A jövő harctere: a világűr I.
2005. június 27. 13:36, hétfő
Kémműholdak mutatják meg az ellenség legrejtettebb titkait, kommunikációs műholdak teszik lehetővé, hogy a Föld bármely pontján tartózkodó katona jelentést tegyen az otthoni vezetésnek, navigációs műholdhálózat segít nemcsak a tájékozódásban, de abban is, hogy a fegyverek minél pontosabb találják el célpontjukat.

A világűr katonai alkalmazásának első terve (mi sem természetesebb) a második világháborúhoz fűződik. Eugen Sänger és Irene Bredt 1944 augusztusában készített egy tervet Sänger korábbi, 1933-as hiperszonikus rakéta-repülőgép terve alapján. A repülőgépet egy sínpályáról indították volna, rakétahajtóművével emelkedett volna fel a világűr határáig, majd vitorlázva repülte volna körbe a földet. Út közben a cél (pl. New York) felett átrepülve kioldotta volna 5 tonnás bombaterhét és végül leszállt volna a kiindulási ponton.


Az Eugene Sänger által megálmodott "Amerikabombázó"

Az impozáns terv végrehajthatósága azonban még a náci vezetés számára is megkérdőjelezhetőnek minősült. A szuborbitális bombázó kifejlesztése több évet igényelt volna, és lekötötte volna az egyre fogyó erőforrásokat, amelyek máshol jobban kamatoztathatóak voltak, így a kezdeti kísérleteken nem jutott túl a program. Azonban a mintegy 400 oldalas tanulmány a háború végével eljutott mind az Egyesült Államokba, mind a Szovjetunióba, ahol lenyűgözte a mérnököket és a politikusokat.

Az USA katonai vezetői az eszményi atomhordozó fegyver egyik lehetséges változatát látták benne, ezért az 1950-es években több kísérleti programot is beindítottak a nagy magasságokban, hiperszonikus sebességgel haladó felderítő- és bombázógépek kifejlesztésére. E programok 1957-ben beleolvadtak az X-20, illetve más néven a Dyna-Soar programba, amely egy többfokozatú indítórakétával szuborbitális pályára állított katonai célú űrrepülőgépet takart.


Korabeli fantáziarajz: ahogy a Dyna-Soar leválik indítórakétájáról

A Dyna-Soar egy többlépcsős terv volt, az első lépcső a szuborbitális kísérleti repülésekről szólt. A végső cél a hiperszonikus repüléssel kapcsolatos ismeretek szerzése, a repüléskor pedig 100 km-es magasság és 19 800 km/h sebesség elérése volt. A második lépcsőben egy felderítő és bombázó siklógép létrehozása volt a cél, amely 52 km-es magasságban repül át a célzóna fölött, hatótávolsága pedig elérte a 10 200 km-t. Rakterében optikai és rádiótechnikai felderítőeszközök elhelyezésére lett volna lehetőség, de nukleáris fegyverhordozó platformként is felhasználható.

A harmadik fázis a második továbbfejlesztését célozta, nagyobb hatótávolság, sebesség és repülési magasság elérésével. A Dyna-Soarral kapcsolatban több lehetséges fejlesztési irányt is megvizsgáltak. Ilyen volt az X-20A és 20B, amely már valódi űrrepülőgép volt, feladata pedig a szovjet műholdak megvizsgálása, és adott esetben megsemmisítése. Ezt a pilóta mögött helyet foglaló űrhajós végezhette volna el egy űrséta során.


A tervezett X-20X űrrepülőgép vázlata ((c) Mark Wade)

A legelőremutatóbb azonban egy nagyobb űrrepülőgép változatot volt, amely az X-20X jelölést kapta. Ebben a pilóta mögött négy utas foglalhatott helyet, és egy űrállomás kiszolgálására tervezték. Az X-20X - ha elkészült volna - az 1960-as évek végén rendelkezett volna azon képességekkel amit a 2003-ban bejelentett OSP (Orbital Space Plane), majd azt a kormány elutasítása után 2004-ben váltó CEV (Crew Exploration Vehicle) programban vázolt űrhajóval szemben elvárnak, de amely leghamarabb 2010-ben készülhet el. A Dyna-Soar program végét Robert McNamara, a Kennedy-kormány védelmi minisztere jelentette be, akinek döntése nyomán 1963-ban a programot törölték.


