Felbontás: 4 megapixel (2304x1728) Optikai zoom: 3x (35-105 mm) Videó rögzítés: 320x240, 30 képkocka/másodperc, hang nélkül LCD kijelző: 2", 85 000 pixel Memóriakártya: SD/MMC + 14MB beépített memória Energiaellátás: 2db AA Képstabilizátor: Van, MEGA O.I.S

A Panasonic februárban bemutatott alsó kategóriás 4 megapixeles kompakt gépét vettem nagyító alá, amiben már képstabilizáló rendszert is találunk, amit a cég amolyan "tréfás, kicsit sem túlzó" TV reklámokkal hirdet. Mit mondjak, engem túlzottan nem győzött meg, de legalább nem annyira tragikus a helyezet mint számítottam.

Hirdetés

Design, ergonómia

A gépet kézbe véve valami gyerekjáték jut eszembe róla először. Hihetetlenül plasztikus hatást kelt, szinte alig van súlya az akksik nélkül (142 g). Az objektívházon és a csuklópánt-bújtató pöckön kívül semmi fémet nem találni a fényképezőn, teljesen kispórolták az anyagot belőle.

A design ennek köszönhetően sem lopta be magát a szívembe. Na ez csak valami vicc lehet, gondolom magamban, de azért tovább forgatom, tapogatom. Markolata kicsi, fogása átlagos. Az exponáló gomb - úgy látszik ez Panasonic stílusjegy- nem igazán esik kézre, túlságosan messze esik a gép szélétől. A módtárcsa kicsi és vékony, ráadásul jó pár olyan jelet találunk rajta, amit elsőre képtelenség az elterjedt fotó üzemmódokhoz párosítani. Mit takarhat vajon az "E" funkció? Mire jó vajon a "szívecske" ikon?

Hát igen, le kellett vonnom azt a következtetést, miszerint ezen a gépen hiába keresünk záridőautomatika, rekeszautomatika, illetve teljesen manuális módokat. Ez a gép bizony kizárólag motívumprogramokkal és programautomatika üzemmódban képes fényképet készíteni, ezzel imponálva a teljesen hozzá-nem értőknek. A kérdés csak az, hogy miért volt szükség ennyire eltérni a megszokott jelölésektől illetve miért nem fért el a rengeteg üzemmód mellett legalább egy M vagy Tv (S) netán Av (A) mód?


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Átnézeti kereső nincs. Bár tekintve, hogy a legtöbben (még azok is akiknek normális EVF-fel szerelt gépe van) a nagy LCD-t használják keresőnek, így jogos lépésnek tartom ezt a Panasonictól. Az LCD viszont szép nagy, ámde felbontása ekkora mérethez viszonyítva kevés, csak 85 000 képpont felel a megjelenítésért. A gombok is picik, gyér műanyagból készültek, billentésük kicsi. OK vagy SET gombot ne is keressünk, ezt a gyártó a jobbra mutató nyíllal helyettesítette. Fene tudja, nekem azért hiányzott az a középső billentyű. A bekapcsolást kellemes, kétállású kapcsolóval oldották meg, ami azért jobb, konkrétabb kezelést jelent egy állású társaival szemben.

Egy szó, mint száz: láttam már - nem is egy - meggyőzőbb, szebb, jobb fogású kompakt gépet ennél.

Kezelés, használat

Mint említettem, a módtárcsa igencsak szűkölködik a különböző manuális vagy fél-manuális fotómódokban. A piros szívecske ikonnal jelzett opció jelenti a teljesen automata fotómódot, míg a piros fényképezőgép ikon rejti a program automatikát, illetve találunk még videó, makró, "economy", és kétféle "scene" módot is a módtárcsán.

Az SCN1 illetve SCN2 kapcsolóval nyolcféle előre programozott módot választhatunk ki. A Panasonic úgy gondolta, hogy e nyolc téma között olyan sokáig tart megtalálni a nekünk kellőt, hogy mind az SCN1 mind az SCN2 módokban ugyanazokat a témákat választhatjuk ki, magyarul egy mozdulattal át tudunk kapcsolni az előzőleg beállított, nekünk legszükségesebb két fotó mód között. Hát igen, erre az opcióra bizony nagy szükség van! Economy módban a gép gazdaságos üzemmódba kerül és lecsökkenti az LCD kijelző fényerejét.

A menüvezérlő iránygombokkal tudjuk fotózás közben állítani a legfontosabb dolgokat, amire szükségünk lehet, így keveset kell a menüt használnunk. A vaku módokat, a makró módot, az utolsó rögzített képet nézhetjük meg (így nem kell átkapcsolni a módtárcsán fotó módból), illetve a fehéregyensúlyt, expozíció sorozatot és kompenzációt állíthatjuk. Meglepő módon a fehéregyensúly állítását négy fix érték mellett egészen finom lépésekben (150K színhőmérséklet) is hangolhatjuk! Ez az opció nem jellemző ezekre a kompakt gépekre.

