A NASA az ember vezette űrutazás jövőjéről
2005. szeptember 20. 13:52, kedd
A tanulmány a költségcsökkentés, és a fejlesztési idő csökkentése miatt a már rendelkezésre álló technológiákat hívná segítségül a Holdra való eljutáshoz, - vagyis a jól ismert STS rendszer (az űrsikló-program) szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáira, külső üzemanyagtartályára, és az űrrepülőgép SSME rakétahajtóműveire épülne.

Hirdetés


Az STS-rendszeren alapuló hordozórakéta nem újdonság, már az 1980-as években felvetődött, ez volt a Shuttle-C

Ennek a megoldásnak előnye, hogy a már rendelkezésre álló földi infrastruktúrát minden további nélkül tovább használhatnák, nincs szükség új technológiák kifejlesztésére. Ez persze ugyanakkor azt jelenti, hogy minimális változtatással használják tovább az 1970-es években kifejlesztett STS-elemeket. A közelmúltban történtek miatt nem is meglepő, hogy nagyon alaposan ráhajtanak a biztonságra, többek között arra, hogy az űrhajót az indítás bármelyik fázisában rakétahajtású mentőtorony segítségével le tudják választani - a jelenlegi űrsikló rendszernél ezen lehetőség hiányát hánytorgatták fel legtöbbször. Az emberes Hold-utazáshoz két fellövés lesz szükséges, az egyik a személyzetet szállító CEV, a másik a Holdra szálló egység, az LSAM (Lunar Surface Access Module), amelynek 15 tonnányi hasznos terhet kell a Hold felszínére juttatnia.


A Mark III. űrruha próbái az arizonai sivatagban

A NASA eközben gőzerővel dolgozik a Hold- és a majdani Mars-missziókhoz szükséges űrruhák, járművek és robotok fejlesztésén. A Sivatagi Patkányok (Desert RATS - Desert Research and Technology Studies) az arizonai sivatagban tesztelik a Mark III. félmerev űrruhát, egy rover tesztváltozatot és egy Matilda nevezetű önjáró robotot, amely a kutatómunkában segíthet majd.


NASA fantáziarajz a CEV leszállóegységről

A CEV harmadik szintje képviseli a tartós Hold-missziót, mely egy, a jelenlegi tervek szerint a Hold déli sarka közelében elhelyezett bázis megépítését irányozza elő. A cél egyfelől a Hold tudományos célú megismerése, másfelől a lehetséges kiaknázása, például egy későbbi Mars-űrhajó üzemanyagául szolgáló hidrogén és oxigén előállítása a Holdon bányászott vízből.


A Boeing CEV Mars-űrhajó terve

A CEV negyedik szintje a Mars-utazás, melynél azt a DRM 3.0 (Desingn Reference Mission 3) elképzelést veszik alapul, amelynél a Mars-űrhajó meghajtását nukleáris hajtóművekkel oldják meg. Ez a tervezet eredetileg még az 1990-es években készült és 2011-es indulással számolt. A DRM 3.0-t eredetileg 6 fős személyzettel, összesen 880 napos misszióval (ebből 610 a Mars felszínén) és két modullal tervezték: egy induláskor 134,7 tonnás kiszolgáló modullal, (mely többek között egy 160 kW-os atomreaktort is tartalmaz, amely a szükséges energiát biztosítja a Mars felszínén) és egy induláskor 137,4 tonnás leszálló modullal. A negyedik szint első lépcsőjeként viszont letesztelik a Mars-űrhajót, mégpedig egy Mars körüli, személyzettel ellátott küldetés keretében.

A NASA eme tanulmánya alapján a következő a személyzettel ellátott űrkutatás ütemterve:
  • 2006 eleje: kiválasztják a CEV pályázatán a két csapat közül a győztest.
  • 2010: Az STS rendszer űrsiklóinak kivonása, az ISS Alfa űrállomás befejezése.
  • 2011: az első, személyzettel ellátott CEV űrhajó indítása.
  • 2016: az ISS Alfa űrállomás leállítása.
  • 2018: a CEV holdmisszió keretében újra ember lép a Holdra.
  • 2022: a Hold déli sarkán egy holdbázis felépítése.
    ~
  • 2032: az első személyzettel ellátott Mars körüli misszió (leszállás nem történik)
  • 2034: az első személyzettel ellátott Mars-misszió, amely leszáll a bolygóra.
    Kapcsolódó linkek
    Laptopok

    Már 49 900 Ft-tól!

    E-book olvasók

    Már 17 043 Ft-tól!

    Tablet PC-k

    Már 23 140 Ft-tól!

    LCD monitorok

    Már 19 800 Ft-tól!

    részletek » részletek » részletek » részletek »
    Megosztás
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
     

  • IT/Tech, Hardver
    Tudomány, Mobil, Film, Játék
    Hirdetés



    Hozzászólások
    A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
    Bejelentkezéshez klikk ide
    (Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
    2005. okt. 02. 22:00 | galéria | válasz | #146
    Amúgy van egy jó hírem:
    Oroszország költségvetési TÖBBLETE (ugye milyen furcsa ilyenről hallani, amikor nekünk pld. állandóan deficitünk van), az idén kb. 7%-os lesz. Köszönhetően annak, hogy nőttek az olajbevételek, és a pénzeket külföldre kilopó oligarchákat (olyanokat, mint Hodorkovszkij) sikerült kikapcsolni. Szóval lesz több pénz az orosz embereknek vodkára és kolbászra, de jut valamennyi az űrprogramokra is. Ilyenekre például...
    Én ennek nagyon örülök, mert már azt hittem csak a NASA-ra kell szorítkoznunk.
    2005. okt. 02. 21:25 | galéria | válasz | #145
    A dologban az a vicces, hogy a NASA mégiscsak piacgazdasági körülmények között működik. Gondolj bele, hogy a szovjetek mennyi pénzt szétszórhattak anno.

    Mondjuk a rakétaipar azért egy olyan terület, ahol - a fenti állításomnak ellentmondva - nincs igazi piaci verseny. A résztvevők körét eleve behatárolja az, hogy robbanószerekről, tehát katonai eszközökről van szó, és - anélkül, hogy pontosan ismerném az amerikai mechanizmust - erre a piacra nem lehet csak úgy besétálni. Ha neked, mint magánembernek, lenne egy bődületesen nagy ötleted, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy eladod valamelyik nagy cégnek. Nem másért, de a kísérletek elvégzését úgy sem tudnád megoldani, és ezen a területen egyből működő csodák nincsenek.
    jerec  
    2005. okt. 02. 19:30 | válasz | #144
    Lehet, hogy a NASA tényleg sokat költ, de nem arra amire kéne ( nem akarják vagy nem ENGEDIK ) és elúszik a sok pénz.
    2005. okt. 02. 11:47 | galéria | válasz | #143
    Hallottam erről, de csak elméleti szinten.
    2005. okt. 02. 02:20 | válasz | #142
    Most hirtelen nem találok jó linket.
    Arról van szó, hogy elektromágneses térrel ritkítják a levegőt a jármű előtt. De ez tisztán elmélet egyelőre. Szerintem volt erről cikk az SG-n is.
    2005. okt. 01. 23:38 | galéria | válasz | #141
    Nem védeni jöttem az USA-t, de temetni sem!
    Tény, hogy az USA sok rákfenével küzd, de magában hordozza az öngyógyítás lehetőségét. Ezzel szemben az USA-val szembenálló rezsimek totalitáriusok, nem tűrnek meg más életfelfogást, mint amelyet ők hirdetnek.
    Van különbség.
    2005. okt. 01. 18:56 | válasz | #140
    Milyen terrort ?
    Amit USA gerjeszt?
    Sajnos a fegyverkereskedelem ma nagyobb üzlet, mint az űrkutatás...
    2005. okt. 01. 14:22 | galéria | válasz | #139
    +fox lepődni, de ha a terrort nem győzzük le, űrkutatás sincs.
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. okt. 01. 12:51 | galéria | válasz | #138
    A NASA még így is többet költ az űrkutatásra, mint az EU és Oroszország összesen!
    jerec  
    2005. okt. 01. 12:46 | válasz | #137
    Személy szerint úgy gondolom, hogy a tudományos részek többségét meg lehet(ne) valósítani, csak pénz kéne és itt a probléma! A pénzt olyan dolgokra költik ( és most Amerikát szidom ) , hogy háború meg olaj. A NASA-t kéne erősen támogatni nem pedig az Irakba küldött hadsereget.
    2005. szept. 30. 23:53 | galéria | válasz | #136
    "De van olyan meghajtás, ami jelentősen csökkenti a légellenállást is"