Egy Zenyit kémműhold
Az első valódi űrbéli katonai felhasználás a kémműholdak megjelenése volt. A Szputnyik fellövésekből egyenes ágon következett a felvetés, hogy a műholdra egy fényképezőgépet szerelve ki lehetne váltani a kémrepülőgépeket, amelyek csak kockázatos átrepülésekkel fotózhatják a célobjektumokat. A műholdak esetén ilyen veszély nem áll fent, és még jogilag sem érheti kritika a használóját, lévén a világűrben keringő szonda ellen semmi kifogása sem lehet senkinek.

No persze hátrányai is vannak a műholdaknak. Az első maga az a tény, hogy a Föld körül alacsonyan keringő szatellitek alig másfél óra alatt megkerülik a Földet, tehát ha egy-egy adott területre kíváncsiak, akkor lehet, hogy akár két napnak is el kell telnie, mire a kémműhold újra elhalad felette. A másik fő probléma, hogy a jó minőségű képekhez minél kisebb magasságban kell keringeni (ez ideális esetben mintegy 150 km-t jelent), ahol viszont a légkör felső rétegei már hatnak a szondára, folyamatosan lassítva, és alacsonyabb pályára kényszerítve azt.

A műholdakra persze nem csak fényképezőgépet, hanem mindenféle felderítő berendezést telepíteni lehet. A fotófelderítés csak a kezdet, lehetséges infravörös tartományban fényképezni amely éjszaka is használható, vagy például radarberendezéseket telepíteni, melyek a nagyobb méretű célpontokat, például hajókat követhetik. Noha kémműholdakról van szó, egyéb feladatkörben is felhasználhatóak, például a világűrből készített képek segítségével pontosabb katonai térképet lehet elkészíteni, vagy például az időjárás megfigyelésével a meteorológusok munkáját lehet elősegíteni - márpedig például egy támadásnál igen hasznos lehet tudni, hogy milyen idő várható a célterület fölött. Ezekre a feladatkörökre azonban hamarosan külön-külön célirányos műholdak jelentek meg.


A Zenyit-6 kameráinak elhelyezése a gömb alakú visszatérő egységben, illetve a jármű orrára szerelt kiegészítő energiaforrás

A szovjet kémműhold program eredetileg külön úton járt volna, de végül felső utasításra egybeolvasztották az emberi űrrepüléshez szükséges űrhajó kifejlesztésével. Vagyis gyakorlatilag a Vosztok (majd a Voszhod) űrhajó és a Zenyit-2n illetve később a Zenyit-4 műholdak csaknem teljesen megegyeztek. A különbség közöttük annyi volt, hogy a Vosztok űrhajó esetén a gömb alakú visszatérő egység belsejében foglalt helyet az űrhajós, és itt helyezték el az őt kiszolgáló berendezéseket, míg a Zenyiteknél itt egy nagy objektívvel ellátott fényképezőgép volt, és az egész űrhajót végig a földről irányították. A kémműhold útja úgy zajlott, hogy megfelelő pályára állították, majd amikor a célterület fölé ért, akkor fotózni kezdett. Miután feladatát elvégezte, a visszatérő egység - benne a fotóberendezéssel és a filmmel - levált a kiszolgáló egységről, belépett a légkörbe, majd a végső fázisban ejtőernyővel ereszkedett le a földre.


Egy Zenyit-8 visszatérő modulja, látható a két optika ablaka

Az első Zenyit-2 műholdak a becslések szerint 10-15 méteres felbontású képeket voltak képesek készíteni és egy-egy képkocka pedig 60x60 km-es terültetett fedett le. De készültek rádiófelderítő berendezéssel és gamma-sugárzás érzékelőkkel felszerelt szondák is az atombomba kísérletek nyomon követéséhez, és az 1960-as évek végére már 2 méter körüli felbontású fényképeket készítettek. A Zenyit-sorozat hihetetlenül hosszú életűnek bizonyult, összesen több száz ilyen szondát lőttek fel, és bár folyamatosan fejlesztették, működésének alapelve a program végéig változatlan maradt. Az utolsó "éles" műholdút 1994-ben, egy Zenyit-8 típusú térképészeti műhold volt, amely ugyanúgy jutatta vissza a Földre a fényképkazettát, mint elődei.

