempóban dolgozik, a végtelen pedig kicsit még lassabb, viszont addig készíti a képeket, amíg van hely a kártyán. Videózni is kellemes élmény a géppel, de itt különösen negatív paraméter a már említett túl nagy elfordulási szög a zoom-gyûrûnél. Kicsit kevesebb fénynél, nagy zoomnál más problémák vannak a fókuszálással is, amint ez a tesztvideóból ki is derül. A képminõség viszont kiváló, a hangra sem lehet panasz. MOV (Quicktime) formátumban rögzíthetünk videót.


Videófelvétel, a végén jól látható a fókuszálási probléma

Bõvíthetõség

Igazi örömhír, hogy mindössze 55mm-es az objektív szûrõmenete, így már nem kell amiatt bosszankodni, hogy drágább a gyári elõtétlencse, mint maga a gép. Mostantól olcsóbban megúszhatjuk a szûrõk, telekonverterek vagy makrólencsék beszerzését, ami komoly lehetõségeket jelent az elszánt amatõröknek a fotográfiával való ismerkedés terén.


Balra képzaj ISO200-nál, jobbra pedig szivárvány a Margit-szigeten

Összegzés, személyes benyomások

Jelen pillanatban - számomra igencsak meglepõ módon - egy Panasonic Lumix gép, egész pontosan az FZ30 az, amelyik leginkább megtestesíti az "ideális bridge gép" fogalmát. Bár a szokásos "felbontás kontra alacsony zajszint" csatát jelen esetben is a felbontás nyerte, de minden téren olyan szintû szolgáltatásokat nyújt, amik elérik, és esetenként megelõzik az eddig etalonnak számító gépek adott paramétereit. Bár bõven elég lenne 6 megapixel, valószínûleg nem lenne látványos a képminõség különbség, így belefér a 8 is, legalább van mibõl vágni, ha úgy alakul. Megéri az árát, ez biztos, és bátran ajánlom azok figyelmébe, akik nem szándékoznak utazóbõröndnyi fotós felszerelést összeszedni a jövõben, de szükségük van egy akár természetfotózásra is alkalmas, komoly digitális gépre (természetesen szigorúan hobbi szinten).

Elõnyök, hátrányok

+ sok hasznos funkció, beállítás + jó minõségû, stabilizált optika + "profi" kezelés + könnyen bõvíthetõ

- kicsit átgondolatlan tervezés (tárcsák, vaku)

A fényképezõgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.