    Csupa fül vagyok. :-)
    Caro  
    2005. szept. 28. 23:16 | válasz | #135
    Oks, tudjátok mit?
    Találkozzunk holnap délben, megbeszéljük a tervet, és összedobjuk. :)
    Van rá felesleges harminc rugóm. :D
    Erre igényelünk még párszázmillió állami támogatást. ;)
    Bár lehet, hogyha féreglyukkal próbálkoznánk, az egyszerűbb lenne. :D
    2005. szept. 28. 12:45 | válasz | #134
    Az űrlift elég vaddisznónak hangzik.
    2005. szept. 28. 11:53 | válasz | #133
    Minden üzemanyag esetén. A légellenállás nem függ az üzemanyagtól.
    De van olyan meghajtás, ami jelentősen csökkenti a légellenállást is, de szerintem az nem a te súlycsoportod.
    2005. szept. 28. 11:11 | galéria | válasz | #132
    Hagyományos üzemanyagok esetében.
    Caro  
    2005. szept. 27. 22:15 | válasz | #131
    Nem igazán jó, mert nagy a légellenállási felület a benne tárolt hajtóanyaghoz képest.
    Van valahol egy elméleti határ, aminél az adott meghajtásnál nem lehet kisebbet építeni.
    2005. szept. 27. 20:27 | galéria | válasz | #130
    Én régóta töröm az agyam piciny, parányi űrhajó megépítésének lehetőségén. Kb. akkora lenne, mint egy teniszlabda. Személyesen nem akarok utazni, egyelőre. Nem biztos, hogy meg tudom csinálni, ismerem a korlátaimat.
    Caro  
    2005. szept. 26. 22:08 | válasz | #129
    Ha idedobnák rá a pénzt, bármikor.
    Államilag persze ez 10E6-7x annyiba kerül, mintha mindent magunk csinálnánk.
    Ha mindent állami cégek csinálnának, sokkal olcsóbb lenne.
    2005. szept. 26. 14:58 | válasz | #128
    De ha Mars hajót építünk,nem jut a gazdáknak agrártámogatásra..
    Mit esznek majd akkor az űrhajósok?
    2005. szept. 26. 00:53 | galéria | válasz | #127
    Ezek az alternatív technológiák legfeljebb olcsó kis projektekbe valók, kísérletezésre.
    A napelemek is nevetségesek.
    Greenpeace meg más hülye környivédők ide vagy oda, tudomásul kell venni, hogy a Naprendszer feltárása HATÉKONYAN a következő ötven évben csak atomenergiát használó űrhajókkal lehetséges.

    Abban telejs mértékben egyetértek, hogy specializálódni kellene, na nem úgy hogy mi magyarok csak pille palackokat gyártunk sugárzármérésre, hanem pld. a következőképpen:

    - a kínaiak kapjáka Vénuszt, úgyis szeretik a vöröset,
    - a japánok kapják a Merkurt
    - az amcsiké és a maygaroké lesz a Mars,
    - a franciáké legyen a Hold (mert úgyis holdkórosok) stb. :-))

    A technológiában lehetne együttműködni, de a finanszírozást mindegyik állam maga oldaná meg.

    Az ISS bukásának oka szerintem, mint már elmondtam 1x, az, hogy Amerika nem akar közösködni. Mivel az űrkutatásnak kb. 40%-a katonai vonzatú, meg is lehet őket érteni.
    Hogyan közösködnének pld. a kínaiakkal, akik még atomfegyver alkalmazását sem zárták ki, ha konfliktusra kerülne sor (mondjuk Tajvan miatt)?

    Amerika rájött arra, hogy hatékonyan egyedül tud előrehaladni. Ebben nincs semmi kivetnivaló, a Holdra sem nemzetközi együttműködésben jutottak fel röpke 10 év alatt!!

    Ami minket európaiakat illeti, nehezeb dolgunk van, mint az amcsiknak de rá kellene állni néhány megvalósítható és gyors projektre:
    - a Hold tanulmányozása, esetleges hasznosítása egyértelmű;
    - a Nap tanulmányozása szükségszerű;
    - az üstökösök, aszteroidák tanulmányozása létfontosságú;
    - a Mars tanulmányozása presztizskérdés, de egyben a jövő szempontjából nagyon fontos
    - emellett be kellene vállani egy ambíció projektet. Stílusosan a Jupiter holdja, az Európa holdja minket illet, az amcsik nyűglődjenek csak a szurkos Titánnal.
    Nekünk atomenergiát használó szondát kell sürgősen küldeni az Európára, amely átfúrja magát a ajégpáncélon, és bekukucskál az alatta lévő vízóceánba. Atomenergia nélkül ez nem megy, de azzal viszont nagyon.

    Na, ugye milyen jól leosztotttam én a kártyákat? :-)

    Hoppá!
    Mi magyarok, elsősorban a Holdra és a Marsra kell, hogy koncentráljunk, persze besegítve az Európa-tervbe (Széchenyi-terv mellett ez is elmegy).
    2050 előtt magyar űrhajót akarok látni a Marson!

    Ki tart velem?

    2005. szept. 25. 14:13 | válasz | #126
    Sajnos (mint mondtam) az alternatív űrbe jutási technológiák még mindig a sci-fi szintjén mozognak..( anti-grav, űrlift, meg a lineáris-mágneses gyorsító is)
    Caro  
    2005. szept. 25. 14:01 | válasz | #125
    Érdemes elnézni a NASA honlapjára.
    Ott virít a NASA's NEW SPACESHIP.
    Hát, eléggé érdekes, két akkora rakétát használnak egy küldetéshez, mint a Saturn-V volt, és az pedig nem az olcsóságáról volt híres, pedig az alja nem is hidrogénnel, hanem kerozinnal ment.
    2005. szept. 25. 10:37 | válasz | #124
    Még a marsi landolás és felszállás is megoldott lehetne az Xdíjat nyert SpaceShip1 kisebb átalakításával...mert a nagy hajó körpályán maradna ugye..
    2005. szept. 25. 10:33 | válasz | #123
    nah csak el***:
    semmi alapvető
    2005. szept. 25. 10:32 | válasz | #122
    A másik gond talán az lehet, h a NASA meg az ESA is egyszerre százféle projekten dolgozik. Ha a tudósgárda egyszerre csak 1 nagy projekten dolgozna (mint anno az ember kijutása a világűrbe, vagy Holdutazás)higyjétek el, mindenre lenne pénz.
    Mivel semmialavető újítás nem történt az űrbe kijutás módjára ( még mindig rakétahajtás a nyerő) akkor rakjanak össze a nemzetközi űrbázison 1 bazi nagy Marsi űrhajót, akár behasználhatnák az ISS már fennt levő moduljait is, képezzenek ki egypár jógit, akik sokat tudnak aludni, és bírják a megpróbáltatásokat (kevés kaja, kevés mozgás, sok tudományos mefigyelés :) ) Aztán irány a Mars!
    Ha nem lennének politikussá állatiasodott emberszabásúak,ilyen egyszerű lenne.
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 25. 07:44 | galéria | válasz | #121
    A gond az, hogy az ISS maga egy igencsak méltányolandó kezdeményezés volt. Rá kellene ébredni, hogy a világűr kutatása hatékonyabban lenne végezhető, ha az országok összefognának. Egy-egy országnak túlságosan is nagy megterhelés egy saját, teljes értékű űrprogram, de összefogva még a kisebb országok is hatékonyan részt vehetnének benne. Ilyen téren tehát én úgy vélem, hogy maga az ISS jó alap lett volna. Csak sajnos a politika közbe szólt. Ennek az lesz a vége, hogy továbbra is párhuzamosan fognak fejleszteni az országok azonos képességeket, amely gyakorlatilag erőforráspazarlás (a CEV személyszállító modulja és a Kliper szinte teljesen azonos képességekkel bír...).
    2005. szept. 25. 00:08 | galéria | válasz | #120
    Egyébként, amíg nincs igazi MI, addig emberes küldetésekre szükség van. Sok minden eldől az elkövetkező 20 évben.
    Mellékesen szólva: 3 viszonylag nagyobb műtétem volt eddig (a tyúkszem kivételét nem számítom ide).
    Ebből egyszer voltam altatva, kétszer ébren végezték el a beavatkozást.
    Az egyiknél szószerint féltem, hogy az a hülye sebész elbaltáz vmit.
    Azóta nagyon várom a robotsebész megjelenését, amely tutti munkát végez, nem kell félni, hogy benned felejti az ollót. Én vhogy a gépekben jobban kezdtem bízni, mint az emberekben.
    2005. szept. 25. 00:04 | galéria | válasz | #119
    No, csak egy rövid megjegyzés, mer sietek:
    Az ISS-nek az a baja, hogy I, vagyis nemzetközi.
    Amerika, miután elmúlt a hidegháború utáni közeledés mámora, inkább egyéni terveket szeretne megvalósítani, nem akar közösködni.
    Talán, vki elmondta nekik a magyar (főleg Erdélyben ismert) közmondást: "Közös lónak túrós a háta."
    Majd meglátjuk, hogy mire lesznek képesek önerőből. Talán hatékonyabb lesz a munka.
    2005. szept. 24. 22:00 | válasz | #118
    Colombus Indiába indult aranyért !!!!
    Szerintetek megérné mondjuk vasat bányászni valami aszteroidán??
    Csak akkor van értelme űrbéli üzemeknek, ha kb akkora az űrhajóforgalom, mint mondjuk Colombus idejében a tengeri hajóforgalom..
    Amikor már eseményszámba megy, ha a Földről indítanak űrhajót, mert a zűrhajók nagyrészét már a zűrben szerelik össze
    NEXUS6  
    2005. szept. 24. 21:08 | galéria | válasz | #117
    Élni veszélyes.

    Mindíg lesznek olyanok akik önként vállalják az átlagosnál nagyob veszélyt.
    Fölösleges valami rosszul értelmezett humanizmusból visszatartani őket!
    Nem hódításról van szó, legalább is nem katonai értelemben, hanem inkább az ismeretlennel a félelmekkel való szembenézéssről, ez az emberi lét értelme.
    Ülni és csak várni amíg az űrutazás "megfelelően?" biztonságos lesz, és csak nézni a robotok által közvetített képeket csak annyira értelmes dolog, mint mást nézni ahogy játszik a számítógéppel.

    Az emberi élet lényege hogy OTT legyünk!
    Nem azért mert valami tudományos értelme van, hanem mert egyénileg van értelme.

    Columbus nem azért ment az Új világba mert neki vagy a megbízójának ez anyagilag megérte (bár ez is indok volt), de a fő ok mert hogy el KELLETT mennie!
    Caro  
    2005. szept. 24. 21:06 | válasz | #116
    Űrlifttel 2 körül lenne, ha csak a villanyt számoljuk.
    Az lenne jó, ha fúziós reaktorból lehetne picit(értsd: hátizsák méretűt) készíteni.
    Majd ha lesz egy nagy, akkor majd utána meglátjuk :)
    Csak az a baj vele, hogy semmivel sem kell a mágneses térhez kevesebb áram, sőt inkább több kell hozzá, mert nagyobb Lorentz erőnek kell hatnia a részecskékre, igaz kisebb térben nagyobb az indukció azonos áramnál, de itt még a fluktuációk sem lehetnek nagyon nagyok.
    Ha ezt sikerülne megcsinálni, az lenne a XXI. sz első felében a tudomány csodája.
    2005. szept. 24. 19:19 | válasz | #115
    "Az űrben valószinúleg mindig is sokkal primitivebb körülmények között kell majd élnünk, mert nem lehet azt a nagy anyag és energia igényű infrastruktúrát az emberek és eszközök mögé állitani, mint itt a Földön. (csak egy kenyérpiritó többet fogyaszt mint egy átlagos szonda!!!!)"

    Hosszú távon ez el fog múlni. Pl. egy fúziós reaktor, vagy akár csak egy hagyományos fissziós az űrben is vígan elvan, tehát energiában nics hiány. Jelenleg az egyetlen ok, amiért nem nincs még szálloda az űrben az az, hogy 20.000$/kg a feljutás költsége. Amint ez lemegy 20-ra már mehetünk is.
    2005. szept. 24. 14:35 | válasz | #114
    Elmondom mégegyszer: az emberrel az a baj, hogy a jelenléte aránytalanul keveset nyújt ahhoz képest, mint amibe kerül. Lehet hogy megbízhatóbb, de önmagában nem is tud tenni semmit. Olvasd el a lentebbi hozzászólásokat.

    Az ember, a Hódító, aki megy, és benépesíti a Galaxist... szokásos felállás. Nem, nem hiszem, hogy egyelőre ez a fő célunk. Erről a hódítás dologról meg le kellene szokni. A Földön se hoztunk ki mindent magunkból. Ez egy akkora ugrás, amire egyelőre nem vagyunk felkészülve, és sokkal többet veszíthetünk azzal, hogy nekivágunk és csalódunk, mint ha óvatosan lépegetnénk előre. "Odakint" mások a körülmények, mint eddig, az ember és technikája egyelőre túl törékeny hozzá, én is ezt mondom, olvasd el a lenti hozzászólásokat. Más keresnivalónk is van ott, nem csak az, hogy Amerika után a Holdon is marakodjunk. Rengeteg megoldatlan tudományos kérdés van odakint, amelyek önmagukban is érdekesek. Még ha mindent tudnánk is a Naprendszer keletkezéséről és jelenlegi állapotáról, akkor is építhetnénk óriási űrtávcsöveket, kereshetünk életet a Naprendszerben és azon túl.

    Az űr az automatákra is veszélyes hely, de "ők" jóval alkalmasabbak az ilyen kietlen pusztaságban történő kóborlásra, mint az ember. Ráadásul veszélytelen is. De mindez persze csak a közeljövőre igaz.
    NEXUS6  
    2005. szept. 24. 08:51 | galéria | válasz | #113
    Na de kedves kukacos, a cél, a robotszondás kutatások célja is mégiscsak az hogy mi emberek kimenjünk az űrbe, új életteret keressünk!

    Az űr sajnos elég barátságtalan és a legüresebb földi pusztaságnál is szikárabb hely. Nincsenek szállodák, 100 kmenként benzinkutak, de még levegő sem. Ez a szitu nem csak az emberre de az autómatákra is épp olyan veszélyes. Jó pár nagy értékű szonda veszett már oda, akár egy évtizedes fejlesztést magával vive, ha nincs szerviz azok se javitják meg magukat.

    Az űr nem tolerálja az összetett sérülékeny dolgokat. Az űrben valószinúleg mindig is sokkal primitivebb körülmények között kell majd élnünk, mert nem lehet azt a nagy anyag és energia igényű infrastruktúrát az emberek és eszközök mögé állitani, mint itt a Földön. (csak egy kenyérpiritó többet fogyaszt mint egy átlagos szonda!!!!)

    Az ember meg ha bizonyos feltételeket biztositanak, még is csak megbizhatóbb mint az eszközeink többsége.
    2005. szept. 23. 11:08 | válasz | #112
    Ez a példa már jobb, de még mindig több sebből vérzik.

    1. Ezek a szerelgetős küldetések STS-sel történtek, és ezért épp az emberre építenek. Az elv az, hogy lássuk el az embereket szerszámokkal, és végezzék el ők a munkát. Ha automata küldetés lett volna, akkor az automatának kellett volna ugyanezt csinálnia. Lehet hinni/nem hinni abban, hogy ugyanolyan ügyesen csinálta volna. Mindenesetre arról, hogy a NASA is robotos javítgatásokon gondolkodik, úgy látszik, hogy ők nem tartják lehetetlennek, és azért ők sokkal jobban értenek hozzá, mint Te vagy én.

    2. Elolvastam a Solar Max történetét (http://www.spacenet.on.ca/stories/robotics/solarmax/): az emberek a javítgatás során a kapkodással elsősorban rontottak az esélyeken, és a végén pedig az automata karral elkapták a szondát, miután azt a földi irányítás többé-kevésbé stabilizálta. Egyetlen olyan pontot nem látok ebben, amit ne tudott volna egy automata éppolyan jól vagy még jobban megoldani, mint egy ember, sem olyat, ahol az ember jelenléte döntötte el a sikert. Azért kellett hozzá az ember, mert a kart eleve úgy tervezték, hogy ember vezérelje. Egy robotos küldetésnél akár a Földön levő irányítóközpont is épp olyan jól elvezérelgethette volna a robot karját. A különbség az volt, hogy az űrhajósok 500 millió dollárért a kartól tíz méterre, és nem ezer kilométerre ültek.

    3. A szerelős küldetésekben több az előre nem látható körülmény, tehát az biztos, hogy az emberi intelligencia jelentős előnyt jelent a gépivel szemben nem várt helyzetekben (egyelőre). Ugyanakkor az intelligencia szüksége erősen vitatható akár ezekben a küldikben is, így az is, hogy ezért megéri-e az emberes űrrepülés. Ennek oka az, hogy sose küldenének fel egy emberes szerelős küldetést, ha nem tudják pontosan, hogy 1. mi a probléma, 2. hogy kell azt rendberakni. Egyébként nagyon könnyen előfordulhatna, hogy az űrhajósok odajutnak, de nem tudnák megoldani a problémát megfelelő felszerelés/pótalkatrész hiányában. Innentől a küldetés épp olyan jól tervezhető egy robot számára, mint az emberek számára.

    4. Mennyiben indokolja a javítgató küldetések sikere az emberek Mars körüli űrrepülését? Szerintem semennyiben. Ég és föld a kettő.
    Thrawn  
    2005. szept. 22. 21:37 | válasz | #111
    "Olyat kértem, amihez elengedhetetlen volt az ember jelenléte."

    Ilyen például a Hubble szervizelése. Persze most, hogy berezelt a NASA, felvetődött egy robottal végzett karbantartás lehetősége is, de nem hiszem, hogy ez robottal megoldható olyan rugalmasan, mint emberrel. Mennyibe kerülne egy ilyen robot kifejlesztése? Tudom, egy emberes szervizelés 500 millió dollár. Mennyi időt vesztegetnének el a kifejlesztésével?
    Vagy ilyen feladat volt a Solar Max megjavítása. Olyan előre nem látható nehézségek léptek fel a javítás során, ami addig pédátlan intézkedéseket követelt, helyben rögtönözve. Ez egy célgéppel megoldhatatlan.
    2005. szept. 22. 16:50 | válasz | #110
    Az emberes űrutazást nem szabad elhanyagolni, mert akkor elfelejtjük a technológiáját, mint a holdutazásnak is. Csak nem kell mindenhova embert küldeni. Elég eleinte a holdra, és csak később a marsra. De hoppá, a tervben is pont ez szerepel:P
    Kryon  
    2005. szept. 22. 16:48 | válasz | #109
    Igy jobban elnézve valamiféle vákuumenergia-kinyerő akar ez lenni,és hát ez az az eset amikor bár látom nem igazán hiszem......,de mindenesetre ők hihetnek az igazukban,ha még meg is építették a szerkentyűt,de asszem a fizika valamien más hétköznapibb jelensége viccelhette meg őket.....,úgyhogy azt a verziót hajlok elhinni,hogy csinál valamit a szerkezet,de ők sem tudják/értik mit/miért/hogyan....
    NEXUS6  
    2005. szept. 22. 15:44 | galéria | válasz | #108
    Még senki nem tudta megmondani, hogy mi ez az effektus/jelenség!

    Sajna a linkben található kísérleti berendezés sem ideális, amellett hogy "elég jó";) hatásfokkal (20-szoros!!!!) lehet elektromos áramot hőeneriává alakítani vele, nem igazán segít a jelenség kutatásában. Legalább egy kis üvegablak lenne rajta, hogy spektroszkópiai méréseket lehessen csinálni a reaktorban zajló átalakulásokról.

    Monnyuk van egy ötletem, hogy valószínűleg hogyan lehetne elektromos energiát kinyerni vele;)))
    Asszem meg is csinálom.
    2005. szept. 22. 13:35 | válasz | #107
    ott fent meg ki kellene engedni belőle a gázt, mint egy lufiból :)
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 22. 13:25 | galéria | válasz | #106
    Az a léghajó csak ~6000 méterig képes felemelkedni. Az sajna kevés, ha olyan 15-20 km-ről lehetne indítani a rakétát v. űrrepülőt, na az már komolyabb haladás lenne.
    2005. szept. 22. 13:14 | válasz | #105
    egy hírrel odébb épp 500 tonnát emel egy léghajó... pár kilométerig akár az is megoldhatná, nem?
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 22. 12:37 | galéria | válasz | #104
    ...Ha ezekkel kalkulálnak az valódi minőségi ugrás lehetne az űrkutatásban....Az atomenergia kb. milliószoros energiasűrűségű a kémiai energiához képest..

    A probléma nem is a bolygóközi utazásnál van, ott tényleg legtöbbször nukleáris-hő (amikor a hajtóanyagot a reakciótéren áthaladva hevítik fel) vagy nukleáris-elektromos (amikor a reaktor csak energiát szolgáltat, és a hajtómű elektromos áram segítségével gyorsítja fel az üzemanyagot, pl. ion-hajtómű) meghajtás merül fel. A gond az, hogy juttatjuk fel a világűrbe a terhet. Amikor 100 tonna hasznos teher feljutattása LEO pályára 300-500 millió $, akkor nem beszélhetünk gazdaságos megoldásról - először ezt a problémát kellene megoldani, hogy az űrkutatás valóban előre tudjon lépni...
    NEXUS6  
    2005. szept. 22. 11:29 | galéria | válasz | #103
    Nem akarok hurráoptimista lenni, csak éppen ne becsüljük le azt amire képesek vagyunk.

    Találtam egy jobb példát: az ISS-t told el Hold körüli pályára, vagy a Hold felszínére. A Hold út semmilyen szempontból nem jelent technikailag megoldahatatlan problámát és a távolság is csak egy kicsit növeli meg a kockázatot. Nem az űrben tartózkodás a veszélyes, hanem a le és felszállás (Szojúz-1, Szojúz-11, Challanger, Columbia) az egyetlen komoly űrben történt baleset (Apollo13) is szerencsésen végződött.

    Másrészt ha a Holdon felépítünk egy az ISS-hez hasonló nagyságú bázist az is csak arra lesz jó, mint a mostani ISS. A semminél alig valamivel többre.

    Soha senki nem mondta, hogy az űrrepülések nem veszélyesek, csak azért korlátozni ezt a tevékenységet, mert emberek halhatnak meg, ez csak a NASA(amcsi politikusok) rögeszméje.

    De végül persze egyetértek veled, de nem azért mert technológiailag nem vagyunk képesek megcsinálni ezeket, hanem amit írtam is, vagy sokkal többet költünk rá, vagy maradunk a szondáknál, robotoknál.
    Szerintem;)
    2005. szept. 22. 09:12 | válasz | #102
    Nem hiszem, az Apollo-repülések alapján. A Marsnál szó nincs arról, hogy valami forradalmian új megközelítéssel próbálkoznának. Marad az az elv, hogy használjunk fel mindent, amit a Földön elő tudunk állítani, teszteljük le ezerszer, építsünk tartalékokat, de semmiből se többet, mint amiről előre tudjuk, hogy kellhet majd. Az ilyen misszó olyan, mint egy algoritmus. Merev és bizonyos határokon túl képtelen alkalmazkodni. Túl kicsi bennük az intelligencia. Olyan gépek kellenének, amelyek valóban önműködők, önjavítók, nem kell velük foglalkozni, mint pl. egy kutyával sem feltétlen foglalkozol azon kívül, hogy enni adsz neki, mégis jól őrzi a házat évtizedeken át.
    2005. szept. 22. 08:44 | válasz | #101
    Én is ezt mondom...
    2005. szept. 22. 08:41 | válasz | #100
    A mélyfúrós nem példa arra, amit kértem. Olyat kértem, amihez elengedhetetlen volt az ember jelenléte. Ugyanabból a pénzből olyan szondát is küldhetünk, aminek egyetlen feladata, hogy lefúrjon száz méter mélyre. Az űrállomásokat rengeteg kritika éri amiatt, mert nem tudnak a tudományos programra koncentrálni. Persze egy dologhoz tényleg elengedhetetlen az ember jelenléte: ha a tanulmányozás célja az ember.

    Szerintem meg nem javíthatók feltétlen űrsétával. Mindenki arra gondol, hogy ha beakad a marsjáró, hogy miért nem küldünk oda valakit, aki kirugdossa a gödörből, ezzel puff, indokoltnak látja az űrhajós jelenlétét. Annyi pénzért olyat is küldhetünk, ami nem akad el. Azért akadt el, mert csak pár száz millió dolláros játékatóról van szó. Nem éri meg odaküldeni ezerszer annyiért valakit, aki az életben tartó rendszereivel együtt a küldetés teljes hasznos tömegéből mondjuk 80%-ot tesz ki. Ha az emberre mint a küldetés egyik műszerére gondolunk, a politikai/pszichológiai faktoron kívül nem indokolható racionális indokkal az ottlétük.

    NEM a gazdasági oldalról beszélünk, hanem a kutatás mikéntjéről. Lásd #52. Szerintem költsük el a száz milliárd dollárt, sőt többet is űrhajózásra, pl. konvertáljuk a katonai kiadásokat, amelyek ennek sokszorosa, de egyelőre ne emberes űrrepülésekre.
    2005. szept. 22. 08:41 | galéria | válasz | #99
    "Az emberes űrrepüléssel meg kellene várni azokat a technikákat, amelyek a berendezéseink komplexitását csökkentik, ahelyett, hogy tovább bonyolítanák azokat." - Nem éppen ezek a missziók hozzák magukkal ezeket a technikákat?
    Thrawn  
    2005. szept. 22. 08:14 | válasz | #98
    Érdekes, hogy csak a povédő lapra reagáltál, ami szükséges volt, mert a járművön található berendezéseket is védte, nem csak az embereket. Amire példát kértél, az ott volt a hozzászólásomban. (Apollo 12 mélyfúró berendezés)
    Vagy az űrállomásokon végzett munka, aminek jó részét szondákkal nem lehet megoldani.
    Említetted a csodálatos Cassini szondát (tényleg az). Én említem a Galileot, ami bár rengeteg adatot gyűjtött, de roppant nyögvenyelős volt az egész a beszorult főantenna miatt. Hasonló problémák bármikor felléphetnek, űrsétával javíthatók (lennének).
    Vagy nézzük a Mars szondákat. 26 havonta küldünk egy, jó esetben kettő szondát. A két MER másfél év alatt összesen ha ment 6-7 kilométert és bár nem elhanyagolható eredményeket értek el, nagyon is megvannak a korlátjaik. Azután 2007-ben majd indul a vegyész autó, 2009-ben a biológus autó, elhúzódik az egész. Az emberes repülés több százsor annyiba kerülne, mint a két MER, de a kutatható terület is több százszor, vagy több ezerszer akkora lenne, olyan programmal, amit szondák tucatjaival, évtizedek alatt végeznének el.
    Persze előtte szükség lenne űrszondás felderítésre, vitathatatlan. Ha a dolog gazdasági oldalát nézzük, akkor fejezzük be az egész űrkutatást, mert a megtérülés évtizedekben mérhető, még ha a kifejlesztett technológiák civil hasznosítását is nézzük. Akkor maradjunk a busásan jövedelmező kereskedelmi célú űreszközöknél és gubózzunk be bolygónkra.
    Szalma  
    2005. szept. 22. 07:54 | válasz | #97
    (Ajánlom minden kolóniában kételkedőnek Kim S. Robinson: Red Mars című fikcióját. A felvetett problémák jelentős részére viccesen egyszerű megoldások is léteznek... (Gondolok itt pl. a bambusznád szerkezeti építőanyagként és cellulóz forrásként való felhasználására.))

    Szeretettel:
    Szalma
    Kryon  
    2005. szept. 22. 00:31 | válasz | #96
    Amúgy felvetődnek érdekes lehetőségek az emberes misszió,vagy szondák küldése terén.Pl. 30 év múlva a számítógépek már némileg fejlettebbek lesznek mint ma,és közelebb is állhatnak az MI-hez.Elképzelhető lenne hogy a Marsra küldenek egy rakás felszíni robotszondát a műszerekkel a bolygó körül pedig pályára állítanak egy izom szuperszámítógépet,amely távirányitja a lent lévő robotokat.....Esetleg a keringő egységhez egy lakómodul is csatlakozna néhány programozóval akik felügyelhetnék az "agyat"......
    Egyébként az emberiség jövője szerintem is a Naprendszer benépesítése,de ehhez olyan technológiai környezet áll majd rendelkezésükre amit ma még el sem tudunk képzelni,és akkorra már valószínűleg az "ember" és "gép" alatt sem egészen ugyanazt értjük majd mint manapság....
    Kryon  
    2005. szept. 22. 00:10 | válasz | #95
    Az energiaellátás és hajtóművek terén nem kell mindenképp fúzióban gondolkodni,az még csupán egy távoli lehetőség.A jó öreg fissziós reaktorok,energiaellátók és az ezen technológiával készült hajtóművek is kipróbált,megértett,jól alkalmazható kompakt szerkezetek,melyek már készen állnak csak épp nem használják őket.Ha ezekkel kalkulálnak az valódi minőségi ugrás lehetne az űrkutatásban....Az atomenergia kb. milliószoros energiasűrűségű a kémiai energiához képest..
    Kryon  
    2005. szept. 21. 23:57 | válasz | #94
    Ezt a lendkereket én is számolgattam már,de sajna olyan centrifugális erő jött ki komolyabb omega mellett,hogy azt a mai legerősebb nemesacél sem bírná ki.A henger sűrűsége/tömege amúgy szinte lényegtelen,a fő a gyors forgás,tehát nem kell ozmium....Ebből akkor lehet valami,ha egyszer megjelennek a szupererős szén nanocsöves ötvözetek.....És sok sikert kolléga!
    Kryon  
    2005. szept. 21. 23:47 | válasz | #93
    Ez valamien hidegfúziós kütyü akar lenni? Az álmodozás bizony szép dolog.......

    Caro  
    2005. szept. 21. 23:24 | válasz | #92
    Ha jól tudom a Marson a műanyagot a légkör szén-dioxidjából akarják előállítani(persze valahonnan szednek hozzá még egy kis hidrogént is).
    Azért jó, mert a kozmikus sugárzás ellen is szépen véd a polietilén.
    Caro  
    2005. szept. 21. 23:22 | válasz | #91
    Ha jól emlékszem ezt már BiroAndras-nak is mutattad, és ő se tudott rá mit mondani :)
    Majd lehet később visszatérhetünk rá :)
    2005. szept. 21. 23:02 | válasz | #90
    Eltekintve attól, hogy a javaslatodban a részletek kicsit nagyvonalúak, 1-2 év szerinted kielégíti az önfenntartás kritériumát? Ennél azért már jobban vagyunk, lásd pl. Biosphere 2 projekt (http://www.bio2.edu/). De ez se működik.

    De igazad van, legyen hurráoptimizmus, a Mars-bázisra küldött tíz fickó tutira le fogja generálni az összes titánötvözetet az utolsó szál kompozit műanyagig, az biztos. Majd visznek két CNC esztergást, a CNC-t meg kifaragják kőből. A WC-re is van megoldás, majd a kakiból csinálják a kőolajat, amit frakcionált desztillálnak. Vagy mi. Aztán már csak egy aprócska műanyagipart kell felhúzniuk (itt a Földön se volt bonyolult), és máris igazi marsi kóláspohárral a kezükben nézhetik, ahogy feldolgozzák a kézzel összekalapált első vaskohójukban a levonszolt fémmeteoritot, és vakarhatják a fejüket, hogy lesz ebből űrhajó vagy pótalkatrész. Vagy anyacsavar.
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 21. 22:51 | galéria | válasz | #89
    Az nem jó, hogy felküldik az egészet, és onnan eresztik le? Bár akkor már lehet, hogy sokkal többe kerülne... :)

    A turbolenciák az üzemeltetés alatt is állandó hibát jelentenének, tehát az indítóállás mindenképpen fontos lenne. Valamelyik terven egyenesen 50km magas (!!!) indítóépülettel számoltak.
    2005. szept. 21. 22:45 | válasz | #88
    Természetesen, szép is volna, ha még ennyire se lettek volna képesek, ha már százharmincöt milliárd dollárért odafurikázták őket (http://en.wikipedia.org/wiki/Project_Apollo). Szerinted a felsorolt dolgok valóban megérik az ember jelenlétét? Egy leszakadt porvédő lap javítása - ami esetleg nem is kellene oda, ha nem lett volna ember a küldetésben? Inkább azokat az eseteket sorold, amikor lényeges hozadéka volt az emberi jelenlétnek, amit idővel nem tudtak volna kideríteni a szondák is, és azóta se tudnánk, ha nem lett volna ott ember.
    De persze azokat az eseteket is sorolhatjuk akkor, amikor semmit sem tudtak tenni, mert nem volt műszerük/eszközük/felszerelésük hozzá. Lásd pl. az Apollo 13 esetét, ahol az űrhajósoknak esélyük sem volt, hogy megszereljék a masinát (örültek, ha életben maradnak). Ha ugyanebből a pénzből kimegy száz szonda, akár mindegyik ott talált érdekes kérdést külön is vizsgálhatja. Az ember ezekben a küldetésekben az őt szállító gépek foglya, nincs mozgástere, nem tud lényegesen többet tenni, mint amit a küldetés előkészítése során neki megterveztek. Kétségkívül nagyobb flexibilitással jár az emberi jelenlét, eldöntheti, hogy a kis sziklához vezeti-e a marsjárót vagy a nagyhoz, de a problémák nagy részét ugyanúgy épp az emberi jelenlét okozza. Lásd ISS meg Mir esete, ahol az űrhajósok a tudományos programok végrehajtása helyett azzal vannak elfoglalva, hogy a bárkájukat toldozgassák meg csomagokat pakolásszanak.
    Thrawn  
    2005. szept. 21. 22:40 | válasz | #87
    Közben megtaláltam az emberes Mars-expedíció angol nyelvű doksitját, feltettem a tárhelyemre, letölthető innen. Nyilván az új program másként alakul, de ez is ad némi áttekintést a lehetőségekről, nehézségekről.
    Thrawn  
    2005. szept. 21. 22:24 | válasz | #86
    A földi napállandót használhatjuk a Hold esetében is, így - figyelembe véve az alacsony, ~21%-os hatásfokot - kb. 200 watt energiát nyerhetünk 1 négyzetméterről. A Mars távolságában ennél kevesebbet. Nem véletlen, hogy a Marsra 160kW-os nukleáris erőművet szándékoznak juttatni, persze nem egyet, hanem kettőt. Az energiaellátáshoz egy is elegendő lenne, a második tartalék, mint ahogy minden létfontosságú egységből van tartalék, amit - ha minden rendben megy - a következő legénység használhatna üzemszerűen, persze közben újabb tartalékegységeket juttatnának a bázisra.
    NEXUS6  
    2005. szept. 21. 21:56 | galéria | válasz | #85
    Jaj mindíg ezek a negatív hullámoki!

    Induljunk a legegyszerűbb modellből: na most fúrsz a sziklába egy monnyuk 100 köbméteres likat. Kibéleled valamilyen hő meg légszigetelő anyaggal. Az akár 40 évig is megmarad.
    Aztán fogod Joe-t, adsz rá egy alsógatyát hogy a tv közvetítéseken ne a jancsikáját kelljen nézegetni. Adsz neki vagy 10 tonna dehidratált kaját, A vizet a kilélegzett párából és egyéb melléktermékekből, nem túl bonyis, de megbízható berendezésekkel vissza lehet alakítani.
    Az energiát elő lehet állítani pl. üza cellával, vagy olyan erőforrásal ami pl a voyagerekben is működik vagy 30 éve.
    A co2-t ki lehet szűrni és redukálni, így az 02 is megoldott.
    Kis szerencsével Joe önállóan kihúzhatja a PS3-játékaival akár 1-2 évig is!
    Ez szerintem igazán jól hangzik;)

    De igazad van, egy nagyon fontos dologra nem gondoltam!;))))
    A wc problémáját meghagyom neked!

    Persze igaz hogy elég minimál konfigos ez a "holdbázis" de pl az önfenntartás kritériumát kielégíti.

    Másrészt bizonyos szempontokból az űrben meg lehet hogy könnyebb is lenne nagy tisztaságú ötvözetek előállítása. Nincs levegő, kevesebb a szennyezés, nincs gravitáció az alkotóelemek nem különülnek el, A vasmeteorokból szinte tisztán nyerhetjük ki a fémet! A megmunkálás persze más tészta, viszont az űrhajókszerkezetének ha már fenntvannak nem kell akkora igénybevételeket kiállniuk, mint a fel leszállás során, vagy egy repülőnek a légköri repülés során!
    Akár kisebb aszteroidákat, üstökösöket is használhatunk űrutazásra, a kitermelt anyagot/salakot használva hajtóanyagként.

    A lehetőségek határtalanok.
    De még sehol nem tartunk.
    Minden esetre ez a CEV-es projekt sajnos nekem se úgy tűnik hogy elég nagy lépés lehessen akár csak az első lépcsőfokra.
    Thrawn  
    2005. szept. 21. 21:40 | válasz | #84
    " Nekem az a képem van az ilyen missziókról, hogy az ember nem aktív résztvevő, hanem éppolyan fogaskerék a gépezetben, mint a többi műszer."

    Ez kb. a Mercury repülések végéig volt igaz. Az tény, hogy szinte percre pontosan be van osztva az űrhajósok ideje, de azért nem egyszerű robotok, minden kezdeményezőképesség nélkül. Nézzük csak:
    - Gemini 8, Neil Armstrong lélekjelenlétének és felkészültségének köszönhető, hogy legalább részben teljesült a program.
    - Apollo 10, Stafforn és Cernan lélekjelenléte és felkészültsége mentette meg a holdkompot a pusztulástól.
    - Apollo 11, Armstrong pillanatok alatt átlátta a leszállás lehetetlenségét az eredeti helyen és új leszállóhelyre irányította a kompot, mielőtt kifogyott volna a leszállóegység üzemanyaga. Nem hiszem, hogy ezt akár ma bármilyen mesterséges intelligencia ilyen rövid idő alatt meg tudná oldani.
    - Apollo 12, Conrad és Bean találékonyságának köszönhető, hogy az egyébként elfuserált mélyfúróval 2-3 méter mélyen levő mintára tehettek szert.
    - Apollo 17, a rover leszakadt porvédőjének javítása térképlappal, ragasztószalaggal.
    - Skylab leszakadt hővédelmének javítása.

    Még sorolhatnám, de remélem, ennyi elég.
    Azt se feledd, hogy Smith volt az egyetlen tudós a Holdon, a többiek többnyire berepülő pilóták voltak, az Apollo 15-től kezdve sebtében kapott geológiaki képzéssel. A jövő hold- és marsbázisain tudósok fognak dolgozni, akik bizony szó szerint mindenhez kell, hogy értsenek. Olvastam egy angol nyelvű kb. 150 oldalas dokumentumot egy leendő marsexpedícióról, ahol emberre le van bontva, hogy milyen képzettséggel kell rendelkezniük. A napirend pedig rugalmas, a legalapvetőbb teendőkön kívül minden további ténykedés a pillanatnyi helyzettől függ. Szóval légy nyugodt, nem zombikká lealázott bábként ténykedő emberek utaznának sem a Holdra, sem a Marsra.
    NEXUS6  
    2005. szept. 21. 21:19 | galéria | válasz | #83
    Én is egy kalappal kívánok;)

    (És ha már a hidrogénfúziónál tartunk engem viszont érdekelne a véleményed erről;)))
    Caro  
    2005. szept. 21. 21:06 | válasz | #82
    1)Köszi, remélem jól fog menni. :)
    2)Igen, meg sajna azt is olvastam, hogy az elemi szálaknak ugyan megvan a kellő szakítószilárdságuk, de a "fonál"-nak nincs. Valahogy úgy próbálkoznak, hogy az elemi szálak között tetraéderes gyémánt kötéseket kialakítani, és az már valószínűleg összetartaná eléggé. Az nem jó, hogy felküldik az egészet, és onnan eresztik le? Bár akkor már lehet, hogy sokkal többe kerülne... :)
    3)Az végül is csak attól függ, hogy mennyi energiát akarsz tárolni.
    Persze célszerűbb az energiaigényes műveleteket "nappal" elvégezni. Ugye E=teta*omega*omega
    Tehát az omegát érdemes növelni. Ehhez kell még egy erős anyag, ami megtartja a belső nehéz anyagot(pl.:ozmium).
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 21. 20:50 | galéria | válasz | #81
    Ne aggódj, ha ez megnyugtat, mint fizikushallgató ebbe az irányba szeretnék továbbmenni, úgyhogy majd próbálom felgyorsítani a folyamatokat :)

    Akkor innen is drukkolunk és támogatunk a sikeresen munkában! :)

    És az űrlifttel mi lett?
    A wikipedián írták, hogy 20 millió gramm nanocső kell, és 1 gramm 100$ volt 2004 elején, mára már biztosan olcsóbb.
    Most 2 milliárd $-on vacakolnának, mikor olyan olcsó lehet az űrbe juttatás, mint semmi mással?


    A probléma csak az, hogy a nanocső kevés. Kell egy pár kilométer magas indítóállomás (de célszerű min. 15km-el számolni), ahonnan úgy lehet "felindítani" a kábelt, hogy az ne legyen kitéve a nagyobb légköri turbolenciáknak. Ez az épület szintén belekerülne pár(tíz) milliárd dollárba, ráadásul leginkább az egyenlítő környékén lenne célszerű felépíteni. Jelenleg pedig senki sem hajlandó ennyit beleinvesztálni, noha több okból is jó üzlet lehetne (egyfelől a nagy volumenű megrendelés fellendítheti a nanocső kutatást és gyártást, másfelől ahogy most kinéz, még 20 év múlva is mindent tarolni lehetne a piacon 1-2.000$/kg-os feljutattási áron, és hosszú távon a megtérüléssel aligha lenne gond...).

    Megint csak a szupravezető mágneses terében lebegtetett lendkereket tudom felhozni. Jó erős külső borítással.

    Talán hosszú távon megfelelő megoldás lenne (bevallom ehhez a témához gyenge vagyok, szóval vitatkozni érdemben esélyem sincs :)), de mégis milyen tömegű és kiterjedésű lenne ez az eszköz? Mennyi időre lenne szükség a megépítésére?
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 21. 20:42 | galéria | válasz | #80
    Von Braun-nak már az 1940-es évek végén volt Mars-űrhajó terve, egy egész flottát akart küldeni a vörös bolygóhoz. Ambiciózus terv volt, de egy Manhattan project szintű állami támogatás és háttér nélkul reménytelen vállalkozás.