A Zenyit szondák a katonai elvárásoknak megfelelően el volt látva egy önmegsemmisítő berendezéssel is, amelyet működésbe lehetett hozni távirányítással - például ha egy ellenséges űrhajós szabotálni szeretné a műholdat - illetve bizonyos feltételek mellett önmagát is képes volt aktiválni, ha nem "baráti" földön érne földet visszatéréskor.
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
King Arthur II - The Role-playing Wargame Kiadó: Paradox Interactive Fejlesztő: Neocore Games Honlap Rendszerkövetelmények: Minimum: Dual Core E2180 2,0 GHz-es processzor, 1,5 GB RAM, GeForce 8800 GTS vagy Radeon HD 3850 X2 grafikus kártya, 16 GB szabad hely a merevlemezen Ajánlott: Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es processzor, 2 GB RAM, GeForce GTX 460 SE vagy Radeon HD 5830 grafikus kártya, 16 GB szabad hely a merevlemezen Hasonló játékok: King Arthur, King Arthur: The Druids, King Arthur: The Saxons, Total War-sorozat Kategória: stratégia A játékosok közül bizonyára nagyon sokan emlékeznek még 2009 zimankós novemberére, amikor a magyar játékfejlesztés történelemkönyvébe egy újabb fontos fejezetet írt a hazai Neocore Games csapata.Harmadára csökkentették a Sigma SD1 árátA Sigma gyártástechnológiai változtatásokra hivatkozva radikálisan átalakította csúcskategóriás készüléke, az SD1-es árazását.LG Optimus Vu és Miracle, új Nokia Egyszerre három új okostelefonról futott be hír a napokban, bár ezek közül csak kettőről tudjuk, hogy nagyjából mire is számíthatunk.Félmillió állás az appfejlesztésben Csak a tengerentúlon majdnem félmillió új állást köszönhetnek az okostelefonra és tábla PC-re fejlesztett appok megjelenésének és immár széleskörű alkalmazásának, bár ez a terület gyorsan változik.Élet Julian Assange árnyékábanJacob Appelbaum pontosan tudja, hogy milyen az, ha valakit megfigyelnek.
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2005. júl. 18. 13:30 | válasz | #50
ASAT rakéta vagy irányított energiájú fegyverek/tömeg gyorsítók (ez utóbbi kettő a verébre ágyúval tipikus esete).

A ASAT létezik, ki is próbálták a sugárfegyverek esetén viszont van egy csomó probléma (tömeg, energiaigény, hatásfok, földi telepítés esetén alkalmazást korlátozó időjárási viszonyok stb.).
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. júl. 05. 01:20 | galéria | válasz | #49
A kémműhold lelövéséről viszont semmit nem írtál, holott úgy gondolom hogy ez fontos, hiszen ha az aki ellen bevetik képtelen lelőni a holdat, miért is fáradoznának annyit az álcázással?

Erről szól a cikk következő része. ;)

Amúgy Magyarországnak meg lehetnek azok a berendezései, amivel kiderítheti, vajon mikor mi repül el felettünk az űrben?

Nem tudok róla. Illetve igen. Olyan radarberendezés (tudomásom szerint) nincs, amelyel megfelelően követni lehetne a műholdakat, de ugyanakkor a műholdak jó része megfigyelhető optikai távcsövek segítségével.
pipaxy  
2005. júl. 04. 23:32 | válasz | #48
Szóval feltételezhető. Igen, én is ezt feltételeztem.:-)
A kémműhold lelövéséről viszont semmit nem írtál, holott úgy gondolom hogy ez fontos, hiszen ha az aki ellen bevetik képtelen lelőni a holdat, miért is fáradoznának annyit az álcázással?

Amúgy Magyarországnak meg lehetnek azok a berendezései, amivel kiderítheti, vajon mikor mi repül el felettünk az űrben?
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. júl. 01. 19:10 | galéria | válasz | #47
A műholdakat három módon lehetséges felderíteni: Látható fény tartományában (a napfényt tükrözhetik vissza a Földre), Infravörös tartományban és a radarhullámok tartományában. A műholdakat általában ez utóbbi módon követik nyomon, tehát egy, a radarhullámokat elnyelő borítás jelentősen csökkentheti a pontos pálya ismeretét - de a műhold létezését így sem lehet titokban tartani, hiszen a fellövések bárki által nyomon követhetőek.

Hogy vannak-e "álcázott" műholdak? Természetesen hivatalos válasz nincs. De feltehető, hogy a legújabb kémműholdaknál már beve(the)tik ezt a megoldást is.
pipaxy  
2005. júl. 01. 18:10 | válasz | #46
Az lenne a kérdésem, hogy alkalmaznak-e ezeken a kémholdakon valamiféle álcázást? Nyilván nem egy utolsó dolog, ha nem tudja az ellenfél, hogy merre járnak a kémszondáink. Másrészről, ha ismeri az aktuális pályáját, akkor akár meg is próbálkozhat lelőni azt. Vagy arra játszanak, hogy aki akarná, annak nincs meg hozzá a megfelelő technikája?
Yurij  
2005. jún. 30. 20:38 | válasz | #45
És a STAR WARS életre kell.Vader szerepét vállalom
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. jún. 30. 12:20 | galéria | válasz | #44
Lesz még folytatás, ez a rész inkább a felderítő és kémalkalmazásokról szól. ;)
2005. jún. 30. 11:25 | válasz | #43
Remek cikk, mint az egész sorozat. Gratulálok!
Ugyanakkor a legújabb tervekről nem ejt szót; lásd még: Isten Nyilai és a többi borzadály.
Ha ezek lesznek egy folytatásban, akkor hozzászólásomból csak a gratuláció lesz aktuális.
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. jún. 29. 20:39 | galéria | válasz | #42
A tömegpusztító fegyvereket kihagyom, igérem. ;)
Igaz a következő részben érintve lesznek, de csak marginálisan.
2005. jún. 29. 20:09 | válasz | #41
Gratulálok a sorozathoz!
Szerintem a világűr fegyvereit megelőzték a tömegpusztító fegyverek. Bőséges arzenált lehetne felsorolni, őnnek nem szükséges ezt részletezni!
Caro  
2005. jún. 29. 14:20 | válasz | #40
Az biztos, hogy egy ilyen energiaforrás rengeteget segíthet az űrrepülésben.
Jelenleg a rakétának a saját súlyát leküzdeni probléma, aminek nagy része üzemanyag.
Régen, még a Saturn V idejében az alsó fokozatok kerozinnal mentek, csak a felsők H-O keverékkel.
Az eredmény: egy 2900 tonnás rakétával 140 t hasznos terhet lehetett pályára állítani.
Ma, az űrsiklóknál inkább az egészet hidrogénnel töltik, még akkor is, ha így az egészet legalább -180 C-n kell tartani, és meg is látszik ez a rakéta tömege/hasznos teher tömege arányán.
Ha fúziós reaktort sikerül építeni, főleg, ha kisebb változatban, azzal nagyon jó energiaforráshoz jutnának.
Persze a fúziós meghajtás azért máshogy működik, mert itt csak félig zárt "reaktortér" kell, a másik felén meg kiáramolhat a He.
Vagy az ionmeghajtás lehetségessé válik, mert ez megadja neki a kellő energiát(ekkor valódi reaktor kell).
De az első lépés egy erőmű megépítése.
2005. jún. 29. 13:24 | válasz | #39
"Ha van egy elméleted, ami szerint valahogy energiát tudsz termelni, de ha építesz egy olyan berendezést, ami ugyan tartalmazza az összes lényeges elemet, de még sem úgy működik ahogy elképzelted, pl egyáltalán nem termel energiát, mint inkább csak azt alakítja át, hővé, amit más úton betáplálsz, akkor mire gondolsz?"

Szerencsére némileg fejlettebb annál a technika, hogy csak a bemenő meg kijövő hőt tudnánk mérni. Nem különösebben nehéz megtudni, hogy történt-e fúzió vagy nem.
Másrészt a betáplált energia nem vész el, csak átalakul. Tehát ha történik valami energiatermelés, akkor összességében több energia jön ki, mint ami bement. Viszont a hasznosíthatóság szempontjából nem a teljes kijövő energia számít, hanem csak az, amiből áramot lehet termelni, és ezért ezt az értéket szokták megadni.

"Szerintem, nagyon nagyon leegyszerűsítve: mind a Nap, mint egy H bomba egy jellemzően nonlineáris szerkentyű, míg ezek a tokamak szerkezetek bármennyire bonyolultak is, még is úgy lettek megalkotva, hogy lehetőleg minden nonlineáris folyamatot kiküszöböljenek."

Nekem nem rémlik, hogy itt bármit is számítana, hogy lineáris-e a folyamat (ha lineáris alatt azt érted, amit én).

"Ezért aztán nincs is olyan stabil üzemmódjuk, ami energiát termelnek."

Az elméleti oldala teljesen tiszta a dolognak, pontosan tudják, hogy milyen paramétereket kell elérni a stabil működéshez. Csak eddig nem volt rá pénz.

"Persze attól még hogy működik, nem biztos hogy attól működik, amitől mi is gondoljuk."

