Pénteken egy Atlas 5 hordozórakéta elindította célja, a vörös bolygó irányába a 720 millió dolláros Mars Reconnaissance Orbitert, ami példátlan részletességgel fogja feltérképezni a bolygó geológiáját, valamint kiszimatolhatja a felszín alatti jéglelőhelyeket.

Hirdetés

A napenergiával működő műhold nem csupán tudományos eszközként, de 3 méteres antennájával kommunikációs műholdként is szolgál majd a jövő leszállóegységei által felsugárzott adathalmaz átjátszásával. Mindenképpen szót kell ejtenünk az MRO műszerezettségéről, elsőként arról a hatalmas, 1,2 gigapixeles kameráról, ami egy konyhaasztal méretű objektumot is lencsevégre tud kapni, ha a küldetés úgy kívánja. A műhold 34 terabitnyi adatot fog küldetése során lesugározni a Földre, ami három-négyszerese a már most is a Mars körül keringő két NASA szondának.


A MOR fellövése
A NASA jellemzése szerint az MRO egy időjárási szonda, földtani felderítő, kommunikációs műhold egyben és kulcsszerepet játszik a lehetséges leszállóhelyek, veszélyek és erőforrások felkutatásában a jövő expedíciói számára. Ilyenek lesznek a 2008-ban földet érő Phoenix küldetés és a Mars Science Laboratory, egy nukleáris meghajtású marsjáró, ami 2010-ben landolhat.

Az űreszköz indítása nem volt zökkenőmentes, háromszor kellett elhalasztani a kilövést, az utolsó probléma egy szoftvermeghibásodásnak volt köszönhető, amit egy közeli villámcsapás okozott. Maga a fellövés és a műhold leválása azonban már simán zajlott, így az öt éven át dolgozó mérnökök némileg megkönnyebbülhettek. Innentől számítva hét hónap és közel 500 millió kilométer utazás vár az MRO-ra, ami előreláthatóan jövő márciusban éri el a bolygót.



Ott, miután átrepült a bolygó déli sarkköre felett, 25 percre bekapcsolja 6 főhajtóművét, ami megközelítőleg óránkénti 3500 kilométeres sebességre lassítja le. Ez nagyjából elegendő lesz a Mars gravitációjának, hogy egy hosszan elnyújtott elliptikus pályán foglyul ejtse az űreszközt.

Az első bolygó körüli pálya alsó magassága 298 kilométer lesz, míg a felső 48 000 kilométer. Az ezt követő hat hónapban az MRO minden körben bekapcsolja hajtóműveit a pálya csúcsán, ami ismétlődő kis magasságú áthaladásokat eredményez a bolygó felső légkörében. Ez a fékezési manőver biztosítja azt a légköri súrlódást, ami egy nagyjából 320 kilométer magasságú, kör alakú pálya kialakításához szükséges. Ez a manőversorozat a marskörüli pályára állásnál is kritikusabb pontja a küldetésnek, itt ugyanis a legkisebb a hibahatár.



Az utolsó pályakör finomra hangolása és a műszerek bekalibrálása 2006 novemberétől kétévnyi tudományos munka kezdetét jelenti. Az MRO által a lesugárzott hatalmas adatmennyiség minden eddiginél jobb betekintést enged a Mars történetébe és mindennapjaiba, illetve a bolygó végre egységes egészként tárulhat elénk.

Az MRO sávszélességének nagy részét a Ball Aerospace által épített HiRSE (nagy felbontású képrögzítő tudományos kísérlet) kamera emészti majd fel. A már említett műszer egy félméteres elsődleges tükörrel és 14 CCD-detektorral büszkélkedhet, ez az eddig legnagyobb kamera, amit Föld körüli pályán túli műveletben alkalmaznak. Az eszközt felügyelő Alfred McEwen szerint alapvetően olyan ez, mint egy méretes digitális fényképezőgép, ám a HiRSE-nek van egy elsődleges tükre is, ezenkívül itt a pixeleket már nem megában, hanem gigában tartják számon.



A képfeldolgozó csapat 1000 nagyfelbontású és 9000 alacsonyabb felbontású felvételt tervez a küldetés első fázisára. A nagyfelbontású képeken akár egy méter átmérőjű felszíni jegyek is kivehetők lesznek. A kamerával készített öt és félméteres Mars tereprészletek 20 000x60 000 pixeles képek lesznek, azaz 1200 hagyományos monitort kellene összeállítani, hogy teljes felbontásukban élvezhessük a felvételeket. A szondán elhelyezett Compact Reconnaissance Imaging Spectrometer olyan ásványok után kutat, melyek víz jelenlétében alakulhattak ki.

A Mars Color Imager globális áttekintést ad a teljes bolygóról, változó légköréről, míg a Mars Climate Sounder a légköri vízpárát, port és jeget követi majd nyomon. Az MRO nem csupán a bolygó látható dolgaira fókuszál. A Shallow Subsurface Radar több mint egy kilométeres mélységbe hatol be a felszín alá, jéglelőhelyek után kutatva. Michael Meyer, a NASA Mars felderítési programjának vezető tudósa szerint az MRO meg fogja adni a választ a régi vitás kérdésre, azaz kialakulhatott-e valaha is élet a bolygón, illetve ha nem, akkor mi gátolta ebben.