    A CEV alapjában véve egyébként tényleg nem más, mint egy továbbfejlesztett Apollo űrhajó. Sajnos úgytünik a nagyobb szintű előrelépéshez kevés a bátorság és a kezdeményező képesség... :(
    Caro  
    2005. szept. 21. 20:41 | válasz | #79
    Rengeteg féle energiatárolási módszer létezik, a kémiai energiáktól a mechanikaiakon keresztül az erőteres módszerekig.
    Megint csak a szupravezető mágneses terében lebegtetett lendkereket tudom felhozni. Jó erős külső borítással.
    Egyébként bocs, hogy mindig más fázisban vagyunk. :)
    Caro  
    2005. szept. 21. 20:39 | válasz | #78
    És az űrlifttel mi lett?
    A wikipedián írták, hogy 20 millió gramm nanocső kell, és 1 gramm 100$ volt 2004 elején, mára már biztosan olcsóbb.
    Most 2 milliárd $-on vacakolnának, mikor olyan olcsó lehet az űrbe juttatás, mint semmi mással?
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 21. 20:38 | galéria | válasz | #77
    A napelemekkel a két hetes Holdi nappal és északa a probléma. Részben ezért is akarják a déli-sarkra telepíteni a holdbázist. Egy magas tartóoszlopra szerelve már megoldható a folyamatos energiaellátás. Viszont szvsz a Holdra telepített napelemekkel nem lehet annyi áramot termelni, amely az ipari szintű energiafelhasználásra elég lenne...
    Caro  
    2005. szept. 21. 20:37 | válasz | #76
    Ne aggódj, ha ez megnyugtat, mint fizikushallgató ebbe az irányba szeretnék továbbmenni, úgyhogy majd próbálom felgyorsítani a folyamatokat :)
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 21. 20:35 | galéria | válasz | #75
    Nekem személy szerint pont az a legfájóbb pontja az egész CEV programnak, hogy az 1970-es évek elemeire épít (SRB, SSME, ET). Amíg nem oldják meg az olcsó űrbe jutattást, addig nincs remény...
    Caro  
    2005. szept. 21. 20:33 | válasz | #74
    Jó, ez picit magasan lett, de nem feltétlenül kell stac. pályát használni...
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 21. 20:32 | galéria | válasz | #73
    Az ITER 2020-ra elkészül, de ez még nem jelenti azt, hogy lesz egy Heˇ3 üzemanyagú fúziós reaktorunk. Azt is ki kell fejleszteni és a többi. Tökéletesen egyetértek a meglátással, csak a baj ott van, hogy a NASA-nál (és pl. az oroszoknál is) a bevált fissziós atomreaktorokban gondolkodnak. Ismert, kipróbált technológia, minimális továbbfejlesztést igényel. Nem tartom valószinűnek, hogy feladnák egy ugyan sokkal potensebb, egyértelműen jövőbe mutató, de ugyanakkor még gyerekcipőben járó technológiáért...
    [NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
    2005. szept. 21. 20:29 | galéria | válasz | #72
    Szerintem aki egy kicsit is a dolgok mögé nézett már, az tökéletesen látja ezt. :)

    "Szokásos" módon utasították a NASA-t, hogy most ez az útirány, erre kell haladni, ezt kell csinálni. Ők meg csinálják...
    Randal  
    2005. szept. 21. 20:21 | galéria | válasz | #71
    Nem tudom felfigyeltetek-e arra, hogy az űrsiklók leállítása után visszatérnek a 70-es években használt rendszerhez, csak kicsit módosítva.
    Valamelyik IPM-ben olvastam egy cikket a NASA-ról és a Nixon-kormányról.
    A Nixon kormány idején állították le az akkori rendszert és akkor kezdték el építeni az űrsikló programot.
    Ráadásul az alkatrészek ellenőrzését nem a gyártó cég végezte, hanem egy teljesen másik. Ekkor kezdtek el felszökkeni az árak és ekkor lett ilyen nagy a költségvetés is.
    A felvihető hasznos teher ára körülbelül ott mozgott ahol ma a polgári űrrepülőkkel tervezik. Tehát nem lett volna sok.
    Ráadásul az Apollo program idején már egy új rakéta tervezete is kész volt, amellyel 2(!), nemzetközi(!) legényéséget jutattak volna a Marsra(!).

    Tehát jelen helyzetben ott tartanak ahol a Nixon kormány előtt abbahagyták.
    Lehet elgondolkozni azon, hogyha nem a pénz lett volna az úr akkor hol tartanának ma az űrkutatásban.
    Meg egyébként is, semelyik kormánynak nem érdeke az, hogy telepek jöjjenek létre bármely bolygón is, hisz nagyon könnyen függetlenné tudnának válni az anyakormáyntól. Ez részben fikció, de nagy az esély rá.

    2005. szept. 21. 20:14 | válasz | #70
    Rossz a párhuzam is. Az Atlanti-óceán túloldalán barátságosak voltak a körülmények, volt stabil levegő, husi, hely, és nem csak milliárd dolláros el-elromló gépek tartották életben a telepeseket.
    Caro  
    2005. szept. 21. 20:13 | válasz | #69
    Nem elég jó a napelemtábla a kis 1100W/m2-es napállandójával?
    És a holdporban is tuti van rengeteg szilícium, úgyhogy nem lesz gond őket előállítani. Csak amennyire itt a Földön.
    De a holdon mikrogravitációs gyárakat is létre lehet hozni.
    Várjatok, kiszámolom, milyen magasan van ott a GEO pálya.
    2005. szept. 21. 20:11 | válasz | #68
    Neked is lásd előző hozzászólásom. Nem az energia a baj. Egy ilyen állomás talán működhet pár évig, de nem tovább.
    2005. szept. 21. 20:09 | válasz | #67
    Nem feltétlen a nyersanyagokkal van a gond, hanem azzal, hogy egy ilyen állomás a mai technikákkal szükségképpen halálra van ítélve. A berendezéseknek szavatossága van, 5-10-20 éven belül elromlanak. Nem tudunk lényegesen tovább működő berendezéseket gyártani, mert nem vagyunk képesek olyan önjavító rendszereket építeni, mint egy élő szervezet. Egy ilyen állomás szükségképpen úgy jár majd, mint a Mir végnapjaiban. A mai technológia pazarló: egy idő után az állomást el kell hagyni, mert egyszerűbb újat gyártani helyette. Az ott dolgozók nem tudnak új elemeket gyártani/előállítani, az állomást autonóm módon bővíteni, mert a legkisebb termosztát mögött is több száz földi cég csúcstechnológiája van. Mondjuk például nem tudunk csúcsminőségű titánötvözetet gyártani a Marson, mert mondjuk a Földön azt egy ezer tonnás présgép közreműködésével csináljuk. Vagy nem tudunk jó minőségű űrruhát, mert ahhoz esetleg kínai selyemhernyó kell. Egy űrállomás rendkívül komplex, és (emberi felhasználás szempontjából) extrém alacsony entrópáját szinte a teljes földi civilizáció együttműködésével érte el. Lehetne arról vitatkozni, hogy létre lehet-e hozni egy miniatűr önfenntartó technikai civilizációt egy idegen bolygón a teljes megismétlése nélkül, de ez inkább hit kérdése. Inkább úgy kérdezem: szerinted ha holnap a Földön minden gép eltűnne, de az előállításukhoz szükséges tudás meglenne, vajon milyen gyorsan tudnánk visszaállítani a mai állapotot? Szerintem évtizedek, ha nem évszázadok alatt. A mai esztergapadok olyan esztergapadokon készülnek, amiket tegnap gyártottak. Ha hirtelen a szénégető kalyibától kellene indulni, nagyon nehéz dolgunk lenne.

    Amíg ez a helyzet, az önellátó Földön kívüli bázis csak illúzió, mint ahogy az is, hogy kolonializálunk bármit is. Egy ilyen földönkívüli telep a Földtől függne, annak hiányában az ott élők lassú kínhalálra vannak ítélve.