Bár ez számodra meglepő lehet, akik ezzel foglalkoznak valamivel jobban értenek a fizikához, mint te. Egyrészt elméletileg is eléggé alaposan ismert a folyamat, másrészt több kísérleti reaktor működik már. És mint már mondtam, nem csak 1 db hőmérőt dugnak bele a cuccosba.

"Hány tízezer (százezer) éve ismeri/használja az ember a tüzet?
És hány éve tudjuk, hogy a tűzhöz oxigén is kell?"

Nem gondolod, hogy a két technológia némiképp különböző bonyolultságú? El tudod képzelni, hogy egy ilyen bonyolult berendezés véletlenül működjön?
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. jún. 29. 08:27 | galéria | válasz | #38
Hát azért Kína és az USA közötti űrversenyről még nem kell tartani. Talán 20 év múlva...
Pharaoh   2001. 04. 25. óta regisztrált VIP fórumozó 2001. 04. 25. óta regisztrált VIP fórumozó 2001. 04. 25. óta regisztrált VIP fórumozó
2005. jún. 29. 00:13 | galéria | válasz | #37
Kína is egy lol, nagy szegénység a nyugati tartományokban és ők erre költik a pént. Zisztára, mint a volt szovjetúnió.
Vagy lehet, hogy a japántól kapott 6500 Milliárd forintos fejlesztési támogatást költik erre.
2005. jún. 28. 22:59 | válasz | #36
Na ezért jön most jól a kínaiak belépése az Űrkutatásba.
Az Usa is kénytelen megint komolyan venni az űrversenyt, ki tudja még télleg lesz kolonia a Holdon...
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. jún. 28. 22:30 | galéria | válasz | #35
Ha megnézed a Scaled Composites oldalát, akkor láthatod, hogy már jóideje bedolgoznak nekik. ;)
2005. jún. 28. 22:21 | válasz | #34
Bocs ez valami más, de akkor is érdekes

http://urvilag.hu/article.php?id=1250

Úgy látszik Burt Rutan némi pénzért bedolgozik a Védelmi Minisztériumnak

NEXUS6  
2005. jún. 28. 22:00 | galéria | válasz | #33
Ha van egy elméleted, ami szerint valahogy energiát tudsz termelni, de ha építesz egy olyan berendezést, ami ugyan tartalmazza az összes lényeges elemet, de még sem úgy működik ahogy elképzelted, pl egyáltalán nem termel energiát, mint inkább csak azt alakítja át, hővé, amit más úton betáplálsz, akkor mire gondolsz?

Szerintem, nagyon nagyon leegyszerűsítve: mind a Nap, mint egy H bomba egy jellemzően nonlineáris szerkentyű, míg ezek a tokamak szerkezetek bármennyire bonyolultak is, még is úgy lettek megalkotva, hogy lehetőleg minden nonlineáris folyamatot kiküszöböljenek.
Ezért aztán nincs is olyan stabil üzemmódjuk, ami energiát termelnek.

De majd az ITER erre is választ ad;)

Persze attól még hogy működik, nem biztos hogy attól működik, amitől mi is gondoljuk.
Hány tízezer (százezer) éve ismeri/használja az ember a tüzet?
És hány éve tudjuk, hogy a tűzhöz oxigén is kell?
Caro  
2005. jún. 28. 21:29 | válasz | #32
Persze, hogy kezdetben drága lesz. De legalább emberi mértékkel kimeríthetetlen.
De mondjuk később sem biztos, hogy sokkal olcsóbb lesz, mert a szupravezető anyagok(amik az ITER költségvetésének 14%-át teszik ki) azok rohadtul drágák.
De űreszközökbe nagyon nagyon megéri.
2005. jún. 28. 18:20 | galéria | válasz | #31
Csúnya halál :(:(:(::(
2005. jún. 28. 15:00 | válasz | #30
"A fúziót gyakorlatilag 2 helyről ismerjük, az egyik a Nap, a másik a H bomba."

Vannak már működő fúziós reaktorok. Csak még nem üzemi körülmények közt mennek, és egyelőre csak nagyon rövid ideig.
Pl. : http://www.pppl.gov/projects/pages/tftr.html
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. jún. 28. 13:53 | galéria | válasz | #29
mad mind válasza kicsit bővebben :)

Az Apollo-1 földi tesztjeinél volt egy olyan, hogy a legénység beszál a parancsnoki modulba egy gyakorlatra, és lett volna egy másik, ahol a kabinban nyomáspróbát végeznek. Az Apollo-űrhajók esetén az űrhajó fedélzetén alacsonyabb nyomású légkör volt, de tiszta oxigénnel. A nyomáspróbakor a belső légnyomást megemelték, de a légkör tiszta oxigén volt. A hajó belső borításához használt anyag ilyen körülmények között igen gyúlékony volt, és egy elektromos kábel hibája miatt lángra kapott. A legénység űrruhája nem volt tűzálló, tehát minél hamarabb ki kellett volna jutniuk, azonban az ajtó bonyolult nyitórendszere miatt ideális esetben is másfél perc lett volna, amíg sikerül kinyitni. Az Apollo-1 háromfős legénységének utolsó üzenete 17 másodpercel a tűz kipattanása után történt, az ajtót csak 5 perc után tudták kívűlről kinyitni. Az eset után az űrruhákat tűzállóra készítették, a beltérben nem használnak éghető anyagokat, és indításkor a belső légkörnél oxigén-nitrogént használtak tiszta oxigén helyett.
NEXUS6  
2005. jún. 28. 13:52 | galéria | válasz | #28
Az ITER egy kísérleti berendezés lesz, ami azt hívatott ellenőrizni, hogy az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján tudunk-e egyáltalán gazdaságilag is hasznosítható erőművet építeni.

A válasz simán lehet nemleges.

Sajnos(?) manapság, nincs egy olyan mindenek felett álló a háttérben meghúzódó szempont, mint az atombomba/katonai atomtechnológia volt az atomerőművek elterjedésének kezdetén.

Erősen megkérdőjelezhető tehát, hogy piaci alapon képes lesz-e a végtelenül drága fúziós technológia elterjedni, még akkor is ha technikailag lehetséges.

A fúziót gyakorlatilag 2 helyről ismerjük, az egyik a Nap, a másik a H bomba. Egyik sem ideális kísérleti eszköz. Szóval a mögött, amit mi csak simán a Nap fényeként/melegeként érzékelünk, akár sokkal de sokkal bonyolultabb reakciók is lehetnek, mint ahogy ezt ma még gondoljuk.
Az hogy 50 éve nem tudjuk a fúziós erőművet megvalósítani az én érzésem szerint erre mutat.
Yeti  
2005. jún. 28. 13:38 | válasz | #27
Az ITER még csak kísérleti célú fúziós erőmű lesz (mellesleg ha jól tudom nem is H3-mal működik majd), az első rendes, hálózatba is bekötött fúziós erőműre még kb 50 évet tényleg várni kell.
NEXUS6  
2005. jún. 28. 13:35 | galéria | válasz | #26
Sajnos a történelem azt mutatja, hogy ha egy nagyhatalom választhat a jelenlegi status quo megtartása, és egy esetleges változás között, ami a lehetőségek kiterjesztésével kecsegtet, de épp ezért bizonyos kockázatot is rejt magában, akkor simán a változások elen foglal álást (minek akarna még nagyobb hatalmat, ha most is ő van a csúcson).

Az űrverseny drága mulattság volt, olyannyira, hogy veszélyeztette a fegyverkezést is. Ezért már 68-ban be is fejezte a két nagyhatalom, amikor aláírta a világűr békés felhasználásáról szóló egyezményt.
A Holdért folyó versenyt az USA nyerte, de addigra az oroszoknak már eszükbe se jutott a második menetre készülni. Pedig az állandó Hold kolónia lett volna az igazi nagy dobás. Végül az amcsik is megkurtították az Apollo programot. A fennmmaradó eszközökből aztán megrendezték a Szojúz-Apollo nevű színjátékot (én még egyenesben láttam a tv-ben;), ami gyak az űrkorszak végét jelezte.

Attól kezdve mindkét nagyhatalom csak jócskán megkurtított forrásokat adott erre a területre.
Pedig az űrben a lehetőségek korlátlanok, de sajnos az ellenségnek is azok, ezért inkább a két nagyhatalom befékezett, és nem kockáztatott.
2005. jún. 28. 10:57 | válasz | #25
Begyulladt a parancsnoki modul, egy földi nyomástesztnél és a három űrhajós bennégett.
2005. jún. 28. 10:56 | válasz | #24
Már sokszor elhangzott, hogy ennek mi az oka.
Röviden arról van szó, hogy az amcsiknak eredetileg volt egy X-15 programjuk, amiből nagyon jó kis űrhajó lehtett volna. De ekkor jöttek az oroszok a rakétáikkal, és látványos sikereket értek el. Válaszul az amcsik dobták az X-15-öt, és a már bevált rakéta technikára költöttek rá iszonyatos sok pénzt, hogy a holdraszállásnál beelőzzék az oroszokat. Az űrverseny célja az volt, hogy a felek a kultúrális, technikai és gazdasági fölényüket mutassák meg a világnak.
Aztán jött a hidegháború vége, és az eddigi célok hirtelen értelmetlenné váltak. A rakéták iszonyú drágák és veszélyesek, ráadásul lassúak és nem tudnak túl messze menni, ezért tudományos és kereskedelmi felhasználhatóságuk nagyon korlátozott. A hidegháborúban nem számított se a költség, se a veszély, de ma már mindkettő nagyon fontos. Emellett a rövid távú politikai célok helyett most a hosszú távú kereskedelmi és katonai felhasználás dominál. Tehát a rakéta technikát lényegében kidobták a kukába, és visszatértek az X-15-höz.
Csak éppen be kell pótolni a kiesett 40 évet a fejlesztésekkel...
2005. jún. 28. 10:54 | válasz | #23
Egyébként az tényleg vicces, hogy minden repülés technika és megoldás a náci németországból származik. Elektronikailag tuningoltak, de alapjában a koncepció még mindig ugyanaz.
2005. jún. 28. 10:49 | válasz | #22
Mi történt az Apollo 1-gyel? (tiszta oxigén)
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. jún. 28. 10:27 | galéria | válasz | #21
Azért az oroszoknál is működik az ököl-elv: a Szojuz-1 katasztrófája után alaposan áttervezték az űrhajót, ami miatt komoly csúszást szenvedett a program. A cikkben is említett Szojuz-11 tragédia után pedig a Szojuz-ok legénységét két főre csökkentették, hogy Szkafanderben is elférjenek az űrhajóban (csak 1980-ban, a Szojuz-T megjelenésével volt képes újra három embert szálltani).
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2005. jún. 28. 10:22 | galéria | válasz | #20
Én is emlékszem ilyen képekre, sőt videóra is. De fake. Két okból:
1.: A kikerülő kémműhold képek általában lebutított felbontásúak (kivéve pl. a titkosítás alól feloldott Corona műholdak képei).
2.: A szakemberek szerint körülbelüll 10 centiméteres felbontás a határ, nagyobb felbontást a légkör torzítása miatt nem lehet elérni, ezzel nem lehet mit kezdeni, márpedig ekkora felbontásnál a karóra max. 1 pixel.
Sőt, a 10cm-es felbontás is csak ideális esetben reális.
kutyak  
2005. jún. 28. 09:50 | válasz | #19
A pontossággal kapcsolatban: a rendszerváltás környékén újságokban megjelent egy kép, amit valamilyen amerikai műhold készített, egy katona volt rajta, felülről fényképezve. Leolvasható volt, hoghy mennyit mutat a karórája. Kérdezem: az fake volt, vagy rosszul emlékszem valamire?
Caro  
2005. jún. 28. 08:39 | válasz | #18
Nem biztos, hogy kell olyan sok idő.
2020-ban már szeretnének egyet beindítani.
Lásd: www.iter.org
ropi21  
2005. jún. 28. 03:53 | válasz | #17
Nah majd ha eljutnak az X-302 esig, nah akkor majd kezdek félni ;)
Yeti  
2005. jún. 28. 03:41 | válasz | #16
Ez mind tökjó, amit írsz, csak elfelejted, hogy azt a H3mat fúziós erőműben lehetne felhasználni, ahhoz meg még kell vagy 50 év, amíg elkészül az első.
Egyébként nyugodtan elhiheted, hogy jártak a Holdon, van egy rakás bizonyíték(csak hogy 1et említsek: az egyik küldetés alkalmával felállítottak 1 tükröt, amivel a mai napig szokták mérni egy lézerrel a Föld-Hold távolságot).

De egy picit tényleg nevetséges, hogy nagyjából 40 éve el tudtunk menni a Holdra, most meg épp nincs olyan bevethető technológiája senkinek, amivel embert tudnának oda küldeni. Mondjuk ha meggondoljuk nem is lett volna sok értelme embereket odaküldeni az elmúlt időkben, drága, és veszélyes is, ráadásul nincs is ott olyan sok látnivaló:) '69-ben sem azért mentek oda, merthogy milyen érdekes, egyszerüen csak politikailag került előnybe az, aki először eljutott oda.
Bár most Bushék terveznek valamit, szóval elméletileg nemsokára megint lehetnek utak oda.
Cat  
2005. jún. 28. 01:55 | galéria | válasz | #15
röhejes hogy az oroszok mennyire nem becsülik az emberéletet
az amcsiknál egy halottnál is éves csuszások, sőt, teljes projektek törlése van soron, az oroszoknál meg elgondolkozik az ember, hogy mit gondol az az "űrhajós" amikor elindul a harmadik próbarepülésre, tudva hogy az előző kettőnél meghalt mindenki...
2005. jún. 28. 00:36 | válasz | #14
Bocsi, egy kicsit hosszú lesz és lehet, hogy egy kicsit off is.

Csak gondoljatok bele. Az öbölháború(k)ban elköltött irgalmatlan mennyiségű pénzből, simán lehetet volna építeni egy külszíni bányát a Holdon, ami a felszínén található H3-nak nevezett hidrogénfajtát gyűjtené be. Egy űrsikló rakterébe beférne annyi ebből az anyagból ami fedezné az USA 1 éves energia szükségletét. Persze most jöhet az: de milyen veszélyes mostanában az űrrepülés? Miért 69-ben mikor a „holdra szálltunk” és az apoló űrhajókat egy comodere 16-os sz.gépnek megfelelő kapacitású „számológép” irányította, akkor nem volt veszélyes ? Vagy az a sok ember, aki meghalt a háborúkban(csak több mint 1000 amerikai katona és a civileket még nem is említettem) , nem érte volna meg az erőfeszítést ? Hihetetlen, még most is dollár milliárdokat ölnek a kémműholdak fejlesztésébe és fellövésébe, nem hogy inkább összefognának és csappanó kőolaj készletünk, utánpótlását keresnék. Nem értem igazából, ha 69-ben már a Holdon jártunk, a mostani technológiával nem lenne egyszerűbb egy olyan dolgot véghezvinni amit, állítólag már többször végrehajtottunk. Ha tényleg ott jártunk, akkor már nem ismeretlen terepre mennénk és még ez is segítené a munkájukat, nem kellene leszálló helyet keresni, tudnánk a gravítációs hatásokat és még sorolhatnám. Ezért nem igazán hiszem el, hogy emberkék jártak a Holdon. Szerintem csak egy vagy esetleg kettő robot leszálló egység juthatott el, amik hoztak egy kis holdkőzetet meg elvégeztek egy két vizsgálatot, hogy itthon ne tűnjenek teljesen hülyének a Holdat illetően.

2005. jún. 27. 22:35 | válasz | #13
Állítólag azt beszélik
2005. jún. 27. 21:25 | válasz | #12
Miért leszálltak a Holdra ???
2005. jún. 27. 21:09 | galéria | válasz | #11
ez elég szomorú
2005. jún. 27. 20:58 | válasz | #10
jaj de hosszú ez :) csak a képeket nézegettem meg :D
2005. jún. 27. 20:50 | galéria | válasz | #9
Köcce! Ez érdekes olvasmány volt.
2005. jún. 27. 17:56 | válasz | #8
Ezt nagyon jól összeszedted Cifu, grat !
Ebből is látható, mennyi pénzt csesztek el feleslegesen..
akyyy  
2005. jún. 27. 16:52 | galéria | válasz | #7
sőt, ilyenekkel csinálták a google térképét is:)
FtranX  
2005. jún. 27. 16:48 | galéria | válasz | #6
nbj  
2005. jún. 27. 16:42 | galéria | válasz | #5
hát ja, meg sztem ha nem szerzik meg az amcsik von braunt akkor jó pár évvel később történt volna meg a holdra szállás....
Xantia  
2005. jún. 27. 16:03 | válasz | #4
Annak idején mikor a Szojuz-Apollo repülés volt a Times magazinban a következő karikatúra jelent meg: két stilizált rakéta egymás mellett, mindkettőn szem-száj rajzolva, egyik csillagos, másik sarló-kalapács. Kép alatt a szöveg: "Végre, most már nyugodtan beszélhetünk egymás között németül."
2005. jún. 27. 14:06 | galéria | válasz | #3
Fantasztikus cikknek igérkezik megint
Akkor el is kezdem olvasni.
2005. jún. 27. 14:06 | válasz | #2
már féltem hogy kifogytál a témából...de nem :)

mikor jön a folytatás?
nbj  
2005. jún. 27. 14:05 | galéria | válasz | #1
azé nme semmi h má megint a németek kutatásai indították el( vagy legalábbis könnyítették) a két nagyhatalom űrprogramját