Az érzékenységet (ISO) négy lépésben állíthatjuk ISO64-től ISO400-ig. A gép legrövidebb zárideje 1/2000, leghosszabb 8 mp, ami teljesen átlagosnak tekinthető. Az autófókusz 1/3/5 pontos illetve spot módban működhet. A fénymérés csupán egyféle módon, multiszegmenses kiértékelő módban történik. A gép sorozatfelvételi módban 2 ill. 4 képet képes készíteni másodpercenként 4 mpx-es felbontást használva és maximum 4 kép fér el a puffertárában. Ezzel az értékkel az LS1 kiemelkedik a versenytársai közül. A bekapcsolás sem tart tovább 2mp-nél, ami szintén nem lassúságról tanúskodik. A fókuszálási idő pedig cca. 1mp-nél sosem tartott tovább viszont manuális fókuszálás nem lehetséges. A gép kezelése is elég gyorsnak bizonyult, bár a menü lehetne átláthatóbb is.

Az optikába épített képstabilizátornak két üzemmódja létezik: vagy folyton működik és ezzel komponálás közben is segíti kiküszöbölni kezünk remegését, vagy csak az exponáláskor kapcsol be, ezzel viszont hatékonyabb stabilizálást érhetünk el. Mindenképpen azt javaslom, hogy ne hagyjuk bekapcsolva folyamatosan a MEGA O.I.S-t, ezzel is csökkentjük a fogyasztást és helyesen stabilizált exponálást érhetünk el (az exponáló gomb félig történő lenyomásából eredő beremegést így nem számítja a stabilizátor).

A gépet előtétlencsékkel nem bővíthetjük, és az objektív fényereje is átlagosnak mondható a kategóriában, de akárcsak a Sony S80-nál, itt is csak két lépésben állíthatjuk a rekeszértéket (F2.8-F5.6 - tele állásban F5-F10). Viszont a gép képtelen a blendét szűkíteni, így a rekeszérték növeléséből adódó fényerőcsökkenést a Panasonic egy ördögi megoldással tette lehetővé: egy ND - szürke - szűrő használatával csökkenti a fényerőt, amivel ugyebár a mélységélesség nem változik hangyányit sem. Ennek következtében nem értem mi szükség van egyéb rekeszérték használatára, hisz a dolog lényege a mélységélességben rejlik, ami ugye fix marad. Nesze semmi, fogd meg jól.

Képminőség

Az objektív minősége átlagosnak mondható, valamivel részletgazdagabb képet vetít mint a Sony által alkalmazott Carl Zeiss optikák, de a Canon lencséktől elmarad a teljesítménye. Élénk színek, elhanyagolható mértékű kromatikus aberráció, az érzékelő dinamikatartománya is átlagosan jó. Az érzékelő által termelt képzaj mértéke alacsony ISO beállításnál teljesen jó, természetesen a magasabb érzékenység használatával csínján kell bánni ennél a modellnél is. Igazság szerint semmi kiemelkedően rosszat nem lehet mondani a gép által rögzített képekről, átlag felhasználóknak megfelelő minőséget nyújt, és nem is marad el a versenytársaitól.


Széleslátószögű és tele állásban készített képek


Motívumprogrammal készített éjszakai felvétel balra, illetve 300%-os nagyításban jobbra

Makro módban a gép legkisebb fókusztávolsága 5 cm lehet, ami jobb, mint pár hasonló gépnél tapasztaltunk. A manuális fókusz nagyon hiányzott a tesztelés alatt, ennek hiánya bizony erősen megnehezíti a makro fotózást ezzel a géppel, így erre nem igazán tartom alkalmasnak az LS1-et. Viszont a makro üzemmódban készített felvétel nem hagy kívánnivaló maga után, a képstabilizátor jól vizsgázott ebben a környezetben is.


A Panasonic DMC-LS1 makro teljesítménye - a jobb oldali kép 300% nagyítás

A fényképezőgép a beltéri teszteknél viszont csúnyán elhasalt. Mind az automatika mind a vaku teljesítménye hagy maga után kívánnivalót. A vaku nélkül készített kép nagyon sötét lett, hasonlítsuk össze a Sony vagy a Fuji által készített képpel, amik szintén automata módban készültek.

Az automatika legalacsonyabb érzékenységen 1/8 záridőt választott, pedig 1mp körüli érték lett volna reális. A vaku teljesítménye nagyon kevés. Már a méretéből lehetett következtetni valami hasonló eredményre, a tesztkép azonban még engem is meglepett. 3-4 méternél távolabbra már nem jut fény és szintén túl rövid záridőt választott a gép.


Műfénynél készített képek vaku nélkül és vakuval

Összegzés

Bizony elég vegyes érzelmeim vannak a Panasonic LS1-ről. Első ránézésre gagyi hatást kelt a gép, kezelése, kezelőszervei sem győztek meg, de képminőség terén felveszi a versenyt a bruttó 60 000-ért elérhető kompakt fényképezőgépekkel. Ráadásul ezért a pénzért stabilizátoros optikát is kapunk, ami egyedüli a kategóriában, így - a képminőséget tekintve - egyáltalán nem rossz vétel ez a gép. Elgondolkodtató viszont, hogy kb. 2000 Ft extra ráfordítással megvásárolhatjuk a nagytestvérét, a 6x-os optikával felvértezett, szintén négy megapixeles Panasonic LZ1-et!

Előnyök, hátrányok

+ képstabilizátor + jó képminőség + Fehéregyensúly finomhangolás + viszonylag gyors működés

- nem túl meggyőző felépítés - gyenge vaku - nem szűkíthető rekesz - gyér manuális lehetőségek - nem bővíthető

A fényképezőgépet a Fotomarket bocsátotta rendelkezésünkre.

Népszerű videókamerák Már 19 900 Ft-tól!	Tükörreflexes fényképezőgépek Már 99 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »